A Családpasztorációs Munkacsoport és a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász egyedülálló összefogásából jött létre 2022. március 19-én a Veszprémi Érseki Főiskolán rendezett nagyböjti lelkigyakorlat. Szent József ünnepén Böjte Csaba ferences szerzetes tanításait hallgathatták meg a jelenlévők, miként követhetjük a mai világban Szent József példáját, hiszen a keresztény elveket élesben kell kipróbálni.
A nap szentmisével indult, amelyen Csaba testvér mellett koncelebrált ft. Dr. Fodor János családreferens, balatonfüredi plébános, ft. Szijártó László Veszprém Főegyházmegyei Karitász igazgatója, ft. Mezei András a keszthelyi Kis Szent Teréz plébánia plébánosa és ft. Tamás Zoltán a veszprémi Árpád-házi Szent Margit Plébánia káplánja, szolgált még Dr. Munkácsi János diakónus. Böjte Csaba testvér, mintha előtte már velünk lett volna, ráérezve lelki szükségleteinkre kezdte el szentbeszédében a tanítást. Elmondta, hogy ugyan talán véget ért a világjárvány, de most meg egy háború kellős közepében vagyunk és a mindennapi gondok, aggodalmak: a benzin ára, az infláció megterhelnek és félelemmel töltenek el minket. Ebben a válságidőszakban pedig nem tehetünk mást, minthogy Krisztusra tekintünk és az Ő szent családjáról veszünk példát: miként viselkedett József és Mária életük legkeményebb helyzeteiben, vagyis miként kell keresztényként krízis üzemmódba kapcsolni.
Számukra a legnagyobb válság a gyermek Jézus elvesztése volt, amikor hiába keresték, nem találták. A helyükben mi bizonyára a másik fejéhez vágtuk volna: „Azért veszett el a gyerek…”, „Mert te nem vigyáztál rá!”, „Nem nevelted jól!”, „Mert te olyan vagy…”. Ellenben József és Mária együtt keresték Jézust és a megoldást: „Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged”, nem pedig egymásban a problémát. Összefogtak a bajban. Nekünk sem egymást kell legyőznünk, a háborúban sem, hanem a bennünk, és a körülöttünk lévő gonosz lelket. Nem mondhatjuk, hogy én Józseffel, én meg Máriával tartok. Nekünk a szeretettel kell tartanunk.
Olyan sokat foglalkozunk a külsőnkkel, Déván is van 20 fitneszterem – mondta Csaba testvér. Mára már külön üzleti ág lett a táplálkozás, mert jól akarunk kinézni, jól akarunk lenni. Reméljük, a jövőben rádöbbenünk, hogy a benti világunkkal is ennyire szükséges foglalkoznunk. Az ilyen konfliktusos helyzetekben szembe kell néznünk félelmeinkkel, idegességünkkel, haragunkkal. Az érzelmeink fontosak, figyelnünk kell rájuk, mert segítenek eligazodni, de nem azok alapján kell döntenünk. József sem háborodott fel: „Istenem, minek kell keresnem ezt gyereket!? Ráadásul még csak nem is az enyém!?”. Miután mérlegeltük a dolgokat, térdeljünk oda az Isten elé, ahogy Jézus is minden tanítása előtt. Folytassunk párbeszédet az Istennel imádságban, befelé fordulva. A legkisebb gyereknek is megvan a lehetősége hallgatni a lelkiismeretére, és ez az emberi méltóság, nagyság.
Jeruzsálem egy valódi főváros, így gondoljuk csak végig, Jézus keresése, olyan, mint tű a szénakazalban. Próbáljunk csak egy gyereket Veszprémben megtalálni. A szent szülők mégsem adták fel, napokig keresték Jézust. Ahogy Csaba testvér egyik, szárnyai alá vett lánya sem, aki tízszer is nekifutott az érettséginek, hogy egyetemre járhasson, de sikerült neki.
Jézus elvesztésénél nagyobb stressz aligha értre Máriát és Józsefet, de az Egyiptomba való menekülés, a betlehemi szálláskeresés sem volt könnyű. Mégis, ha a mennyei Atya elintézte volna az Egyiptomba menekülést: „József itt egy bankkártya, telefonszám. Az új lakhelyeteken várnak titeket. Ha bármi kell, szólj! Intézkedem.” Nem biztos, hogy József nagyobb szentté vált volna. Őt a Jézusért vállalt munka szentelte meg. A mai világban olyan gyakori az identitáskrízis. Az Isten feladatot ad nekünk, hogy kibontakoztassuk képességeinket. Mi nem a világ végére készülünk: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!”. Ajándékká kell válnunk embertársaink számára, ennél szebb hivatást nem kaphatunk. Ha valaki elesett, veszélyes mellé állni és segíteni, mert magával ránthat minket, kárt tehet becsületünkben, de Csaba testvér alkoholista nevelőjének is sikerült szenvedélybetegségéből meggyógyulnia. Nem elítéljük a bűnöst, hanem a hóna alá nyúlunk. Gyermekeinkből is ezt az ajándék létet kell kiszeretni, felfedezve bennük az egyedülálló megismételhetetlen csodát. A Mennyei Atya sem adott másik gyereket, mert ez elveszett.
A nap folyamán három részben hallhatták Böjte Csaba tanítását a résztvevők. Képzeljük magunk elé a Szent Családot. Este, vacsora után kiülnek a názáreti kis ház elé. A kis Jézus fázósan odabújik Máriához, József pedig egy zsoltárt énekel, miközben bámulják a csillagokat. Erre vágyunk mi is mindannyian. Most már eleget idegeskedtünk, féltünk a pandémia és minden más miatt. Hagyjuk a világ gondját, baját! Éljünk! Ha Istennek volt ideje játszani, gyermekként évekig fogócskázni, akkor nekünk sem kell a világot minden percben megváltani! Akarjunk lenni, szeretni és az egymás iránti szeretetünket, tiszteletünket, ragaszkodásunkat kimutatni, mert a kitartó szeretet meghozza gyümölcsét! – ezekkel a gondolatokkal zárta Csaba testvér a lelkigyakorlatot, útmutatást adva a folytatásra.
A gyerekekkel együtt a közel 500 résztvevő számára ez a nap igazi nagyböjti lelki feltöltődést jelentett mindazok számára akik részt vettek az eseményen.
Az esemény visszanézhető a Veszprémi Érsekség youtube csatornáján.
Gyarmati Rita
