A Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya-kápolnájában mutatott be szentmisét Udvardy György veszprémi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) alelnöke március 29-én. Római látogatásáról Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének vezetője kérdezte a főpásztort. Az interjú szerkesztett változatát közöljük.
– Érsek atya, milyen érzés volt ismét Rómában lenni, magyar hívek között?
– Nagy öröm visszatérni Rómába, hiszen 2019 ősze óta ez nem volt lehetséges, bár ügyeket szükséges lett volna intézni. A Rómába érkezés mindig hazaérkezés. Ugyanígy öröm volt találkozni a hívekkel, jó látni, hogy a zarándokok száma egyre nő, aminek nyilván nem turisztikai, hanem lelki értéke van. Hiszen veszik a bátorságot, energiát, a lendületet, hogy elzarándokoljanak Péterhez, az Egyház középpontjába és örömmel részt vegyenek a magyar kápolna miséin is. Mindig különös találkozás, amikor Rómában magyar zarándokok és magyar főpásztorok tudnak találkozni, még ha véletlenszerűen is. Hiszen itt, az Egyház központjában tudjuk megélni az egyetemes Egyházhoz tartozásunkat, és így egy picit bátrabban látjuk saját egyházunk értékeit és feladatait is, ami mindig öröm.
– A szentmisén szóba került a látogatás célja…
– Nagy és örömteli feladat áll a főegyházmegye előtt, hogy Bódi Mária Magdolna boldoggáavatási ügyét előmozdítsuk. Elődöm, Márfi Gyula érsek atya és munkatársai az anyagot előkészítették; ez most befogadásra került, most tehát a római szakaszában vagyunk az eljárásnak. A kongregáció munkatársaival, illetve az ügyet képviselő ügyvédnővel – aki nagy lelkesedéssel vesz részt a munkában – találkoztunk annak örömében, hogy az általa készített dokumentum a végső fázisba került, illetve annak reményében, hogy szeretnénk továbbra is előmozdítani a boldoggá avatás ügyét. Nyilvánvaló, hogy az időpontot nem lehet kijelölni, ez nem a mi kezünkben van, de szeretnénk minél előbb. Ez persze feladatot jelent számomra is, azt is – ami egyébként szándékunk –, hogy a főegyházmegyében, de egész Magyarországon Bódi Mária Magdolna személye, vértanúsága ismert és jól ismert legyen. Az elmúlt időszakban erre a szándékunk ellenére kevesebb lehetőség adódott, hiszen a film, ami elkészült, a pandémia miatt nem került bemutatásra, ugyanígy a tervbe vett közösségi programok, a katekézisek nem valósultak meg, a kiadványok nem tudtak elkészülni. Most ennek nekiállunk, és megpróbáljuk az időt jól felhasználni.
– Ha pár lényeges vonást ki kellene emelni Bódi Mária Magdolna életéből, akkor mi lenne az?
– Vértanú esetében szükségszerűen mindig a vértanúságra koncentrálunk, és abban próbáljuk meg fölfedezni az életének a nagyszerűségét. Ez nyilván így van, de az odavezető út az, ami igazán izgalmas. Nagyon ritka az, amikor egyetlen egy, semmi által elő nem készített pillanatban életre szóló döntést hozunk. Általában a döntéseink egésze alapozza meg azt a pillanatnyi döntést, amit hirtelen vagy megfontoltan vagy éppen állhatatosságból hozunk meg. Ezt látjuk Bódi Mária Magdolna esetében, például a kötelességteljesítésben, ami komoly áldozatot kíván, a mindennapi szentmise látogatásában, illetve az Eucharisztia vételében, vagy ahogy a családja körében tudatosan békét teremtett, miként a boldogmondások tanítják: boldogok, akik megteremtik a békét. Ugyanígy látjuk, hogy hittant tartott a vele egykorú lányoknak és a fiatalabb fiúknak és lányoknak. Egyfajta felelősség emelkedik ki az ő életében. És nagyon jó azt is látni, hogy az elköteleződése abszolút befolyásolja és növeli a képességét mind a lelki adottságok, mind a szellemi adottságok terén, de ugyanígy növeli és erősíti az emberi adottságai egészét. Nyilván ez vezette őt a nagyon tudatos döntéshez, ami óriási példa számunkra. Hiszen meg kell becsülnünk a mindennapok apró lépéséit, a mindennapok döntéseit és állhatatosságát, ezek pedig elvezetnek bennünket egy elszakíthatatlan Krisztus-kapcsolathoz.
– Ráadásul ő egy fiatal nő volt, aki saját korában ekkora hatással tudott működni, hogy maholnap remélhetőleg boldoggá avatják őt.
– Életáldozata után rögtön elindult a vele kapcsolatos dokumentumok és adatok összegyűjtése, mert ott, abban a pillanatban már egyértelműen úgy tekintettek rá, mint aki Krisztusért adta az életét, ám az ügy elindítására akkor történelmi okok miatt érthetően nem kerülhetett sor. Azt is jó látni, hogy a magyar egyházat és a világegyházat is nemrégiben egy fiatal férfi, egy pap, Brenner János boldoggá avatásával ajándékozta meg az Egyházunk, így reménykedünk, hogy egy fiatal lány, egy fiatal nő személyében is ajándékot kapunk a boldogok sorában.
– Másik téma. Veszprém hamarosan Európa egyik kulturális fővárosa lesz. Hogyan készül erre a főegyházmegye?
– A kulturális főváros cím kapcsán egyértelmű volt számunkra, hogy mi az evangélium alapján szeretnénk ebben részt venni. Ez azt jelenti, amit Szent II. János Pál pápa így fogalmazott meg – a szavait gyakran idézem –, hogy a „hit kultúrát teremt”, és az a hit, amelyik nem teremt kultúrát, az valójában nem hit. Ez pedig azt jelenti, hogy amikor Veszprém az „Európa kulturális fővárosa” cím kapcsán a látómezőbe kerül, akkor nekünk szükséges bemutatni a hit alapján megszületett és a hit alapján megtartó kultúrát. Ebben persze benne vannak a művészeti értékek, az épületek, a levéltárunk, a múzeumunk kiállítása, de benne vannak kiemelkedő módon a székesegyház és a püspöki palota kultúrát felragyogtató terei, melyek befogadók koncertekre, beszélgetésekre, irodalmi találkozásokra; természetesen a székesegyház pedig a liturgiára, az istendicséretre. Éppen ezért tudatos döntés alapján ezeket a tereinket az evangelizálás jellegével, pasztorális szempontból kívánjuk felújítani, megnyitni. Ugyanígy a székesegyház liturgikus terét is természetesen és minden mást megelőzően a szent liturgia számára szeretnénk alkalmassá tenni, de szent helyekhez méltó kulturális rendezvények tereként is megmutatni.
Igenis hiszünk abban, hogy a régi művészeti alkotásoktól elvárt katarzis létrejön nemcsak emberi értelemben, hanem létrejön a Szentlélek erejében is, új inspirációt, új ötletet, új meglátást adva, új kapcsolatokat fedezünk fel általa, és ez lehet a célunk, hogy ebben az új látásmódban, új kapcsolatokban, új inspirációban is segítsük az ide érkezőket.
Forrás: Vatikáni Rádió