Az Úr szenvedésének és föltámadásának húsvéti szent három napja a nagycsütörtök-esti szentmisével kezdődik, középpontja a húsvéti virrasztás, befejezője pedig a húsvétvasárnap vecsernyéje.
Az esti szentmise az utolsó vacsorát hozza a jelenbe. A mise Glóriájára megszólal az orgona, a harangok, a csengők, hogy azután a gyász jeléül elhallgassanak egészen Húsvétéjszakájáig. A templomba érkezők, a liturgiába bekapcsolódók így egy családként ünnepli együtt a szent vacsorát. A legszentebb ünnepet Dr. Udvardy György veszprémi érsek mutatta be, koncelebrált Dr. Takáts István általános érseki helynök, Tornavölgyi Krisztián érseki irodaigazgató, plébános atya a veszprémi Árpád-házi Szent Margit templomban.
Udvardy György érsek atya szentbeszédét itt olvashatják:
-Megértettétek-e, mit tettem veletek? Megértettétek-e, amikor a bűn és a szolgaság házából kiszabadítottalak benneteket? Megértettétek-e, amikor mindent-mindent odaadva önmagamra mondtam; testem és vérem, vegyétek és egyétek? Megértettétek-e, amikor lehajoltam, s megmostam lábatokat?
Szeretnénk megérteni. Szeretnénk megérteni és szeretnénk, hogy mindez Jézus Krisztusnak, az engedelmes fiúnak a lelkületével, magatartásával értsük, értékeljük, s mi magunk is mint értő, s hasonló módon tudjunk cselekedni. –Megértettétek-e mit tettem veletek? Ott, Egyiptomban a szolgaság házában amikor már a végsőkig feszítették az üldözést, a szenvedést, az éhezést, akkor meghallottam népem kiáltását. Fülembe vettem, és megígértem, hogy megszabadítalak, s megszabadítottalak. Ünnepet készítve a lelkedbe, hogy mindig-mindig emlékezz erre. Ünnepet a családod számára, hogy ez meghatározó legyen és mindig a szabadulásra és a szabadításra emlékezz. Ahol megszabadítottalak, a fáraónak a rabigája alól, ahol megszabadítottalak az elnyomásból, a bűn szolgaságából, száraz lábbal átvezettelek a Vörös tengeren, és bevezettelek hathatós jelek és csodák közepette az Ígéret Földjére. Megértetted-e, mit tettem érted?
S ugyan így Jézus vállalva a mi emberi létünket, emberi sorsunkat, körüljár jót cselkedvén. Tanít, csodát tesz, vitatkozik, megosztja a kenyeret, de még mindig-mindig többet akar. Mindent akar. Nem sokat, nem valamennyit, nem sokkal többet, hanem mindent oda akar adni és ezért kimondja saját magára; testem és vérem, vegyétek, üdvösséges eledel, a kiengesztelődésnek az eledele, a remény táplálója, tisztaságotoknak a záloga. Vegyétek-egyétek, vegyétek-igyátok, hogy élet legyen bennetek. S amikor emlékezni akartok, amikor erőt akartok meríteni, amikor csak élni akartok napról-napra, vegyétek és egyétek mert aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak élete van, s feltámasztom az utolsó napon. Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek?
S ugyan így Jézus lelkülete, a fiúi, az önmagát kiüresítő lelkület vezeti oda, hogy a szolgai munkát vállalva lehajoljon és megmossa tanítványai lábát.
Ő, mint Isten Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez végtelenül ragaszkodjék. Hanem kiüresítette önmagát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Jézus lelkülete ez. Nem egy felbuzdulás, nem egy hirtelen ötlet, nem egy jel csupán, hogy hogyan mutathatnám meg még szeretetemet, hanem a lelkületét akarja átadni nekünk.
Lehajol, és megmossa tanítványainak a lábát. Vagyis azt teszi, azt adja, amiben semmi presztízs nincs. Azt teszi és azt adja, amire az embernek szüksége van. Mindig és mindannyiunkkal. Mert önmagát felemésztve, önmagát az Atyának odaadva, szolgálni akar, s példát ad.
Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Szeretnénk érteni. Szeretnénk érteni az üdvösségünket. Szeretnénk érteni emberi létünket, bennünk a szenvedést és a halált, az elveszítést és a megnyerést. De leginkább Jézusnak a lelkületét. Mert bízunk benne, ezért hiszünk az Ő szabadításában. Ezért hiszünk az Ő testének és vérének csodálatos erejében, s ezért vállalkozunk arra, hogy testvéreinknek-egymásnak szolgái tudjunk lenni.
Megértettétek-e, mit tettem veletek? Krisztus lelkületét akarjuk magunkra ölteni. Aki a kereszten teljes egészében, végérvényesen mindent átad az Atyának. Nem csak önmagát. Hanem az Ő gesztusában bennünket is, gyengeségeinket, bűneinket, korlátainkat, félelmeinket, de reményeinket is. Mindent odaad, hogy aztán a bizalom okán mindent-mindent visszakapjon. Visszaad neki az Atya mindent, mert bízik benne a fiú.
Meg akarjuk érteni mit tett értünk, mit tett velünk, mit tett bennünk. Ezért vagyunk most itt. Ezért akarjuk méltó tisztelettel magunkhoz venni az eucharisztiát. Ezért akarunk méltó módon emlékezni, s ezért akarunk vele lenni most a mai estén imádságban, elmélkedésben. Mert érteni akarjuk. Nem az értelem értésével csupán, hanem a lét elköteleződésével, létünk egészével. Érteni akarjuk a Fiút. Érteni akarjuk az Atyát. Érteni akarjuk önmagunkat. Csendes imádságra hív bennünket Egyházunk, de táplál, mint gyermekeit, gondoskodik rólunk. Hiszi, hogy Isten szent lelke által értőkké tudunk válni. Ámen.
