A Veszprémi Püspökség 1777 és 1850 közötti történetét dolgozta fel az a konferencia, amit a közelmúltban tartottak a Veszprémi Érseki Főiskolán a Veszprémi Érseki Könyv és Levéltár szervezésében.
A mintegy 8 évtizedet átölelő tanácskozás témái között szerepelt a többi között a kor egyházlátogatási jegyzőkönyveinek elemzése, az akkori püspökség területén működő szerzetes közösségek élete, valamint az oktatás helyzete is. A főegyházmegye történetével foglalkozó bizottság 2013-as újjáalakítása után ez volt 9. egyháztörténeti konferencia Veszprémben.
A tanácskozás fővédnöke, Dr. Udvardy György érsek elmondta: a krisztusi hit előre irányul, mégis fontos a múlt elemeinek megőrzése. A levéltárban elhelyezett anyagok az akkori kor vallásáról, egyházáról adnak tanulságot az utókornak a főpásztor szerint.
Az egyes plébániákon lezajlott főpásztori látogatással egybekötött felmérésekről számos, úgy nevezett egyházlátogatási jegyzőkönyv maradt fenn. Ezek a többi között kitérnek a templomok, egyházi ingatlanok állapotára, a plébánosok végzettségére és például a sekrestyék felszereltségére is. Ezekről is szólt előadás az 1777 – től 1850 – ig terjedő, majd 8 évtizedet feldolgozó egyháztörténeti konferencián. Ez az időszak különleges jelentőséggel bírt a veszprémi – akkor még – püspökség életében. A vizsgált időszak elején történt ugyanis az egyházmegye első felosztása, ekkor Fejér, Pilis és Zala megye nyugati része más – más, újonnan létrehozott egyházi területi egységekhez került. A végpont pedig az 1848 – 49-es szabadságharc leverését követő időszak, Ranolder Jánost püspöki munkásságának kezdete.
A mostani volt a 9. egyháztörténeti konferencia amit az érsekség történetével foglalkozó bizottság 2013-as újjáalakítása után megszerveztek a főegyházmegye központjában. A tervek szerint az idei évben még egy tudományos tanácskozásra várják majd az érdeklődőket.
