Az egész liturgia célja a Szentháromság dicsérete. Minden imádságot az ő nevében kezdünk és fejezünk be, a zsoltárok végén a „Dicsőség az Atyának…” kezdetű kis-dixológiát mondjuk, a szentmisében a „Dicsőség a magasságban…” kezdetű nagy-doxológiát a Szentháromság tiszteletére. A Hiszekegy, a Sanctus, a Te Deum is a Szentháromság ünneplő dicsérete. Voltaképpen a karácsony, húsvét, pünkösd titkáért is az egész Szentháromságot illeti a hálaadás és imádás. Már a X. század óta elterjedt szokás az Egyházban, hogy a két nagy ünnepi időszak lezárása után külön ünnepet szentelünk a Szentháromság tiszteletére.
A Szentháromságra vonatkozó legfontosabb hitigazságok:
- Egy Istenben három személy van: az Atya, a Fiú, a Szentlélek. Mindhárom Isten, de egy az istenségük. Mindhárom mindenható, de közös a mindenhatóságuk. Mindhárom egyenlően örök, de egy és ugyan az az örökkévalóságuk. Ezt röviden úgy mondjuk, hogy az egyetlen isteni természetet három személy birtokolja.
- A Szentháromság a legnagyobb hittitok. Sohasem jöttünk volna rá, ha Krisztus ki nem nyilatkoztatja nekünk. Sőt azután sem értjük meg emberi ésszel, mert titka a mi tapasztalatainkat felülhaladja. Ennek ellenére helyes az emberi értelem igyekezete, hogy amennyire képes, a kinyilatkoztatás segítségével behatoljon e titkokba, mert így egyrészt belátja, hogy hitigazságban nincsen belső ellentmondás, továbbá mert a mélyebb istenismeret nagyobb istenszeretetre indít.
- Az egyházatyák a következőképpen próbálták megközelíteni a három személy egymáshoz való viszonyát: az Atya öröktől való, mélységes ismerettel tudja, megismeri önmagát. Ezt a tudását egy örökkévaló szóban mondja ki, egy tökéletes képben vetíti ki magából. Mivel az Atya lényege, az ő önmegismerése és a kimondott szó, a kép egyaránt tökéletes, azért az annyira teljesen visszatükrözi az Atyát, hogy maga is Személy, habár minden tulajdonsága közös marad az Atyával. Ezért mondjuk a második isteni személyt Igének. E szellemi folyamatra legjobb emberi hasonlat a születés, ezért hívjuk az Igét az Atya Egyszülött Fiának. Az Atya és Fiú egymásra pillantva a végtelen tökéletességet látja és szereti. Ez a szeretet egybekapcsolja őket, kölcsönös áramlást indít, s e kölcsönös szeretetből származik a Szentlélek, aki ezzel lezárja, teljessé teszi az isteni életet. E szellemi folyamatra legjobb hasonlat a „lehelés”, s ezért hívjuk a harmadik isteni személyt szent Léleknek. Az elmondottakat röviden szentháromsági eredéseknek hívjuk.
- A háromságos lét az Isten belső életéhez tartozik, tehát nincs benne előbb és utóbb, hanem öröktől fogva és örök időkig tartó „állapota” Istennek. A lét az Értelem, az Akarat emberi háromsága Istenben végtelenül tökéletesebben jelenik meg a három személyben: az Atya a lét forrása, a Fiú az isteni megismerés (Értelem) szülötte, a Lélek a tökéletes Akaratból (Szeretésből) származik.
- Az isteni személyek nemcsak egyenlő, egyforma, hanem azonos természettel bírnak. Mégis az isteni természet egy-egy vonása számunkra különösen világosan jelenik meg egy-egy személyben. Jogos, ha ezt benne külön is imádjuk, föltéve, hogy ezzel nem vonjuk meg azt a többi személytől. Ezt nevezzük tulajdonításnak. Így tulajdonítjuk az Atyának a világ teremtését, a legfőbb hatalmat, a lét teljességét. Így tulajdonítjuk a Fiúnak a világ megváltását, a legfőbb bölcsességet, Isten irgalmának és szeretetének kijelentését. Így tulajdonítjuk a Szentléleknek a világ megszentelését, az erőt, az elevenítő tevékenységet, a szeretet ihletését.
- A Szentháromság a világban mindent együtt végez. De két munkával mintegy különleges megbízást adott egy-egy személynek, holott mindkét esemény mögött ott áll az egész Háromság. Ezt nevezzük szentháromsági küldésnek. Az Atya elküldte a Fiút, hogy a Szentlélek közreműködésével a megváltás művét véghezvigye. Az Atya és a Fiú elküldte Pünkösdkor a Szentlelket, a történelem végéig az Egyházat védje és irányítsa. E küldések megfelelnek az egyes isteni személyeknek, hiszen a megváltásban a Fiú az emberekkel is közli az istenfiúság kegyelmét, a Szentlélek pedig a szeretetben teljessé teszi, megerősíti a megváltás művét.
Miért nyilatkoztatta ki nekünk Isten a Szentháromság titkát?
- „Most már barátaimnak hívlak titeket, mert mindazt, amit az Atyától hallottam, tudtul adtam néktek” (Ján 1.5, 15). Az igazi személyes szeretet-kapcsolat megkívánja, hogy megismerjük a másikat és minél többet tudjunk róla. Isten megtisztel, barátságát mutatja ki azzal, hogy szentháromságos életét nekünk tudtul adja.
- „Az örök élet az, hogy megismerjenek Téged” (Ján 17,3). Jézus előkészít minket az örök életre azzal, hogy hírt ad nekünk arról a Szentháromságról, akit majd színről színre láthatunk.
- A Szentháromság titka által felismerjük, hogy Isten nem csak végtelen hatalom, hanem lényege a Szeretet – nemcsak teremtményei iránt, hanem mindenekelőtt belső, egyáltalán nem magányos életében.
- Ez mibennünk is sokszorosra növeli a szeretetet. A szentháromsági személyek megismerése mindig új és új indítást ad szeretetünkhöz. Istennel nem csak mint Egy-gyel léphetünk kapcsolatba, hanem isteni Személyekhez külön-külön is fohászkodhatunk.
Hogyan tartsuk meg a Szentháromság ünnepét?
- Az ünnepet az tudja jól megtartani, aki minden napját a Szentháromság tiszteletére szenteli. Keresztvetésünk, a Dicsőítések imádkozása, szívünk mélyén ébren tartott hódolat teremti meg azt a bensőséges viszonyt, mely ünnepi díszt kíván ezen az ünnepen.
- Mélyedjünk el jobban e napon a Szentháromság megismerésében, imádkozzuk el a Háromság megvallását, merüljünk el imádásában, s kérjük segítségét egész életünkre, különösen a most kezdődő évközi időre.
- a Szentháromság legszebb megvallása és imádása: a Te Deum éneklése. Imádkozzunk otthon, s énekeljük közösen a mai mise végén ( de a mai ünnepen kívül is) az ősegyház e felséges himnuszát.
(Forrás: Éneklő Egyház)