Egy középkori veszprémi kápolna kegyurasága körüli vita (1464–1484)
1464. július 3-án a veszprémi székeskáptalan jelentést tett Guti Ország Mihály nádornak, mely szerint Miklós kápolnaigazgatónak a veszprémi Keresztelő Szent János plébániatemplom oldalánál lévő Szűz Mária-kápolna javaiba történő beiktatásának többen ellentmondtak (az oklevél jelzete: Vp. oppidum 54., DF 201387.). A jelentés szerint az ellentmondást Porch Gergely somogyi főesperes, veszprémi kanonok és családja tagjai tették.
A szóban forgó Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templom a 14. század első negyedében már biztosan létezett. Régészeti leletek és történeti topográfiai megfontolások alapján a templom körül kialakult Szent Iván-szeg a mai Veszprém Cserhát nevű városrészének a várhoz közeli, nyugati peremén helyezkedhetett el. A hozzá csatlakozó Szűz Mária-kápolnára vonatkozó első adat az említett 1464. évi oklevélben olvasható.
A beiktatásnak történt ellentmondás okát egy két évtizeddel későbbi esemény világítja meg. 1484. május 9-én a káptalan egy kanonokjának, Ceglédi Istvánnak adományozta a kérdéses Szűz Mária-kápolna oltárigazgatóságát ellentmondtak (az oklevél jelzete: Vp. eccl. et capit. 60., DF 201482.). A Keresztelő Szent János-templomhoz északról csatlakozó kápolna és a hozzá tartozó javadalmak adományozásra Miklós pap halálát követően olyan jogcímen került sor, hogy a kápolna kegyurasága a veszprémi kanonoki testületet illette. Ceglédi azonban nem minden nehézség nélkül tudta új javadalmát elfoglalni. Az oltárigazgatóságra vonatkozó 1484. májusi adomány után Ceglédi feljegyzéseket készített a Szent János-templom plébánosával folytatott pereskedéséről, amely annak kapcsán kezdődött, hogy Damján plébános bele kívánt szólni a kápolnaigazgató kiválasztásába. A feljegyzésekből kiderül, hogy a Szűz Mária-kápolnát az akkor már néhaiként említett Porch Gergely építtette még somogyi főesperességét megelőzően – tehát biztosan 1464 előtt –, és a kápolnának egy szőlőt is adományozott. Ugyancsak a feljegyzések szerint Segesdi Antal fia Miklós pap volt az első kápolnaigazgató, aki értelemszerűen azonos lehet az 1464-es fenti oklevélben említett Miklós pappal. Ugyanakkor nem állítható a feljegyzések alapján, hogy a káptalan volt-e a terület birtokosa és a plébániatemplom kegyura.
Egy újabb forrás bevonása tisztázhatja a kegyuraság kérdését, egyúttal a két korábbi oklevélben tárgyalt beiktatások elleni tiltakozások okát. Az események után bő fél évszázaddal később, 1556-ban összeállított javadalomlista részletesen felsorolta ugyanis a püspök, illetve a káptalan által adományozható városban található oltárjavadalmakat (aveszprémi káptalan számadáskönyvében, 326–328.). Utóbbiak közé sorolták az összeírás szerint a Keresztelő Szent János-plébániatemplom melletti Szűz Mária-kápolna oltárigazgatóságát is, amelyhez ház, szőlők és szántóföldek tartoztak.
Az elmondottakból megállapítható tehát, hogy a káptalan mint testület érdekei kerültek összeütközésbe a 15. század második felében a Porch család anyagi szempontjaival. A família úgy értékelhette, hogy Gergely kanonok, későbbi somogyi főesperes magánszemélyként, a Porch család tagjaként, s nem a székeskáptalan kanonokjaként alapította a kérdéses Szűz Mária-kápolnát, s így az ellentmondásban szereplő javadalmak a család tulajdonát képezték. A káptalan azonban az 1484. évi oklevél tanúsága szerint nyomósabb érvekkel rendelkezett. Egyrészt mivel Porch Gergely kanonokként egy vásárolt, tehát nem örökölt, vagyis nem a családi vagyonból származó szőlővel dotálta az oltárt, másrészt a kanonoki testület már az első oltárigazgató kijelölését és beiktatását is keresztül tudta vinni. Az oltárhoz tartozó telkekbe történő iktatásnak tehát hiába mondott ellen 1464-ben a Porch família és rokonsága, majd 1484-ben az oltárigazgató kijelölésének a kegyuraság kérdése kapcsán a templom plébánosa is, érveiknek nem tudtak érvényt szerezni; a 16. század közepére pedig a patrónusi és javadalmi viszonyok véglegesen eldőltek a székeskáptalan javára.