Ne rejtsük el öregségünket, van, mit tanítanunk a fiatalabbaknak!
[„Akkor se hagyj el, ha erőm elfogy!” (Zsolt 71,9)]„Ma mindannyian gondolhatunk a családunkhoz tartozó idősekre: hogyan kapcsolódom hozzájuk, megemlékezem-e róluk, meglátogatom-e őket? Megteszek-e mindent, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt? Tisztelem-e őket? Az idősebbeket, akik a családomban vannak, az anyámat, apámat, a nagypapámat, nagymamámat, a nagybácsikat, nagynéniket, a barátainkat, kitöröltem az életemből? Vagy felkeresem őket, hogy bölcsességet, életbölcsességet merítsek belőlük? Ne feledd, te is leszel idős! Az öregség mindenkit elér. És ahogyan szeretnéd, hogy öregkorodban bánjanak veled, úgy bánj ma te is az idősekkel! Ők a család emlékezetét, az emberiség emlékezetét, az ország emlékezetét jelentik. Vigyázzatok az öregekre, a bölcsesség kincsestáraira! Adja meg az Úr az Egyházhoz tartozó időseknek e fohásznak és e provokációnak a nagylelkűségét! Ez az Úrba vetett bizalom fertőzzön meg bennünket! S ez szolgálja mindannyiunk javát, az övékét, a miénkét és gyermekeinkét!”
