A veszprémi káptalan új pecsétje (1276)
A veszprémi káptalan 1276. június 29-én új pecsétje alatt, teljes szövegében átírta egy korábbi, 1265-ből származó kiváltságlevelét, amellyel fajszi Lőrincet és fiát, Benedeket továbbá későbbi örököseiket az egyházi szolgálónépek sorából felszabadította.
Az oklevél a társadalomtörténeti megfontolásokon túl – egyházi szolgálónépeknek az egyházi nemesek közé történő átsorolása – diplomatikai, azaz oklevéltani és köztörténeti szempontból is fontos. Ez ugyanis a veszprémi kanonoki testületnek régi pecsétje elpusztulása után készíttetett első fennmaradt, új pecsétjével megerősített oklevele. A pecsét formájában is különbözik az előző káptalani pecséttől: korábbi mandula alakú volt, az új kör alakú lett, és maradt is használatban ebben a formában a legújabb korig. A pecséten a sárkányt legyőző Szent Mihály arkangyal alakját fogja közre a körirat: „sigillum capituli Vesprimiensis” – vagyis a „veszprémi káptalan pecsétje”.
A veszprémi káptalan és feltehetően a püspökség korabeli levéltárait őrző székesegyház pusztulása a 13. század utolsó harmadában, a tartományurak („kiskirályok”) megerősödésének korszakában történt. Az oligarchák már IV. Béla (1235–1270) és fia, István ifjabb király, a későbbi V. István (1270–1272) uralkodása idején igyekeztek a királyi hatalom minél több elemét kisajátítani maguknak, amit aztán a gyermek V. László (1272–1290) időszakában alatt fokozott gátlástalansággal tehettek meg, hogy később I. Károly (1301/8–1342), az első Anjou uralkodó ellen már fegyveresen is fellépjenek. Ennek egyik epizódja volt a Kőszegi és Csák tartományúri családok érdekszférájának ütközése a Dunántúlon, amikor (Kőszegi) Péter veszprémi püspök és (Csák) Péter nádor összecsapása során utóbbi elpusztította Veszprémet.
Az oklevél 1276. június 29-én kelt. Csák Péter 1275 késő őszétől töltötte be a nádori tisztséget egészen 1276. június 21-ig, amikor ismét az ellenpárt jutott kormányzati pozíciókhoz, s Kőszegi Miklós (Péter püspök testvére) lett a nádor. A székesegyház feldúlására tehát 1276 első felében kerülhetett sor, június 21-e előtt, majd a Kőszegi-párt pozíciókhoz jutása után kerülhetett sor a székesegyház és a káptalan részére szóló, az év második felében kelt adományok – köztük pl. a veszprémi studium generale-t említő – okleveles formában történt kiadására.