Dr. Udvardy György érsek atya mutatott be szentmisét a Szent Mihály székesegyház felszentelésének ünnepén, október 5-én az Érseki Hivatal kápolnájában. Érsek atya homíliáját teljes terjedelmében közöljük:
Kedves Testvérek!
Miért fontos a székesegyház felszentelésének ünnepét megünnepelni? Miért fontos egy egyházmegyében a székesegyház?
Nagyon egyszerűen azért, mert magát az egyházat jelképezi.
Hiszen az egyházmegyék, ahol mind a hierarchia, a tanítás, a szentségek, mind az ünneplés, a cselekvés, az imádságnak a rendje egységet képez, ezt jeleníti meg a székesegyház. Hiszen Jézus az Ő küldetését apostolaira bízta, menjetek az egész világra, hirdessétek az evangéliumot és így a világ különböző pontjain létrejöttek azok a részegyházak, ahol ez az egység és minden szinten megvalósuló egység megjelenik. Ezt az egységet, ezt az egyházat jeleníti meg, szimbolizálja a templom, mégpedig az istentiszteletnek, az Isten dicsőítésének a kiemelt helye.
Hiszen azt mondja a liturgikus konstitúció, hogy a templomban folyik az istentisztelet, ahol Krisztus, mint örök főpap mutatja be az Atyának a dicsőítő áldozatot, és éppen ezért az egyház egyetlen más tevékenysége sem ér föl a szent liturgia ünneplésével, sem rangban, sem méltóságban. Minden mást megelőző és az egyház összes tevékenységét magába foglaló tevékenység az istendicsőítés, az Isten dicsérete. Ezért a székesegyház elsődlegesen mindig is a szent liturgiának, a Krisztus áldozatbemutatásának és az Isten imádásának, az Isten dicsőítésének a helye.
De úgy, hogy a székesegyház az mindig jelenti, képviseli az összes többi plébániai templom felé ezt az előbb említett egységet. Hiszen a plébániatemplomokban a lelkipásztorok a püspök megbízásából végzik a feladatukat, a püspök meghatalmazásából egységben vele, de a székesegyházban van jelen a szentségeknek a teljessége éppen a püspök személye okán. Ez az elsődleges, amit a székesegyház számunkra jelent.
De ugyanígy jelenti az egységet a tanításban.
Ezért az egyházmegyei központoknak templomát általában székesegyházként is emlegetjük, és ez a bizonyos korokban valóságosan is megjelent képi megjelenítés volt, hiszen a püspök széke, valójában Krisztusnak a széke, Krisztus úgy ül bele, Ő tanít, Ő az, aki a tanítást adja tovább a papjainak, adja tovább az ott lévő híveknek, és ismét a székesegyház számunkra jelenti a tanbeli egységet is. Ugyanazt hisszük, ugyanazt valljuk, ugyanazért hozunk áldozatot.
Ugyancsak megjeleníti a székesegyház egyetlen volta a szentségeknek az egységét.
Ahol nem lehet kétség, hogy a szentségek erejében hiszünk, nem lehet kétség, hogy a szentségek szentelnek meg bennünket, nem lehet kétség abban, hogy a szentségeknek az ereje az, ami akár a beavatás során, akár a gyógyítás szentségei, a gyógyítás során, akár a küldetés szentségei a küldetésben erősítenek bennünket. De ez innen, ebből az egy pontból, Krisztustól indul ki. Számunkra a székesegyház ezt az egységet és ezt a krisztusi egységet jeleníti meg.
De ugyanígy a cselekvésben való egységünket is, a karitatív tevékenységet is, hiszen éppen a karizmáknak a megjelenése, azok az ajándékok, adományok, amelyekkel ki-ki a hívek közül, a papság közül rendelkezik.
Ezek részben a testvéri közösség építésére, részben az Isten dicsőítésére, de ugyanígy a ránk bízottak szolgálatára van irányítva. Ez is a székesegyházban nyeri meg az erejét. Ezért van az, hogy a jelentősebb szentelések, például a pap vagy diakónusszentelés kiemelt helye, vagy leginkább elsődleges helye maga a székesegyház. Pontosan ezt az együvé tartozást fejezi ki. Éppen ezért fontos az is, hogy a székesegyházban végzett liturgia legyen modellje, mintája is az összes többi templomban végzett liturgiának, istendicséretnek is. Ezért a székesegyház az egyházmegye összes hívének a temploma. Még akkor is, hogyha plébániatemplomként működik, akkor sem csak a plébániához tartozó híveknek a temploma, hanem az egész székesegyház az egész egyházmegyének a temploma.
Számunkra tehát jelenti az Isten dicséretet, a hitbéli egységet, a szentségekben való egységet, jelenti a cselekvésben való egységet és jelenti azt a várakozást, hogy valójában, amit megélünk mindezek ünneplésében, az bennünket az Isten országába vezet és az isteni beteljesülésbe. Ezért tudunk beszélni minden egyes templom, kiemelten székesegyház esetében a mennyei Jeruzsálem megvalósulásáról.
Ezt ünnepeljük ma mi is, és ebben az ünneplésben figyelmeztet bennünket a mai szentleckének Pál apostoltól hallott tanítása, amikor arra utal, hogy persze mindaz, amit itt építünk az évszázadok során, amiben a hitünket kifejezték elődeink az építményben, a díszítésben, a szerkezetben, a keresztelő kápolnában. Ez mind-mind fontos, de valójában az a fontos, hogy mi ezen a helyen az Istennel találkozunk és ezen a helyen mi Isten szent lelkét fogadjuk magunkba és ezen a helyen éppen Isten szent lelke formál át bennünket, hogy mi legyünk a léleknek a templomai. Akkor tudjuk a kőből épített és csodálatos tanítással, gazdagsággal bíró templomot értékelni, ünnepelni, ha értékeljük, ünnepeljük, hogy mi a Szentlélek templomai vagyunk.
Hát imádkozzunk székesegyházunkért, imádkozzunk a székesegyházunknak szép és gyönyörű felújításáért, de legfőképpen azért, hogy ebben nagy örömmel, nagy békességben, egységben tudjuk dicsőíteni az Istent, aki mindannyiunknak az Atyja, aki mindannyiunkat az életre hívott és éltetni akar.
Ámen.
