„A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” (2Tim 4,7)
Bencsik Pál hahóti címzetes apát, nyugalmazott hévízi plébános életének 89., áldozópapságának 63. évében, 2022. október 22-én, hosszú betegséget követően, szentségekkel megerősítve a hévízi Szent Lukács Idősek Otthonában elhunyt.
Az engesztelő gyászmisét lelki üdvéért excellenciás dr. Udvardy György veszprémi érsek mutatta be a keszthelyi Kis Szent Teréz Bazilikában.
A gyászszertartáson paptársai, tanítványai, egykori ministránsai és a hívek búcsúztak.
Az egykori apátot Kiss László esperes búcsúztatta:
„Mindig Isten ügyét próbálta szolgálni és figyelembe venni, s ha kellett, akkor szembeszállt a hatóságokkal is, és megmondta a maga igazát – mindenkinek. Olyan volt, mint Szent Pál apostol, akit példaképének tekintett. Szent Pál apostol írásaiból kitűnik a lobbanékony, ellentmondást nem tűrő, szigorú, ugyanakkor világosan látó, éles elméjű, Istent rajongásig szerető ember képe. Ő ugyanilyen volt.”
Elhangzott: „Mindenét szétosztotta. Ahogyan nyugdíjba vonult, szétosztotta a könyveit, a vagyonát, azt a keveset is, ami volt neki, mert, mint mondta: nem kell odaát semmi. Olyan volt, mint Krisztus az Olajfák hegyén életének utolsó hónapjaiban, heteiben, napjaiban: vérrel verejtékezett, fájdalmakat viselt el.”
Kalapos István (volt tanítvány) nekrológjában így fogalmazott:
„Egész életében hajtotta a tettvágy, hogy alkosson. Jót és maradandót. Hogy a közösség egyrészt megmaradjon, másrészt növekedjen, mindezt a lehetőségekhez képest jó körülmények között…Gyönyörű és lélekemelő ünnepi liturgiákat tartott, amiket ki nem hagytunk volna. És jó volt odatartozni, mert egy remek összetartó közösséget kovácsolt, amiben ő is fiatalos tudott maradni. Lelkesített bennünket az oltár körüli szolgálatra, sokszor annyian voltunk, hogy már-már nem jutott feladat. Az elkeseredettek néha azt is mondták, akkor nem öltöznek be. De mindig mindenkit marasztalt azzal, hogy ha nem is lesz majd dolga, legközelebb majd rákerül a sor, és a Jóistennek már a puszta jelenléttel is kedveskedik.”
Bencsik Pál földi maradványait a Kármelita Bazilika kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki!
Bencsik Pált 1960. június 25-én szentelték pappá. Káplán volt Csóton, Pacsán, Marcaliban, Nagykanizsán, Kaposváron és a keszthelyi Kis Szent Teréz-plébánián. Plébánosként szolgált a keszthelyi Kis Szent Teréz-plébánián 1975-től 1989-ig. 1989 és 2000 között Hévíz plébánosaként szolgált, ahonnan oldallagosan ellátta a nemesbüki plébániát (1989–91) is. Címzetes esperes 1984-től, kerületi esperes volt 1986-tól 1990-ig, 1988-tól hahóti címzetes apát. 2000-ben vonult nyugalomba. Ő építtette mindkét fürdővárosi templomot (hévízi Szentlélek-templom, egregyi Jézus Szíve templom.)
