Szeretettel köszöntöm a kedves Testvéreket.
Egyházunk gondoskodik rólunk, megajándékoz bennünket ismét a nagyböjt szent idejével, ahol arra hív bennünket, hogy közösen készüljünk a Húsvét Szent ünnepének a megünneplésére. Járjuk a megbocsátás útját és közösen készüljünk erre.
„Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett az Isten országa, mert közel van a mennyek országa.” (Mt 3,2) Olvassuk Jézus nyilvános működésének a kezdetén Máté evangéliumából. Bűnbánatot akarunk tartani, ez az Istennek az ajándéka. A megtérés Isten ajándéka. Föl akarjuk ismerni bűneinket, el akarjuk ismerni gyengeségeinket, de mindenekelőtt meg akarjuk vallani, hogy hiszünk abban az Istenben, aki Atyánk, aki irgalmas, aki éltetni akar bennünket. Meg akarjuk vallani azt, hiszünk abban az Istenben, aki nem azért küldte el a fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. A megbocsátó Istennel akarunk találkozni. Azzal az Istennel, aki éltetni akar, aki újjáteremteni akar, aki új reménységgel, új érzésekkel, élményekkel, jövővel akar megajándékozni mindannyiunkat. Ehhez természetesen egyházunk hagyományát is felhasználva, egyházunk tanítását követve teremni akarjuk a bűnbánat méltó gyümölcsét, ahogyan Máté evangéliumának 3. fejezetének 9. versében ezt olvassuk. Vagyis át akarjuk engedni magunkat annak, hogy a megtérés természete formáljon, alakítson bennünket. Igen, szükség van a bűnbánat tartásra. Szükség van arra, elismerjem, rászorulok az Isten irgalmára, szükségem van arra, hogy ne akarjam a bűnt tovább folytatni, ne akarjam a bűnt tovább igenelni és mert az irgalmas Atya előtt leteszem bűneimet, Ő megbocsát bennünket fia érdeméért, a Szentlélek által.
A megtérés ajándékát akarjuk átélni közösen nagyböjti készületünkben.
Ugyanakkor a megtérés egész konkrét lépéseit is meg akarjuk tenni. Ha tehát áldozatot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak panasza van ellened, akkor menj és előbb békülj ki. Vagyis szükségünk van az Istennel való kiengesztelődést követően és ennek alapjaként arra, hogy kiengesztelődjünk egymással. Nemcsak színleg, nemcsak valamiféle érzelmi szinten, hanem a mindennapi élet konkrét valóságai között. Megtartva azt a különbséget, amit egyébként át is élünk a megtérés és a kiengesztelődés között, hiszen a megtérésre szólít fel bennünket egyházunk abban a reményben, hogy ebből lesz kiengesztelődés, és a kiengesztelődés konkrét gesztusait tudjuk adni egymás felé. Elhihetjük éppen a kiengesztelődés gesztusai által.
Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. Az újjáteremtett lélek örömével akarunk élni mindannyian. Bátorítok minden kedves testvéremet, éljünk a bűnbánattartás egyház hagyományában megfogalmazott egyéni tapasztalataival, az imádsággal, a böjttel, az alamizsna osztással. Törődjünk Isten igéjének a hallgatásával, gondoljuk át újra kapcsolatainkat és higgyük el, hogy Isten kész újjá teremteni bennünket, még azokban a kapcsolatokban is, amelyekről már régen lemondtunk és természetesen éljünk az egyház bűnbocsátó kegyelmével a bűnbocsánat szentségének a vételében. Bátorítom erre paptestvéreket, szolgálják Isten szent népét és bátorítom a testvéreket, hogy már a nagyböjt elején éljenek a bűnbocsánat szentségének megtisztító fürdőjével. Azért, hogy elevenebben tudjuk befogadni Isten szavának hatékony voltát.
Bátorítok mindenkit arra is, hogy ebben a nagyböjti szent időben az egyéni és a közösségi bűnbánati cselekedetek mellett tűzzön ki olyan célokat maga elé, amelyek a megtérés konkrét jeleiként jelenhetnek meg. Isten szent lelke vezet bennünket a megtérés útján. Tartsatok bűnbánatot, mert közel van az Isten országa. Hisszük, Jézus Krisztusban ez számunkra megvalósult, és hisszük, éppen Jézus Krisztus lelke által újjá akar teremteni bennünket az Isten.
Bátorságot, áldott nagyböjti készületet kívánok.