2023. március 11-én Balatonalmádiban a Loyolai Szent Ignác templomban a Főegyházmegye hitoktatóinak központi rekollekciója szentmisével kezdődött, melyen a hitoktatást végző atyák és hitoktatók vettek részt, mintegy 120 fő. A szentmise főcelebránsa Dr. Udvardy György, a Veszprémi Főegyházmegye érseke volt.
Szentbeszédének témája az evangélium alapján a tékozló fiú története volt. Érsek atya elmondta, hogy nagyböjtben az evangéliumi szakaszok mélyebben megérintenek bennünket, hiszen ebben az időszakban fel akarjuk ismerni a bűneinket, és azt, hogy milyen nagy a méltóságunk. A méltóságunkat a keresztségben kapjuk meg, ami azt is jelenti, hogy elköteleződünk Krisztus mellett, de sajnos sokszor elengedjük ezt a méltóságot. Nagyböjtben új dimenzió lesz a lelkünkben, felfedezzük, hogy ezt a méltóságot felcseréljük szolgai lelkű hasonlóra. A negyven napban rádöbbenünk, hogy méltóság nélkül nem tudunk élni. A tékozló fiú történetét ilyen lelkülettel kell néznünk. Az apa az idősebb fiúnak mondja: „mindenem a tiéd”! Mi is Krisztusban „Benne élünk, mozgunk és vagyunk!” A kisebbik fiú a méltóságot felcseréli hamis vagyonra, szabados életre. Közben a méltósága csökken, elfogy és ott találja magát egyedül. Az élet realitásának számbavétele hozzátartozik a méltósághoz. Nagyböjtben elengedhetetlen, hogy elgondolkozzunk az életünkről. „Felkelek és Atyámhoz megyek!” Hiszen az emlék a méltóság egy darabkája, ami megmenti azt. Az Atya, amikor visszatér tékozló fia, ünnepet rendez számára, így visszakerül a gyermeki jogi státuszba: visszakapja a teljes méltóságát. Ha valaki csak kicsit is kéri, vissza fogja kapni azt, de a méltóság visszaszerzéséhez hozzátartozik az is, hogy testvérként tekintünk egymásra. A méltóságot a keresztségben kapjuk és ezt a hitvallásban mindig megújítjuk. A bűn az, amikor eladjuk a méltóságot semmi haszon fejében, de ha kérjük, Isten mindent vissza ad! Érsek atya biztatta a katekétákat, hogy mindannyiunknak legyen bátorsága a méltóságot vágyni!
A szentmisét követően a Kerényi Imre Kult-Magtárban folytatódott a továbbképzés. Felker Zsolt hitoktatási referens atya köszöntötte főtisztelendő Udvardy György érsek atyát valamint a hirdetéseket követően felkérte Petkes Csaba továbbképző vezetőt előadásának megtartására. Petkes Csaba bemutatta előadásában a memóriatechnikákat és alkotó tanulási módszereket. Előadásában elmondta, hogy a mai gyerekeket millióféle külső hatás éri, sokszor egyszerre több közösségi oldalon is jelen vannak és oda kell figyelniük. Tudjuk, hogy 20-30 év alatt óriásit változott a világ mind az emberi kapcsolatok terén, mind az elektronika világában. A mai gyermeket az vonzza, ami villog, csattog és hangos. Az előadó bemutatta a tudáspiramis százalékos arányát. Ha csak hallok valamit, akkor 10-20%-os a megjegyzés, ha hallom és látom, akkor 20-30%, ha el is olvasom, akkor 40%, és ha még mondom is, akkor 50-60%, gyűjtöm…. ha megvitatom, 60-80%, ha csinálom és magyarázom is, akkor már 80% feletti a megjegyzés aránya. A tanulási fázisok az észlelés, a befogadás, a rendszerezés, melybe beletartozik az előzetes ismeretre építés, az egész áttekintése, a részekre osztás, a lényegkiemelés és a vázlatkészítés. Majd a következő nagy fázis a memorizálás, és utána következik végül a felhasználás. Felvezette, hogy mennyi részképesség kell ahhoz, hogy egy gyerek eljusson a tanulás fázisába. Idetartoznak például az érzékszervi képességek, a koncentráció vagy a belső képalkotás. Memorizálásnál fontos az emlékezet, a koncentráció, valamint a kitartás. A felhasználásban pedig már megjelenik a kreativitás, asszociáció.
A hitoktatók feladata, hogy a részképességeket fejlesszék a hittanórákon is. A folyamatok memorizálását példákkal illusztrálta: kivetített alakzatok megjegyzésével, zavaró háttérrel, szó-sor vagyis lánc-memóriatechnika alkalmazásával bemutatva, ahol minden következő ismeret az előzőből logikus kapcsolódással következik. Kakukktojás, játékok, a kampó-elmélet használata, egyik szóhoz csatolunk egy másik szót. Ezt követően az előadó a katekétákkal eljátszva bemutatta a vizualitást, auditivitást fejlesztő gyakorlatokat, játékokat, a drámapedagógia fontosságát a hittan órákon is. A délutáni előadás pedig felhívta a figyelmet, hogy a drámapedagógiában minden gyermeknek külön-külön kell adni szerepet, és különféle feladatokat, akár egy film készítést, egy adott témából.
A katekéták kérésére az őszi kerületi rekollekciókra is felkértük Petkes Csabát, hogy egy új továbbképzéssel folytathassuk a fejlődést a pedagógiai munkában.
Csomay Tünde
hitoktatási főkoordinátor
