„Miképpen mi is megbocsátunk…” ( Mt 6,12)
2023.április 1-jén került megrendezésre a Veszprémi Érseki Főiskolán a hagyományos nagyböjti családos lelkinap, melynek vendége dr. Fábry Kornél atya, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója volt.
Kornél atya egy mindannyiunk számára fontos témában – „ Miképpen mi is megbocsátunk…” A megbocsátás öröme – címmel – tartott előadást.
Hálásak vagyunk, hogy ebben a sokunk számára igen nehéz témában teljes figyelmünket az előadásra szentelhettünk, hiszen az előadás, és az azt követő fórumbeszélgetés ideje alatt gyermekeink korosztályonként más-más különleges programokon vehettek részt.
Kornél atya előadását azzal kezdte, hogy a nagyböjt, a bűnbánat egy örömteli időszak, hiszen Szent Pál szavaival : „…felejtem, ami mögöttem van és nekifeszülök annak, ami előttem van.” (Fil 3,13)
Ezután Kornél atya lépésről-lépésre vezetett minket a megbocsátás szakaszain; a fogalmom-meghatározás alapozásától kezdve egészen a megbocsátás gyümölcséig, a békéig.
Indításnak nagyon jó alapot adott, hogy a megbocsátás egy folyamat, amelyhez egyedül „te” kellesz, a „te” döntésedre van szükség, míg a kibékülés, a kiengesztelődés rendszerint két személy közös munkájának gyümölcse.
Kornél atya tanítása szerint a megbocsátásra a harag negatív egészségügyi hatásain túl azért is szükség van, mert arra egyszerűen Isten kötelez minket, hiszen Krisztusban Ő is megbocsátott nekünk. A megbocsátás alapja, hogy Isten nekünk sokkal többet engedett el, mint amit mi magunk sérelemként hordozunk magunkban.
Egyik döbbenetes rész volt Kornél atya elmélkedésében, amikor arról beszélt, hogy nemcsak felebarátomnak, hanem önmagamnak, sőt még Istennek is meg kell bocsátanom azért, mert pl. nem lehettem olyan, amilyen lenni szerettem volna. A megbocsátás egy feltétel nélküli akarati döntés, amely független az érzelmeinktől, olyan döntés, melyben nem azonosítom a másikat a bűnnel, ahogyan Jézus sem tette. A megbocsátás teremtő erő, amely megadja a másiknak az újrakezdés lehetőségét, a létezés jogát, amelyet előzőleg megvontam a másiktól.
Kornél atya az elmélkedését nagyon sok személyes élménnyel, vidám történettel, tapasztalattal fűszerezte, ami megkönnyítette a hallgatóságnak ennek a nehéz témának a befogadását.
A hallgatóság téma iránti fogékonyságát jól jelzi, hogy a szünetben az előadással kapcsolatban sok és sokféle jó kérdés fogalmazódott meg, melyekre Kornél atya a maga határozott, de mégis könnyed stílusában adott válaszokat.
Az előadás témájának jó „levezetése” volt a szentmise homíliája, melybe Kornél atya nagy szeretettel vonta be a gyermekeket.
Kornél atya elmélkedése, vidám, közvetlen személyisége, papi életének hitelessége összességében volt nagyszerű tanítás számunkra – Istennek legyen hála.
Munkácsi János
állandó diakónus
