Az Egyházi Értekezések és Tudosítások című folyóirat története
Az Egyházi Értekezések és Tudosítások az első magyar katolikus teológiai periodika, amely 1820–1824 között jelent meg. A folyóiratot az indulástól a megszűnésig Horváth János veszprémi kanonok szerkesztette, példányai 149–158 raktári jelzetek alatt találhatóak meg a Veszprémi Érseki Könyvtár állományában.
A magyar nyelvű teológiai folyóirat megindításának igénye már 1816-ban felmerült. A megvalósulás azonban lassan haladt, egyrészt a nyitott nyelvújítási kérdések miatt, mivel a nyelvtudós szekértáborok között vérre menő küzdelem folyt az új szavak életképességének és hasznosságának ügyében, és ez lehetetlenné tette a konszenzust a nyelvezet használatával kapcsolatban. Másrészt a teológiai kifejezések magyarítása is hiányos volt.
Az előkészítő munkára Horváth „Tudós Társaságot” szervezett elsősorban a veszprémi, de az ország más részeiben is működő, jól képzett teológusokból. A levéltári anyagokból úgy tűnik, hogy ez inkább volt egy baráti közösség, sem mint egy formális testület. Legfontosabb munkatársa a Budán élő költő, Verseghy Ferenc lett, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a latin teológiai nyelv magyarra cserélésében, másrészt a nyelvújításban még ki nem kristályosodott írásmód egységesítésében.
Horváth a folyóiratát erkölcsnemesítő írásnak, az egyházért és a közjóért dolgozók folyóiratának tartotta és ilyen dolgozatok töltik ki a folyóirat legnagyobb részét. A Tudósítások szerzői gárdája csak részben ismert, mert a szerkesztő a dolgozatok jelentős részénél nem tüntette fel azok alkotóit. Az ismert szerzők többsége tudós katolikus teológus, de megjelentek írások református és evangélikus prédikátoroktól is. Horváth minden beérkezett értekezést nyelvészet és helyesírás szempontjából átnézett és Verseghy elvei szerint átjavított.
Az első évfolyamot 700 példányban nyomták ki, és ez el is fogyott. A második évfolyamnál már megcsappant az érdeklődés, és 420 előfizetést tudtak összegyűjteni. A következő évben, 1822 decemberében Verseghy elhunyt. Horváth ezt követően ugyan tovább gyűjtögette a beérkező kéziratokat és szorgalmasan ellenőriztette azokat mind az egyházi (veszprémi), mind az állami (budai) cenzorokkal, de az anyagok egyre vontatottabban kerültek nyomdába. A folyóirat végül nem tudta sokáig nélkülözni legnagyobb erejét, így Verseghy halálát csak két évvel élte túl. Az 1824. évi IV. kötet volt az utolsó, ami nyomás alá került.