Szentháromság vasárnapján Udvardy György érsek atya 12 fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét.
Június 5-én délután ünnepelni gyűltek össze a hívek a Nepomuki Szent János templomba, ahol Illés Sándor plébános atya köszöntőjében elmondta: Örömmel vették a főegyházmegye jelmondatát – „Őseink hite, a jövő reménye” – mert a településen már évtizedek óta – különösen az Almád apátság feltárását követően – fontos üzenet ez számunkra. Itt helyben vannak a gyökereink. Hétköznapjainkban próbáljuk ezeket a gyökereket felismerni, megismerni, megélni és átadni azoknak, akik ránk vannak bízva. Ezért szeretnék most köszönetet mondani mindazoknak, akik a munkájukkal, szolgálatukkal segítettek abban, hogy a fiataljaink eljussanak a felnőtt nagykorúságra Krisztusban. Elsősorban Timár Ildikó hitoktatónőnek és a szülőknek köszönöm, különösen azoknak, akik a gyerekek mellé odaálltak jó példával. Köszönet az iskola pedagógusainak, igazgató asszonynak, és mindenkinek, aki belefolyt valamiképpen a hitoktatásba és végigkísérte ezeket a fiatalokat a bérmálás szentségéig. – mondta el a plébános.
Udvardy György érsek atya prédikációjában kiemelte: ha azt mondjuk, hogy az Isten Atya, Fiú és Szentlélek, és ha azt mondjuk, hogy megtanít bennünket emberhez méltóan és Istenhez méltóan élni, akkor ezzel együtt azt is mondjuk és ezt is ünnepeljük, hogy a mi életünk nem kisebb és nem kevésbé méltó, minthogy a Szentháromság egy Istennel közösségben legyünk és közösségben vagyunk. Ezt adják a szentségek, ezt adja a keresztség, ezt adja az eucharisztia, ezt adja a bérmálás. Ebben köteleződünk el a küldetés szentségeiben. Ezekben a szentségekben nyerjük vissza az új életet a bűnbocsánat szentségében, és a betegek szentségében. Ismerhetjük az Istent, s mert jól ismerhetjük az Istent – az Ő lelke által –, jól ismerhetjük önmagunkat. A mi életünk szentháromságos élet. Az Atya, Fiú, Szentlélek életében élünk. Ez nem egy ünnepi valóság, nem egy évről évre visszatérő valóság, hanem ez a mindennapi életünknek a valósága, a mindennapi életünk ünnepe.
A főpásztor a bérmálkozókhoz fordulva elmondta: Isten szeretetében, Isten közösségében, Istentől bátorítva és Istennek az útmutatása szerint kell élnünk. Nincs több, amit kérhetnénk. Nem kell mást ismerni, nem kell még várni mást, mert a keresztségben beléoltódtunk ebbe az isteni életbe. Dönteni kell Isten mellett. Dönteni, ám sosem félelemből, sosem pusztán a parancsok alapján, a bűn elkerülése végett, hanem dönteni kell. Miért? Emiatt a nagy méltóság miatt, amit kaptunk: Isten élete van bennünk. Ezért akarok örömmel a jó mellett, az igazság mellett, a szép mellett, a szent mellett, a szolidaritás mellett, a béke mellett, az együvé tartozás mellett dönteni.
A hagyományok szerint a szentbeszéd után a bérmálkozó fiatalok az egyházi közösség jelenlétében megújították keresztségi ígéreteiket, majd a Szentlélekhívó imádság következett. Érsek atya ezt követően szent krizmával kente meg a bérmálkozók homlokát. A szentmise végén a bérmálkozó diákok megköszönték az érsek atyának, hogy kiszolgáltatta számukra a bérmálás szentségét.
A szentmise után következett a plébánia melletti közösségi ház megáldása. Illés Sándor plébános elmondta, hogy Navracsics Tibor miniszter úr és Takács Péter polgármester úr közbenjárásával a használaton kívüli melléképületekből egy multifunkcionális közösségi teret sikerült kialakítani, ami hittan órák, imacsoportok, rózsafüzér társulatoknak biztosít méltó körülményeket, de a téli időszakban szentmisék megtartására is alkalmas.
Udvardy György érsek az áldás előtt örömének adott hangot, hogy létrejött a közösségi ház, amely a plébániának részévé vált. Egy plébániai épületnek alapvetően több funkciót kell tudnia betölteni. Az első egy hivatali épület, hiszen a plébániai hivatal működik benne. Másrészt a közösségi funkciót kell kiszolgálnia, hiszen a közösségeknek számtalan lehetőséget, programot kell tudni biztosítani – Öröm hallani, hogy ez már eddig is így ment. – hangsúlyozta a főpásztor, majd imádság után szentelt vízzel hintette meg az épületet. A közösségi ház Padányi Biró Márton püspök nevét őrzi az utókornak, amire egy plakett hívja fel a figyelmünket, melyet Kovács Jenő szobrászművész készített.
Fotó: Kurkó Tamás Levente
