Gyulafirátót, premontrei kolostor romjai
A premontrei kanonokrendet Észak-Franciaországban Bartholomé de Vir laoni püspök alapította Szent Norberttel 1121-ben. Szent Norbert reformmozgalma számára az ágostonos regula szerinti rendi statútumokat hét évvel később foglalták írásba. Követői számára kettős, egymás mellett lévő férfi és női kolostorokat alapított, A francia forradalom idején, 1790-ben oszlatták fel a rendet. Magyarországon az premontreiek az alapítást követően hamar megjelentek, első monostorukat 1130-ban alapították Várad-hegyfokon (ma Nagyvárad), 1320-ban pedig már 39 monostora volt a rendnek. A rend népszerűsége abból adódott, hogy a szerzetesi életforma mellett plébániai feladatokat is ellátva a világi pasztorációból is kivették részüket a rendtagok.
A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt monostor és templom romjai a közigazgatásilag Veszprémhez tartozó Gyulafirátót kertvárosi övezetében, magánházak közé ékelődve rejtőzik. 1964. évi feltárása óta ismert az épületegyüttes alaprajza, kiterjedése: a temploma keletre tájolt, háromhajós, fő- és mellékszentélyei egyenes záródásúk voltak, előttük keresztház húzódott. A mellékhajókat a főhajótól három pillérpár választhatta el. Ma jelentősebb felmenő falmaradványa a keresztház déli végfala magasan fennálló oromfalával, az egykori belső falsarokban boltozattartó sarokoszloppal. A templom nyugati oldalán karzat, illetve előcsarnok állhatott. A keresztházfalhoz dél felé egyszárnyú kolostorépület csatlakozik, amelyet a déli mellékhajóból nyíló bejáraton lehetett megközelíteni.
A romokra már a korai műemléki kutatás, Rómer Flóris bencés tudós is felfigyelt, majd Békefi Remig ciszterci egyháztörténész a Balaton-felvidék középkori egyházait tárgyaló 1907-es könyvében írja: a Rátót nemzetségből való Mátyás esztergomi érsek alapította 1240 előtt, és építése a tatárjárás után fejeződött be. Elsődleges feladata az alapítónak és rokonságának, a későbbi Gyulafi családnak reprezentációja volt. A monostori épületek a 15. századig e família birtokában voltak, majd csere révén a veszprémi káptalan tulajdonába kerültek, majd Veszprém 1552. évi oszmán meghódításával elpusztultak. 1938-ban az omlásveszélyes rom megóvásáról a Műemlékek Országos Bizottsága gondoskodott. Ekkor derült fény arra is, hogy egy szomszédos parasztház pajtája rejti magában az egykori káptalanterem ikernyílását, melynek in situ (helyén) megőrződött kehely-alakú fejezete az azt díszítő karéjos levelekkel közeli rokonságot mutat nem csak a veszprémi Gizella-kápolna egyes tagozataival, de Türje premontrei prépostsági templom faragványaival is. Az idők során szétszóródott gyulafirátóti kőfaragványokat nem csak a közeli házakban, de beépítve a veszprémi vár várfalaiban is megtalálták.
A kolostor állagmegóvását évek óta tervezik, a műemléki előkészítést Horogszegi Tamás és Bozóki Lajos 2019-ben készítették.