A Magyar Lélek Alapítvány kiadásában megjelent Dr. Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek “Az istenkeresés útjain” című könyve, ami a 2013-ban megjelent kötet átdolgozása.
A júniusban bemutatott új kiadás megvásárolható a Szaléziánum Könyv és ajándékbolt mindkét üzletében, Veszprém, Vár utca 39. (Körmendy-palota) valamint Veszprém, Jutasi út 18/2 (Veszprémi Érseki Főiskola)
Dr. Udvardy György veszprémi érsek kérésére a Márfi Gyula ny. érsek atya a következő ajánlót írta most megjelent kötetéről:
Márfi Gyula: Az istenkeresés útjain (könyvismertetés)
“Az istenkeresés útjain” c. könyvem először a szegedi Codex Consulting Kft. kiadásában jelent meg 2005-ben. Összesen 27 “gondolatot, újságcikket és előadást” tartalmazott. – A második kiadás 2013-ban látott napvilágot a veszprémi Szaléziánum kiadásában. Ebben már csak 21 írás található, amelyek közül 3 újonnan került a kötetbe.
A könyv harmadik változata a közelmúltban (2023. június) jelent meg a veszprémi Magyar Lélek Alapítvány kiadásában. Ebben már rövidebb cikkek nem találhatók. A helyükbe került 3 új tanulmánynak köszönhetően mégis ez a legsúlyosabb nem csak fizikai, hanem átvitt értelemben is a maga 10 írásával.
“Az istenkeresés útjain” nem könnyű, szórakoztató olvasmány, nem is életszentségre törekvőknek szánt lelki tanulmány. Ez a könyv mindenkinek szól: hívőknek és kételkedőknek, papoknak, szerzeteseknek és világi híveknek egyaránt. A benne lévő tíz írás elsősorban a keresztény hit és erkölcs alapkéréseivel foglalkozik, stílusa mégsem száraz, tankönyv-ízű, hanem minden, általános műveltséggel rendelkező ember által érthető és időnként még élvezhető is. A szép számmal idézett költemények és dalszövegek még esztétikai élményt is nyújthatnak a kedves Olvasónak.
A kötet címe egyébként akár “Alapvető hit- és erkölcstan” is lehetne. Meggyőződésem hogy a tudatosan megélt keresztény erkölcs nem választható el a tudatos hittől. Nem hiszem el, hogy Krisztus megszülethet bennünk az ő betlehemi születésébe vetett hit nélkül. Még kevésbé hiszem, hogy feltámadhat a szívünkben anélkül, hogy hinnénk az ő sírból történt feltámadásában. A mennyországot sem tudjuk idevarázsolni a földre, ha nem hiszünk abban, hogy “van ott fenn egy ország”. Istenfélő életet sem élhetünk az élő Istenbe vetett hit nélkül.
A szó szoros értelmében hit-tani (dogmatikai) írások a következők:
- Isten természetes megismerése,
- A Szentháromság titka,
- Kell ott fenn egy ország,
- Ősbűn, áteredő bűn, megváltás,
- Az evangéliumok hitelessége.
- A fentiekhez kapcsolódik a “Korunk nem keresztény vallásai” című írás is. Ezeknek a vallásoknak a tanulmányozása – miközben szívemhez közel hozta a nem keresztény hitet követő testvéreimet – megerősített saját keresztény hitemben.
A hit és az erkölcs kérdései nagyjából egyenlő mértékben szerepelnek a következő tanulmányokban:
- A teljesség felé,
- A bibliaolvasók figyelmébe.
Morális, vagyis erkölcsi-etikai kérdések uralják az alábbi két írást:
- Az ultraliberális gondolkodás veszélyei,
- A tízparancsolat.
A hit és az erkölcs szoros kapcsolata mind a tíz tanulmányban nyomon követhető. Ez el is várható egy olyan szerzőtől, akinek régi törekvése az, hogy az összetartozó és egymást kiegészítő fogalmak és lét-tartalmak közé mesterségesen emelt falakat lebontsa, illetve ezek szembeállítását megszüntesse.
Igaza van Aquinói Szent Tamásnak, amikor a megkülönböztetések fontosságát hangsúlyozza, de az is igaz, hogy ez kevés az összetartozó és egymást kiegészítő valóságok egységben látása nélkül. Hadd említsek meg itt is néhány – a látszólagos ellentét ellenére – összetartozó fogalmat és fogalom-csoportot: test és lélek – szüzesség és házasság – cselekvés és szenvedés – önmegvalósítás és közösségépítés – egység és sokféleség – szabadság és elkötelezettség – kizárólagos szerelem és egyetemes szeretet. De egységben kell látnunk az Isten-szeretetet, a felebaráti szeretetet, a (mértéktartó) önszeretetet és az Isten által teremtett világ iránti szeretetet is.
Befejezésül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a könyv elején található, a mértéktartásról szóló gondolatok sem egy “erkölcs-csősz” moralizáló eszmefuttatásai, hanem ennél jóval többek. A mértéktartás a feltétele annak a kiegyensúlyozottságnak, amelyről a folytatás szól.
A látszólagos ellentétek “dialektikus egysége” nem valósítható meg a mértéktartás nélkül. – Aki túlzásba viszi az önmegvalósítást, az nem fog közösséget építeni.
Aki viszont elhanyagolja az önképzést, az nem tud hasznára lenni a közösségnek. – Amelyik állam megvonja polgáraitól a szabadságot, az diktatúrává változik; amelyik viszont túladagolja a szabadságot, az pusztulásba vezető káoszt teremt. – A túlzásba vitt fajszeretet fajimádathoz és fajgyűlölethez vezet, a túlzásba vitt kozmopolita szemlélet viszont színtelen és unalmas kolhozzá alakítja a világot.
Még az istenszeretetét sem szabad túlzásba vinni. A Biblia elítéli a Moloch tiszteletére bemutatott gyermekáldozatokat, miként a Baal-papok cselekedetét is, akik kultikus táncaik közben véresre vagdossák magukat (vö. Lev 18,21 – 1 Kir 18,28). – A mértéktartás tudja összhangba hozni az istenszeretetet a felebaráti szeretettel, a helyes önszeretettel és az Isten által teremtett világ szeretetével.
Mindenkinek, aki kézbe veszi “Az istenkeresés útjain” c. könyvet, jó olvasást kívánok!
+ Dr. Márfi Gyula ny. veszprémi érsek