A Bakony északkeleti sarkában lévő négy település Bakonybánk, Bakonyszombathely, Kerékteleki és Réde plébánosa, Fuchs Tibor atya 2023. július 22-ra zarándoklatra invitálta az egyházközségek tagjait. A zarándoklaton, melynek célja a közösségformálás volt, végül több mint 50 fő vett részt, fiatalok és idősek is egyaránt és hozzánk társult még Holubák Attila csatkai plébános atya is.
A zarándoklat napjára igen szép idő ígérkezett, hiszen se nem volt elviselhetetlen meleg, se felhők nem lepték el az eget, így lelkesen indult el a buszos zarándokút. Az indulást követően közösen imádkoztunk, énekeltünk, majd Tibor atya megáldotta a résztvevőket, mint Isten vándorló népének tagjait.
Az első állomáshely a Székesfehérvári Egyházmegye kiemelt búcsújáró helye Bodajk volt, ahol a szentgyónások elvégzését követően kezdődött az ünnepi mise. A főcelebráns Fuchs Tibor atya mellett celebrált még Holubák Attila atya, a prédikációt pedig Író Sándor szákszendi plébános atya tartotta. Sándor atya a tőle megszokott személyes és közvetlen stílusával mutatott rá szentbeszédében a mindennapi életben megélt imádság fontosságára, melyet mindannyian igen nyitott szívvel fogadtunk. A számtalan életből vett példázat, történet lehetett volna könnyed szórakoztatás is, azonban a sztorik mindegyike a maga tanulságán túl rámutatott az Istennel való legközvetlenebb személyes kapcsolat, az imádság szükségszerűségére. Ez az imádságos lét jellemezte Máriát, ez volt jelen a budapesti villamoson felbosszantott szerzetesben és azokban a katonaságban szolgáló fiatalokban is, akik meglátván egy szintén kiképzését teljesítő, zsolozsmát imádkozó papot mellé szegődtek és imádságban is közösséget vállaltak vele. Éppen ezért az imának nem a formája – kötött vagy kötetlen – vagy az időtartama a legfontosabb meghatározó elem, hanem maga léte, melyben Istennek személyes utat adhatunk szívünk felé. A szentmisét követően Oravecki Attila helyettes plébános mutatta be részletesen a kegyhely történetét a kis kápolna keletkezésétől napjaink felújításáig. Ezután körbejártuk a templomot, a sekrestyét, az oratóriumot, a karzatot és a zarándokudvart, melyek méltó módon hirdetik Isten dicsőségét és a mindenkor segítő Szűz Mária tiszteletét, végül pedig Mórocz Tamás plébános atya örvendeztetett meg minket orgonaimprovizációjával. A szépen felújított pincerészben volt a közös ebéd majd ismét buszra szálltunk a következő állomásig.
A Vértes szívében található Majk, a kamalduli remeteség műemlékegyüttese, melyet megtekinthettünk. A számtalan tulajdonosváltás és átalakulás, majd a nemrégiben befejeződött impozáns felújítás után is tetten érhető a kamalduli remeteség szellemisége, jóllehet már régen eltávozott Majkról az utolsó szerzetes is. A közös idegenvezetés után egyénileg is körbejárhattunk az épületegyüttest és megállapíthattuk, hogy a cellaházak egyszerűsége, a regula szerint csöndben és magányban, de mégis közösségben élő kamalduli szerzetesek lelkülete és misztikát adja meg a majki komplexum igazi esszenciáját.
Befejező állomáshelyünk a Vértessomlóban található búcsújáróhely, a Sarlós Boldogasszony templom volt, melyet a falu közepétől zarándokmódra gyalogosan közelítettünk meg. Itt Attila atya vezetésével imádkoztuk/énekeltük el a lorettói litániát, majd Visnyei László plébános atya röviden elmesélte a kegyhely történetét és jelentőségét. A templom előtt egy közös fotóval zártuk az együttlétet és a hazautazás előtt a nap befejezéseként egy rövid fagyizás is belefért még.
Nagyszerű élmény volt a zarándokút minden résztvevő számára, egyben külön köszönet és hála érte, hogy a veszprémi érsekség a program költségeinek nagy részét saját maga biztosította. Ez a nap minden jóakaratú zarándok számára nyitott volt, lelki és kulturális feltöltődés egyaránt nyújtott, miközben megerősített minket a kezdőének sora valamint a látottak és hallottak, hogy
„Te vagy földi éltünk vezércsillaga,
Édes reménységünk kegyes Szűz Anya!”
Somlyai Zsombor Gergely, Sarus Rozália
