Búcsú engedély a székeskáptalan tagjainak (1469)
A veszprémi székeskáptalan harminchat főből állt a középkorban. A kanonoki testület tagjainak névsora nem ismert minden esztendőből, személyüket különböző oklevelekből, gyakran egyesével összegyűjtve lehetséges megállapítani. Szerencsés kivételt jelent ez alól a Lőrinc pápai legátus által 1469. augusztus 11-én kiadott búcsúengedély, amely 32 nevet sorol fel. (Az 1495–1532 között vezetett székeskáptalani számadáskönyvből ugyanakkor már évente ismert az adott esztendőben a káptalani jövedelmekből részesülők sora, míg hasonló, több tagra ismert oklevél ismert 1417-ből is.)
Pál pápa a husziták ellen hirdetett keresztes hadjáratot 1468-ban és Lorenzo Roverellát küldte a Magyar Királyságba a küzdelem előmozdítására. A legátus teendője a hadjárat megszervezésében való közreműködés és az anyagi háttér biztosítása volt. Erre alkalmas partnert talált Mátyás király személyében, aki így szentszéki támogatással léphetett fel Pobjebrád György cseh király, volt apósa ellen a cseh trón megszerzése céljából. A követ révén pénz érkezett a királyi udvarba, és a hívek anyagi áldozatvállalására számítva a legátus búcsút adhatott a hadjáratot eképpen segítőknek vagy a személyesen hadba vonulóknak.
Roverella – az oklevélben: Lőrinc ferrarai püspök – teljes búcsúban részesítette tehát a veszprémi székeskáptalan harminckét név szerint felsorolt tagját, amennyiben azok harcolnak vagy támogatják a husziták elleni harcot. A felsorolt káptalani tagok: Kornis Mihály nagyprépost, Csepelyi Benedek olvasó-, Csákvári Péter éneklő- és Újfalui Gál őrkanonok, Nolai János kisprépost, Mileji János zalai, Teremi Miklós budai és János fehérvári főesperesek, továbbá Pál hántai prépost, Eperjesi János, Somodori György, Ormándi István, Varászlói János, Ötveni Pál, Szentantafalvi Miklós, Pápai Mihály, Rezi Imre, Budai András, Báti Pál, Écsi György, Gatalóci György (minden bizonnyal Gatalóci Mátyás korábbi veszprémi püspök rokona), Dörgicsei György, Tóti Balázs, Hadadi Demeter, Mileji Tamás, Sándori Tamás, Verőcei Simon, Vámosi Albert, Gyulai Gyárfás, Zirci Antal, Germania-i János és Újhelyi János kanonokok voltak. Nem szerepelnek a felsorolásban a minden bizonnyal üresedésben lévő somogyi és segesdi főesperes cím betöltői, illetve az örsi prépost.
Az oklevél (jelzete: Veszprém eccl. et capit. 52., DF 283233.) pergamenre íródott, plikáján a relátor neve („A. de Cialfis”) olvasható, a vörös viaszba nyomott gótikus mívű függőpecsét két papírszelet között maradt fent. A búcsúengedélyt napra pontosan 554 évvel ezelőtt adta ki Lőrinc legátus, püspök.
