Inspiráló, különleges hangulatú koncertet adott Pálúr János orgonaművész az OrgonaPont koncertsorozat legutóbbi állomásán a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyházban.
A Filharmónia Magyarország az idén is megrendezte az Orgonák Éjszakája és az OrgonaPont eseménysorozatot, amelynek keretén belül több mint hatvan városban közel száz koncertet tartottak meg.
A veszprémi Szent Mihály Főszékesegyházban ezúttal Pálúr János orgonaművész vendégeskedett, akit Pálhegyi Máté fuvolán kísért.
Az előadás az Improvviso címet kapta, egyáltalán nem véletlenül. Az előadásnak a XXIV. zsoltár dallamai adtak érdekes keretet. Az este a holland zeneszerző és orgonista, Anthoni Van Noordt darabjával indult: Három strófa a XXIV. zsoltár dallamára. Ezt követően Duruflé Szvit orgonára, Op. 5., III. Toccata dallamai csendültek fel, majd a tragikus sorsú komponista, Jehan Alain Három tétel fuvolára és orgonára című műve következett. Widor: 5. f-moll orgonaszimfóniája után a két művész közös improvizációját hallgathattuk meg a XXIV. zsoltár dallamára.
Az előadás mindvégig roppant színvonalas és felemelő volt, azonban az este csúcspontja kétségtelenül a közös improvizációs játék volt. A zenészek spontán játéka a tehetség és a kreativitás csodálatos pillanataival ajándékozta meg a hallgatóságot. A két művész spontán zenei reakciói megismételhetetlen és lenyűgöző varázslatot tártak elénk, amelyet méltán hálált meg a közönség hatalmas tapssal.
Pálúr János orgonaművész a koncertet követően elmondta, számára roppant izgalmas volt a főszékesegyház orgonáján játszani. Úgy fogalmazott, ez a hangszer bejáratása volt.
- Ilyenkor az ember, mint valami autóversenyző, úgy nyúl a hangszerhez, próbálja felfedezni az újdonságait, az innovációt benne. Kaptam egy nagyon inspiratív hangszert a kezembe. Ilyenkor megszólalhatnak olyan nem várt effektusok is, amik az embert szinte a párizsi Notre Dame-ba repítik vissza. Ráadásként egy olyan műsort is szerettem volna adni, amely tulajdonképpen az életpályámat is jellemzi. Húszéves koromban debütáltam Elzászban, az elhangzott Widor V. szimfóniával. Számomra ez a darab igazi örömzene, főleg, hogy magyar felmenőkkel is rendelkezett a francia zeneszerző. Ez a mű remekül érzékelteti a barokkból a romantikába való átmenetet. Widor zenéjének folyománya volt Jehan Alain műve, aki háromkötetnyi orgonaművet hagyott ránk és hihetetlen termékeny és kísérletező szerző volt. Ez az alkotása is a keleti hangsorokat idézte meg, s nekünk előadóknak is érdekes és inspiráló az ilyesfajta játék.
Az orgonaművész kiemelte, mindezeket a XXIV. zsoltárral keretezte, amit nemrég újra felfedezett.
- A zsoltárból a teremtéstörténet summája szólal meg, az Úr bír a földdel és minden benne élővel. És ez ilyen módon egy hitvallás. Amikor a zene szárnyára veszi ezeket a mély mondanivalóval bíró dallamokat. A befejezés pedig az improvizáció volt Mátéval. Szenzációs élmény volt, mert annyira érzi a hangszíneket, a hangszer átalakulását, és olyan ösztönös játék valósult meg kettőnk között, amely remekül zárta le az estét.
