Szeptember 3-án, vasárnap, Dr. Udvardy György veszprémi érsek celebrált búcsúi szentmisét Sárhidán, a Szent Őrangyalok Templomban.
A szentmise elején Sziráki István, az egyházközség világi elnöke tartott beszámolót az egyházi fejlesztésekről, majd ezt követően a veszprémi Főpásztor így szólt köszöntőjében a hívekhez: „Egy búcsúünnep, az mindig a közösségnek az ünnepe, de mindig egyházi ünnep is. Sosem csak az adott közösségnek az ünnepe volt ez, hanem éppen a közösség, aki küzdött, aki építette a templomot, aki szépítette a templomot, a búcsú alkalmával meg akarta osztani saját örömét, rokonaival, barátaival, a kíváncsi szomszéd közösség tagjaival. Most is ezt ünnepeljük, és azt, ami a búcsúünneplésnek egy másik nagy tanítása, hogy az egyház megajándékoz bennünket egy sajátos védőszenttel, sajátos gondolattal, tanítással a búcsúünnep alkalmából, így pedig itt, a Szent Őrzőangyaloknak a munkájáról, tevékenységéről, bennünket segítő, áldásos tevékenységéről fogunk elmélkedni. Jó volt hallani a beszámolót a fejlesztésekről, s egészen biztos, hogy ez a templomra irányuló fejlesztés, ez az élni akarást is, sőt a szép életnek az akarását is kifejezi. Ezért ezt a szentmisét a plébániaközösség minden tagjáért ajánlom fel, és ahogyan a köszöntőben elhangzott, azokért is, akik talán nem gyakorolják hitüket, vagy nem látszik ez rajtuk, de ők is a közösségnek valamilyen formában a részesei.”
Dr. Udvardy György érsek homíliájában elmondta: „A mai vasárnapnak a szentírási szakaszai egyfajta feszültségre irányítják a figyelmet, ami mindannyiunk életében megjelenik. Nevezetesen azt, hogyan fedezem fel, hogyan találom meg az én emberi akaratomban az Isten akaratát, pontosabban hogyan simul be az embernek az akarata az Isten akaratába, második, pedig ehhez hasonló súlyú gondolat, hogyan van az, hogy aki Istenhez tartozik, aki Istent követi, annak az életében jelen van a nehézség, jelen van a kereszt, jelen van a küzdelem, mert úgy gondolhatnánk, mint ahogyan egyébként itt az apostolokról is látjuk, ha valaki elkötelezte magát az Isten mellett keresztény, akkor ő pontosan tudja, és könnyen fölismeri az Istennek a gondolatait és akaratát, és természetesen ebből következően az ő életében nem lehet jelen: sem a nehézség, sem a küzdelem, sem pedig a kereszt. Jézus azt mondja, hogy ez nem így van, ez embernek a gondolkodása.”
Továbbá a veszprémi érsek hozzátette: „Ez a feszültség ott van mindannyiunk életében, de éppen ez a búcsúi ünnep is segít bennünket. Ezt a nehézséget, feszültséget nem csak feloldani, hanem hordozni, mégpedig örömmel.”
„Látjuk a teremtés könyvének a leírásából és az egyházunk tanításából is, hogy ez az istenien szép dolog, ahogyan az Isten létbe szólítja az embert, megajándékozza önmagával, megajándékozza a kapcsolattal, a szabadsággal, ez valamiért elromlik. Elromlik, mégpedig azért, mert vannak olyan teremtmények, akik szellemi létezők, szellemi lények, személyek, ugyancsak szabad akarattal rendelkeznek, és ezek közül vannak, akik végérvényesen, visszavonhatatlanul fellázadnak az Isten ellen. A gonosz lélek ilyen. S mindazok a lelkek, akik a gonosz mellett, nem az Isten országa mellett, nem az Isten törvénye mellett, hanem a gonosz mellett kötelezik el magukat, és mindazok, akik szembeszegülnek az Istennel, és szellemi létezők az angyalok, ezzel a viselkedéssel, ezzel a magatartással létrehozzák a poklot. Teremtik a kárhozatnak a helyét, az Isten nélküliség, az Isten hiányából fakadó kárhozatnak a helyét, illetve a vele való szembefordulásnak a helyét. Aztán látjuk, hogy az emberi természet megsebződik, az emberi természet gyengébbé válik, késszé válik a rossz meghallgatására, késszé válik a rossz megtételére, szabadságát rosszul értelmezi, szeretné tenni a jót is, nagyon sokszor ebben elgyengül, vagyis azt mondjuk, hogy az emberi természetünk sebzetté válik. Isten azonban segítségünkre siet. Nemcsak az ősbűn elkövetésekor, hanem a teremtés csodálatos rendjében, amikor mellénk, emberek mellé, akiket megteremtett, szellemi létezőket rendel. Ők az angyalok. Közülük nagyon sokaknak feladatul adja, hogy az embert, az egyént támogassák az üdvösség útján. Ez az ő hivatásuk. Az egyház ősi hagyományától kezdődően vallja, hogy mindannyian kapunk az Istentől ajándékul őrzőangyalokat, akik vigyáznak ránk, s akik éppen a megváltás rendjében, Jézus Krisztus által ajándékozott megváltás rendjében, ahol az Isten újjáteremti a szabadságunkat, újjáteremti szívünk vágyát, ahol új törvényeket ad, ahol Isten országának a törvényeit megismerhetjük, legyen módunk, legyen lehetőségünk ennek a megismert új szabadságnak az erejével jó döntéseket hozni az Isten mellett, és ebben segítenek bennünket a mi segítségünkre, üdvösségünk szolgálatára rendelt őrzőangyalok.”
A veszprémi érsek elmondta, megtapasztaljuk napról-napra, hogy a gonoszlélek nagyon rafinált módon, szépnek tetsző módon kísért bennünket. Elibénk adja a lázadásnak a lelkét. Elibénk adja a választást, de úgy, hogy válaszd a rosszat. Nem úgy, ahogy az Isten, vállald az életet. Sokszor ez kényelemként, szűkös gondolkodásként, sokszor az érzelmeink megnyilvánulásaként, a félelmeinknek a hatásaként jelenik meg, és nem az Isten szabadságában, nem az Őáltala nekünk felkínált teret egy szépségben akarunk élni, hanem elfogadjuk a szűkös gondolkodást, elfogadjuk azt, hogy magamra irányul a figyelmem, megfeledkezve az Istenről, és úgy akarom megvenni a szabadságomat, hogy elvetem magamtól az Isten által felkínált szabadságot.
A prédikáció végén Dr. Udvardy György veszprémi érsek így fogalmazott: „Fontosnak tartom megerősíteni a hittételnek azon részét, miszerint kérjük őrzőangyalainknak a segítségét. Egy-egy fohásszal kapcsolódjunk hozzájuk, kérjük eleven módon is az ő közbenjárásukat. Ez nem valamiféle illúzió, nem valamiféle önhitegetés, hanem éppen valós segítség, valós döntés abban a szellemi harcban, aminek részesei vagyunk, akár akarjuk, akár nem. A szellemi harc nem csak azon a területen mutatkozik meg, ami nagyon kézenfekvő, vagy amiről sokat beszélünk, vagy amire sokan rámutatnak. A szellemi harc nem csak rajtam kívül, nemcsak a társadalomban, nemcsak a kultúrában, a közgondolkodásban jelenik meg, ott jelenik meg, de ez a küzdelem, ez bennem zajlik mindannyiunkban. S akkor lehet változtatni kultúrán, közösségen, társadalmi gondolkodásban, ha én magam hajlandó vagyok jó döntéseket hozni, az életnek a döntéseit meghozni, és egymást pedig bátorítjuk ebben. Csodálatos ünnep ez, csodálatos ajándék ennek a közösségnek, hogy a Szent Őrzőangyalok, mint búcsúünnep jelenik meg, hiszen időről-időre van lehetőség ezen a nagyon gazdag hittitkon gondolkodni és erőt meríteni életünk döntéseihez. Adja Isten, hogy legyen bátorságunk ehhez, és ne a küzdelemtől, ne a kereszttől féljünk, hanem attól, ha gyengeségünkben, félelmünkben, nem az Isten országa mellett döntünk. Arra kaptunk meghívást, hogy Isten országa legyen az örökségünk.”
A szentmise végén Pásztor Emánuel plébános hálás köszönetét fejezte ki Érsek atyának a jelenlétéért és megerősítő tanításáért, valamint mindazoknak, akik szolgálatukkal, önkéntes munkájukkal, segítségükkel szebbé tették az ünnepet.
