Kerekasztal-beszélgetés a KATTÁRS-on a kommunikációról
Szeptember 28-án ünnepélyes szentmisével vette kezdetét a Katolikus Társadalmi Napok, azaz a KATTÁRS, melynek idén Európa kulturális fővárosa, Veszprém ad otthont. Az eseményt egy fiatalabb közönséget megszólító bábos mesejáték, valamint egy komolyabb témát, napjaink kommunikációs kihívásait körüljáró kerekasztal-beszélgetés követte, melyre az érseki palota dísztermében került sor.
A kerekasztal-beszélgetés meghívott résztvevői Kuzmányi István, a Magyar Kurír internetes portál és az Új Ember hetilap főszerkesztője, Herendi Gábor, a Veszprém Televízió ügyvezető-főszerkesztője, valamint Vezér Dávid, a Veszprém-Balaton Keresztény Kultúrájáért Alapítvány kurátora voltak. Őket kérdezte hitükről, hivatásukról, kommunikációhoz fűződő viszonyukról és a jövővel kapcsolatos meglátásaikról Loószné Dömötör Enikő, a Veszprémi Érsekség irodavezetője.
Rendhagyó módon a beszélgetőpartnerek – akiket más-más formában ugyan, de a kommunikációs terület kapcsol össze – egy-egy személyes, életükből felidézett eseményen keresztül mutatkoztak be, amelynek révén a hallgatóság egyfelől megtudhatta, hogyan is kerültek arra a munkaterületre, ahol ma tevékenykednek, másfelől az is kiderült, milyen jelentőséggel bír saját maguk számára a hivatásuk, honnan merítenek hozzá erőt a mindennapokban, s hogy hogyan látják annak közeli múltját és jövőjét.
Az már az első körben kiderült, hogy a hit, és azon felül is a hit megvallása mindannyiuk életében markáns szerepet játszik, amire lehetőség is nyílik a betöltött pozícióikban.
Így válik a munka hivatássá, és végsősoron küldetéssé is, hiszen a platform csak csatorna, az üzenet azonban, amit közvetít, az evangélium szellemében születik meg és adódik tovább.
A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy mindezt nem csak lehet a hétköznapok szintjén tudatosan felvállalni, hanem szükséges is, hiszen így lehet valóban tevékeny részesévé válni az örömhír megélésének és továbbadásának, amire alapvetően mindenki meghívást kapott. Tehát felelősség is kinek-kinek a saját szakterületén felmutatni és megőrizni azokat az értékeket, amelyek révén ez teljesülhet.
Kuzmányi István felhívta a figyelmet, hogy erre különösen is fontos hangsúlyt fektetni napjainkban, amikor egyre tágul az információk univerzuma, miközben – a látszat ellenére – a csatornák egyre szűkülnek.
Míg 10-15 évvel ezelőtt válogathattunk a napilapok, hetilapok, sport- és életmódmagazinok között, ma jóval kevesebb van jelen a „piacon”, alig néhány orgánum rentábilis, azok is beszorított keretek között működnek, és számos tényező befolyásolja tartalmukat. Az információ, híráradat ugyanakkor parttalan.
A kommunikációs- és sajtóműfajok közötti, korábban egyértelmű határok mára elmosódtak, szerzők nélküli véleménycikkek születnek, beszámolók helyett riportok készülnek, amelyekben a tényeknél előrevalóbb a cikk írójának saját meglátása,
a nagy rohanásban az interjúalanyra pedig már nem is kíváncsi a kérdező, aki kérdezve állít, csakhogy túlessen a beszélgetésen – vagy hogy az előre eltervezett fókusz másfelé ne forduljon.
A főszerkesztő szerint ennek többek között az is az oka, hogy nem figyelünk oda egymásra, s egyre kevésbé vagyunk kíváncsiak a másikra. Ezt a tendenciát volna jó felismerni és lehetőségeinken belül visszaszorítani. Nem arról van szó, hogy minden rossz, amit az elmúlt évtized rohamléptekkel hozott, s ami még előttünk áll. Nagy lépés volt például, amikor a pápai Twitter-fiókot létrehozták, mert XVI. Benedek felismerte, hogy a ma emberével azon a platformon és azon a nyelven kell kommunikálni, amelyre nyitott, amit befogad, s amelyet ért. Akár a közösségi média is állhat az evangelizáció szolgálatában.
Az arányokra kell nagyon odafigyelni és az üzenet minőségére.
Ehhez a gondolathoz csatlakozva Vezér Dávid felidézte, a Veszprém-Balaton Keresztény Kultúrájáért Alapítvány is azzal a céllal született meg annak idején, hogy híd, összekötő kapocs lehessen a társadalom különböző rétegei, fiatalok, idősek, hívők, nem hívők között. A szinte követhetetlenül felgyorsult élettempó szerinte is megnehezíti azok dolgát, akik valódi kapcsolatokat szeretnének teremteni, de nem lehetetlen megtalálni erre az időt és a lehetőséget, akár egy hosszabb közös utazás is módot kínálhat termékeny beszélgetésekhez. Az alkalmakat meg kell ragadni. Kapkodni, látványos eredményeket hajszolni lehet, csak nem érdemes. A jelent forrásban lévő borhoz hasonlította, melyről még nem tudjuk, végülmilyen minőséget nyer. Annyit lehet tenni, mint a jó borász: figyelni és megtenni, ami rajtunk múlik.
Az emberek vágynak arra, hogy megtalálják az utat egymáshoz, amiért a maga helyén mindenki tehet. Néha úgy érezzük, gondoljuk, hogy nem vagyunk képesek kaput nyitni a másiknak, vagy utat mutatni. Pedig nem véletlenül kapjuk a feladatainkat, és éppen ott, ahol. És ha beleállunk, ha elhisszük, hogy igenis személyes meghívásunk van rá, akkor bizony minden kegyelmet meg is kapunk elvégezni őket. Fontos ugyanakkor, hogy ne azonnal akarjunk mindent.
Ha túl nagy a zaj, ha kérdéseink vannak, tanácstalanná válunk, teremtsünk csöndet, és próbáljunk meg befelé figyelni. Meg fogjuk hallani, mit és hogyan vár tőlünk Isten.
Herendi Gábor, a Veszprém Televízió ügyvezető-főszerkesztője kapcsolódva beszélgetőpartnereihez kiemelte, a világ olyannyira rohan, hogy miközben loholunk az események, történések, hírek, pletykák után, félúton a legfontosabb értékeinket szórjuk el.
Néha felmerül benne, hogy vajon internet nélkül mennyire lassulnánk le, mit kezdenénk magunkkal, ha egyszer csak nem volna többé lehetőségünk mindenről azonnal, valós időben tájékozódni? A televíziózásnak ez egyébként is komoly kihívása, tehát különösen is fontos, hogy a válogatásnál a valódi értéket képviselő műsorok, események kerüljenek túlsúlyba.
Választhatunk, minek adunk nagyobb publicitást, és ezekben a választásokban válik igazán hangsúlyossá az az értékrend, amit keresztényként képviselünk, és amelyet kötelességünk is közvetíteni.
Loószné Dömötör Enikő maga is évtizedek óta kapcsolódik az egyházmegyei kommunikációhoz: korábban hosszú éveken át a pécsi püspökség kötelékében dolgozott ezen a területen, jelenleg a Veszprémi Érsekség ez irányú tevékenységét koordinálja. Elmondta, hogy a meghívott vendégek mindegyikével személyesen és szakmailag is kifejezetten jó és gyümölcsöző kapcsolatot ápolnak, „egy irányba néznek”, ami azért is fontos, mert
minél többen vállalnak közösséget az örömhír terjesztésében és tesznek tanúságot a kereszténység értékei mellett, azok annál vonzóbbá is tudnak válni, így megmutathatjuk, hogy valóban van bennük perspektíva, remény és jövő.
Emlékeztetett, a KATTÁRS idei jelmondata – „Erősek a reményben” – is erre utal.
Ebben van feladatunk, és nem szabad megijedni a jelen kihívásaitól, amelyekről ma még ugyan nem tudhatjuk biztosan, hová futnak ki, de az biztos, hogy nem maradunk magunkra és nem sodorhat el bennünket az ár, ha hűek vagyunk ahhoz, aki az időnek is ura.
A beszélgetés zárásaként XVI. Benedek Csend és szó: az evangelizáció útja címmel írt pápai üzenetéből idézett, amelyet a tömegtájékoztatás 46. világnapjára fogalmazott meg.
„A csend a kommunikáció szerves része, enélkül nem léteznek tartalomban gazdag szavak. A csendben jobban meghalljuk és jobban megismerjük önmagunkat, megszületik és elmélyül a gondolat, világosabban megértjük, mit is szeretnénk mondani, vagy mit várunk a másiktól, és eldöntjük, hogyan fejezzük ki magunkat. Hallgatásunk lehetővé teszi a másik személynek, hogy beszéljen, hogy kifejezze önmagát, nekünk pedig azt, hogy ne ragadjunk le saját gondolatainknál és szavainknál a másikkal való véleménycsere híján. Így lehetőség nyílik egymás meghallgatására és teljesebb emberi kapcsolatok születhetnek. A csendben érhetők tetten például az egymást szerető emberek közötti kommunikáció leghitelesebb mozzanatai: a gesztus, az arckifejezés, a test, mind olyan jelzés, amely kifejezi a személyt. A csendben beszél az öröm, az aggodalom, a szenvedés. Ezek éppen a csendben találnak különösen intenzív kifejeződési formát.
A csendből tehát még igényesebb kommunikáció ered, amelyben szerepet játszik az érzékenység és az a meghallgatásra való képesség, amely gyakran megmutatja az egymás közötti kapcsolat mélységét és természetét.
Ott, ahol bőséges a mondanivaló és az információ, a csend elengedhetetlenné válik ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni azt, ami fontos, attól, ami fölösleges vagy mellékes. Ha mélyen elgondolkodunk, az segít felismernünk, hogy van kapcsolat azok között az események között, amelyeknek első látásra nincs közük egymáshoz; segít értékelni és elemezni az átadott üzenetet. Ez pedig lehetővé teszi, hogy megfontolt és tárgyszerű véleményeket osszunk meg egymással, megalapozva ezzel egy hiteles, közös tudást. Ezért szükséges, hogy megfelelő környezetet, egyfajta »ökoszisztémát« hozzunk létre, amely egyensúlyt tud teremteni csend és szó, képek és hangok között.”
(A teljes üzenet IDE kattintva olvasható.)
Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika
Magyar Kurír
