A tehetséggondozás legfontosabb kérdéseit és kihívásait vette górcső alá Csinády Rita, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) képviselet-vezetője és Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Főiskola (VÉF) rektora szeptember 30-án, a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) harmadik délutánján. A veszprémi várnegyedben, a Körmendy-ház udvarán folytatott eszmecserét Weisz-Petróczi Anna pszichológus moderálta.
A beszélgetés célja az volt, hogy az érdeklődők – legyenek bár tehetséggondozással foglalkozó szakmabeliek, nevelési-oktatási intézmények szakemberei, tehetséges gyerekek szülei, magukat tehetségesnek gondoló fiatalok vagy felnőttek – kapjanak egy átfogó képet a tehetségesség alapvető ismérveiről, a különféle tehetségjegyekről, valamint arról, hogy mi a teendő abban az esetben, ha valakiben – vagy akár önmagunkban – „gyanús”, tehetségre utaló árulkodó karakterjegyeket fedezünk fel.
Első körben Csinády Rita és Sebestyén József arra a kérdésre próbált meg választ adni, hogyan értelmezzük a tehetségfogalmat köznapi értelemben, illetve milyen tulajdonságokkal rendelkező gyerekekre, tanulókra mondhatjuk azt, hogy tehetségesek. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) képviselet-vezetője, Csinády Rita szerint leegyszerűsítve arra mondjuk, hogy tehetséges, aki az átlagtól valamilyen mértékben – kicsit vagy meglehetősen – eltér, társai közül kiemelkedik valamely képessége révén, illetve belső motiváció hajtja, ami kiemeli őt a többség közül cselekvésben, teljesítményben, aminek köszönhetően valami újra törekszik, esetleg nem elégszik meg azokkal a normákkal, amelyek között az átlagember éli az életét.
Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Főiskola rektora a kérdéssel kapcsolatban egy sajátos aspektusra hívta fel a figyelmet. Mint mondta, érdemes megérteni, mit is keres a tehetség és tehetséggondozás igen komplex kérdésköre a Katolikus Társadalmi Napok tematikájában. Emlékeztetett: az Újszövetség sem megy el szó nélkül a kérdés mellett, hiszen két ízben is történik utalás a kapott javakkal való gazdálkodásra, egyszer Máté evangéliumában kerül elő a talentumokról szóló példabeszédben (Mt 25,14–30), majd Lukács evangéliumában olvashatjuk a tíz mináról szóló történetet (Lk 19,11–27). Tehát még a sugalmazott iratok is foglalkoznak a tehetséges emberrel, és azzal, mi végre is kapta a tehetségét.
A rektor elmondta, mióta a tehetség és tehetséggondozás kérdéskörével a pedagógia is komolyabban folglalkozni kezdett, számos definíció született annak minél pontosabb körülhatárolására, kit és miért nevezhetünk tehetségesnek valamiben. Harsányi István (az első szakember, aki az iskolai tehetséggondozás szervezeti kereteit megteremtette, elindította a „tehetségvizsgákat”, 1941-re pedig egy teljes rendszert kidolgozott – a szerk.) klasszikus meghatározása szerint például tehetségen azt a velünk született adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni. Ehhez Sebestyén József hozzátette, ez sokszor megzavarhatja a szülőt, aki azt kezdi figyelni, vajon van-e gyermekének ilyen képessége, van-e, ami kiemelheti őt az „átlagos gyerekek” sorából. A rektor úgy véli, ahhoz, hogy a tehetséggondozást demisztifikálhassuk, le kell bontanunk bizonyos korábban berögződött sztereotípiákat. Éppen ezért is van nagy jelentősége annak, hogy a téma most a KATTÁRS-on is megjelenhetett, hiszen a redezvény keretében idén az oktatás is kiemelt figyelmet kap. Az átlagostól mindig eltérőt keresünk, ez ma is igaz, de ma már jóval komplexebb módon tudunk „prognosztizálni” – fűzte hozzá Sebestyén József.
Az érseki főiskola rektora Gyarmathy Éva tehetségdefinícióját is megemlítette, mely szerint bármely életkorban a lényegesebb kritérium a korcsoporthoz viszonyított kiemelkedő színvonalú teljesítmény vagy valamilyen kiemelkedő képesség. Nála is megjelenik a kiemelkedő jelző, ám az ő értelmezésében a kiemelkedő teljesítmények elérésére sarkalló környezet vagy kihívások már sokkal markánsabb szerepet kapnak, s akkor még a kreativitásról és annak megnyilvánulásairól szó sem esett, pedig már Gyarmathy Éva is kiemelt jelentőségű összetevőként hivatkozik rá.
Erre reagálva Csinády Rita is hangsúlyozta, a mai komplexebb megközelítéseknek hála ma immár a tehetségterületek számos módon detektálhatóak, és az is kiderült, nagyon sok esetben össze is függenek egymással, illetve semmi esetre sem zárják ki egymást: aki a sportban tehetséges, rendelkezhet kiemelkedő logikai képességekkel, a kognitív erősségek társulhatnak magas érzelmi intelligenciával, matematikai készségek mellett megjelenhet a zenei tehetség és így tovább. Ami fontos, végre elszakadtunk attól, hogy prognózisainkat és feltételezéseinket egyedül a mért intelligenciahányados határozza meg, hiszen kiderült, óriási szerepe van a támogató vagy éppen visszahúzó környezetnek, a fejlesztés idejének és mértékének, valamint az egyéb lelki attitűdöknek is abban, hogy egy gyermekben a meglévő adottság kibontakozik-e, és képességgé, kézzelfogható tehetséggé érik-e.
Egyetértettek a beszélgetőpartnerek abban, hogyha a szülő, pedagógus felfedezi, hogy egy gyermek az átlagostól eltérő jegyeket, tulajdonságokat mutat, vagy szokatlan attitűd jellemzi, akkor mindenképpen meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyek révén kiderülhet, valóban lappang-e valami különleges adottság, erő, motiváció, amely csak arra vár, hogy kiszabadulhasson és szárnyalásba kezdhessen.
Sebestyén József hangsúlyozta, nem szabad attól sem megriadni, hogy már akár óvodás korban megkezdődjön a tehetséggondozás. Nem biztos, hogy a felfedezni vélt adottság valóban annyira kiemelkedő teljesítményt eredményez majd a gyermekünk életében később, de az biztos, hogy minden adottság, képesség a valamire való tehetség kibontakozásának lehetőségét rejti. Fussunk neki tehát bátran annak, hogy kiderítsük, fejlesztés, terhelés mellett mi mindent tud kihozni magából az adott gyermek.
Csinády Rita hozzátette: vesztenivalónk nincs, legfeljebb hamar kiderül, hogy zseni, vagy ha nem az, hát átlagosnak lenni is kifejezetten értékes és fontos, hiszen ezek a szembenállások hajtják előre a világot. Nincs tehát szükség mindenáron arra, hogy a tehetségterület azonosítása megtörténjen, mielőtt elkezdjük a tehetséges gyermekünk fejlesztését, támogatását. A lényeg az, hogy van hová becsatornázni a gyermekeket, számos lehetőség és program elérhető ma már – szinte minden tehetségterületen.
Remek és sokszínű lehetőségeket kínáló tehetséggondozó iskolák, programok, jó gyakorlatok érhetőek el ma már, amelyeket érdemes felkeresnünk és megismernünk, ha szeretnénk támogató környezetet biztosítani gyermekünk számára. Az MCC például az általános iskola felső tagozatától működtet közcélú, ingyenes tehetséggondozási programokat, melyek lényege az, hogy a hagyományos közoktatást és az egyetemi oktatást kiegészítő, magas szintű képzést nyújtson nem csupán egy területet érintően, hanem interdiszciplináris jelleggel. Ezzel szemben a Veszprémi Érseki Főiskola modellje az egyéni tehetségút intézményes és programjellegű támogatását veszi alapul, egyéni mentorok és szakemberek segítik a tehetséggondozást az intézményben. A kettő között pedig átjárás is van, Csinády Rita például mentorként segíti a VÉF munkáját.
Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír