Beszélgetés a kereszténység reményéről elvallástalanodott korunkban

Résztvevők voltak:

  • Dr. Nagypál Szabolcs, az MCC Jogi Iskola vezetője
  • Fenyvesi Krisztián, az MCC kutató-oktatója
  • dr. Kulcsár Dávid, a Szent Mihály Főszékesegyház káplánja, jogász, moderátor

A beszélgetés résztvevői a kereszténység jelenéről és jövőbeli kilátásairól, a szekularizációs tendenciáról és annak lehetséges megoldásairól folytattak eszmecserét. Be kell látnunk, Európában mára kisebbségbe kerültek a keresztények. A nemrégiben napvilágot látott népszámlálás alapján Magyarországon is visszaesett a magukat katolikusnak vallók száma, a lakosság 40 százaléka pedig nem válaszolt a hitéletet érintő kérdésre. A keresztények számára van feladat: egyrészt önkritikát gyakorolni, az mindig fontos, másrészt a 40 százalékot abban segíteni, hogy mozduljanak el a válaszadás irányába. A világban ugyanakkor különbözik a tendencia az európaitól: habár az iszlám mostanra számszerűleg megelőzte a kereszténységet, a keresztények száma sosem volt ekkora, mint most, számuk Amerikában, Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában nő.

„Az ember alapvetően vallásos lény. Ha a kereszténység nem tölti be ezt a vallásos igényt, az ember máshova fordul: azt a fogyasztói vallásosság, az ezotéria, a new age, stb. fogja betölteni. A vallásos igény mindig jelen van, ez a jó hír! A régi kérdésekre új válaszokat kell adjunk, a kor kérdéseire hiteles(ebb) válaszokat. A hagyomány ebben nagy segítségünkre van, abban ugyanis nem instant, hanem megküzdött válaszok vannak, és fontos, hogy ezek magukkal hozzák a következetességet” – hangsúlyozta dr. Nagypál Szabolcs.

Fenyves Krisztián elmondta: „Ferenc pápa a kilépő egyház programját hirdette meg, amely nem bezárkózik a hamis biztonságot adó struktúrákba, hanem nyit a másik felé. A pápa ehhez már új agóráról beszél, ahol találkozhatunk egymással.” A párbeszéd jelentőségét hangsúlyozta dr. Nagypál Szabolcs is, akár a felekezetek, akár az iszlám és a kereszténység között is. „A muszlim-keresztény párbeszédnek Európában nagy tétje van. Nemcsak ráérős tevékenység, hanem a békénk záloga. Mindkettő erős térítő vallás, és nagyon erős hódító erők is lehetnek e vallásokban. A jó hír: nekünk hívőknek a béketeremtés arzenálját kell felszabadítanunk, ellentétben a háborús potenciálokkal.”

Fenyves Krisztián Székely János püspök atya őskereszténység titkára, azon belül is az un. „3H”-ra hívta fel a figyelmet. Az őskeresztények „hitték amit hittek, hitelesek voltak, és hirdették, amit hittek”. „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (János 13,35) – olvasható a Szentírásban. Az őskeresztények magukénak érezték, hogy teljes életükkel sugározzák az evangéliumot. Ahogy Sebő Ferenc, a Nemzet Művésze mondja: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!”

Ki a keresztény? – hangzott el a kérdés. A hagyma-hasonlattal élve néha túl szigorúan gondolunk erre, csak a megkeresztelt, szentségekkel élő, vasárnapi misére járó hívőkre gondolva. Pedig a peremvidékek körbeveszik a kereszténység magját, mint a hagyma héjai, amit tiszteletben kellene tartani. A kereszténység egy erőforrás, melyhez többféle távolságból lehet csatlakozni, és ez reményt adhat.

A beszélgetésen szó esett még a szinodalitásról, melyben a hallgató egyház jelenik meg. Az egyház oda akar figyelni ránk, a Szentatya kíváncsi a mindennapi hívő véleményére. Nagypál Szabolcs elmondta: „A kereszténység széttöredezettségéből sok áldás származott, így például szent versenytársai vagyunk egymásnak. A megosztottságot azonban sokszínűséggé kell formálni, mert az előbbi ellenségeskedést, az utóbbi viszont közösségbe tartozást jelent. Az ökumené keresztény hitelességi kérdés. A kereszténység központi üzenete annak kell legyen, hogy szeretjük egymást (lásd János 13,35) – ezt kell közvetítsük a világ felé. Nem tologathatjuk a felelősséget, nem mások hibája, mindannyiunk hibája. Feladatunk a szétfelé ágazást megszüntetni, a békességet elősegíteni, mégpedig párbeszédben egymással. Jézus Krisztus az alapja, hogy párbeszédet kezdjünk, hiszen mindannyian Isten képére és hasonlatosságára, a párbeszédes létre lettünk meghívva.”

Zárszóként mi lehet az üzenet? A fiatalok életében az állandó példamutatás úgy, hogy bátran tudjanak hozzánk jönni és kérdezni. Az Isten alakú űr ott van a szívünkben, feladatunk erre az űrre felhívni a keresők figyelmét és segíteni a párbeszédet Istennel, amit mindig Ő kezdeményez, mi csak válaszolhatunk. Tegyük meg a tőlünk telhetőt, hogy éljük a 3H-t – higgyünk, hitelesen éljünk és életünkkel hirdessük az evangéliumot.

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »