Féltve őrzött kincseket mutatott be a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár és a Veszprémi Érseki Könyvtár a Katolikus Társadalmi Napokon (KATTÁRS).
Mint azt dr. Karlinszky Balázs igazgatótól megtudtuk, több, a világon egyedülálló dokumentumot, kódexet állítottak ki a Dubniczay-palotában.
A levéltár egyik legféltettebb kincse Szent István 1009. évi adománylevele a veszprémi püspökség számára. Az uralkodó ezzel az intézkedéssel hét és fél évszázadra kijelölte a veszprémi püspökség határait. Az irat megemlíti a Szent Mihály nevére szentelt templomot is, amely kétségkívül a veszprémi székesegyházat jelöli. Az oklevél latin nyelven, pergamenre íródott. Eredetiben nem, csak IV. Béla király 1257. évi átírásában maradt fenn.
Bemutatták a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár legrégibb, eredetiben fennmaradt dokumentumát, Guden vitéz 1079-ből származó adománylevelét, végrendeletét. Jelentősége abban áll, hogy ez országos szinten az első eredetiben fennmaradt magán-, vagyis nem az uralkodó vagy valamely – egyházi – testület által kiadott oklevél. A tartalma szerint az adományozó lelke üdvéért – szentmisék bemutatása fejében – a veszprémi Szent Mihály-székesegyházra hagyta paloznaki javait, így különböző ingatlanjait és szolgálócsaládjait. Az oklevél szintén pergamenre íródott, latin nyelvű, szórvány nyelvemlékekkel, személynevekkel.
A tárlat során egy érdekes történetet is megismerhettünk: 1207-ben II. András király a Szentföldre induló keresztes hadjárata alkalmával pénzzé tette Gizella királynénak a veszprémi székesegyházban őrzött koronáját. Ezért cserébe később birtokokat adományozott a székesegyháznak, amelyet oklevélben rögzítettek. Ezt az oklevelet is közvetlen közelről tanulmányozhattuk. Az ékszer 12 márkányi, vagyis mintegy 2760 gramm, 2.76 kilogrammnyi aranyat tartalmazott és drágakövekkel volt kirakva. A koronát a király 140 ezüstmárkáért értékesítette Itáliában.
Kiállítottak egy ősnyomtatványt is. Ezt a definíciót használjuk minden XV. század folyamán készült nyomdatermékre. Ezeket egyébként utólag kézi festéssel is díszíthették. A Veszprémi Érseki Könyvtár 26 ősnyomtatványt őriz, a legértékesebb köztük a tehetséges római költő, Marcus Annaeus Lucanus Pharsalia című művét tartalmazza. A világon mindössze huszonhat regisztrált példányát ismerjük a Rómában, 1469-ben megjelent ősnyomtatványnak. Magyarországon a műből egyetlen példány található.
A kiállításon többek között megtekinthettük a veszprémi püspök királynékoronázó jogát biztosító oklevelét 1206-ból, a veszprémi „egyetem” első említését egy 1276-os okmányon, a Veszprémi kódexet, Nágocsi Gáspár kánonjogi kódexét, és Vetési püspök címerrajzával ékesített oklevelét is, vagy egy 1459-ből származó úti misekönyvet is.