Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya ünnepén a veszprémi Magyarok Nagyasszonya plébániatemplomban búcsúi szentmisét mutatott be Dr. Udvardy György érsek, Felker Zsolt plébános koncelebrálásával.
Érsek atya homíliáját cikkünk végén olvashatják.
Felker Zsolt plébános a szentmise záró áldása előtt megköszönte érsek atyának, hogy együtt ünnepelt a plébánia közösségével a Magyarok Nagyasszonya búcsúját. Így erősítette a közösség hitét a Szűzanyában. Megköszönte Levcsenkó Róbert görögkatolikus atyának, a beregdédai testvértelepülés parókusának, hogy sok áldozatot meghozva eljött Veszprémbe. A plébánia közössége adománygyűjtést szervezett a Beregdédai Egyházközség részére, amelyekkel a beregdédai családokat segítik és Róbert atya fog átadni számukra.
Levcsenkó Róbert hálás szívvel mondott köszönetet a mostani és korábbi összefogásért, segítségért, majd átadta a közösség számára Boldog Romzsa Tódor vértanú püspökünknek az ikonját és egy ereklye részecskét, hogy dísze legyen a templomnak, és, hogy erősítse Mária népét.
A szentmise végén Udvardy György érsek, a közösség nevében, megújította felajánló imádságunkat a Magyarok Nagyasszonyához.
A szentmise zenei szolgálatát az ajkai Szent Cecília kórus végezte.
Kegyelemmel teljes. Az Úr van te veled, áldottabb vagy minden asszonynál. Kedves testvérek, Máriára így tekintünk, kegyelemmel teljes, az Úr vele van és áldottabb minden asszonynál. Így tekintünk rá mi, magyarok. Ezért tiszteljük őt a magyarok nagyasszonyaként. Máriának a nagysága abban mutatkozik meg, hogy kegyelemmel teljes, telve van a Szentlélekkel. Nincs benne más szándék, más érzés, más akarat, mint az Istené, ezért azt mondjuk, bűn nélküli ember. Megjelenik benne Jézus Krisztus megváltói érdeméből az új teremtmény, aki Istenre irányul, aki Istenben él, aki az Istent valójában atyjának tekinti.
Úgy tekintünk a Boldogságos Szűz Máriára, mint Jézus Krisztusnak, a Megváltónak az édesanyjára. Úgy tekintünk Máriára – és ez is a nagyságát emeli ki -, mint aki befogadja Isten igéjét.
Az ősegyház, az egyházatyák fogalmazták meg: Mária méltósága abban rejlik, még mielőtt méhébe fogadta volna a test szerint az Isten fiát, szívébe fogadta az Isten igéjét. Máriára úgy tekintünk, mint az ige befogadójára és ez az isteni ige, az új élet az, ami aztán kifejlődik, megszületik és amit a világra ad nekünk, hogy Jézus Krisztusban megváltónkat tudjuk tisztelni.
Úgy is tiszteljük Boldogságos Szűz Máriát, mint Isten anyját, éppen azért, mert Jézus Krisztus Isten is, és ember is. Isten anyja és úgy tekintünk rá, mint a mennyekbe fölvétetett Boldogasszonyra. Istentől való szinte egyetlen egy gesztus az angyali üdvözlet, a születés, Jézus megváltói tevékenységének a kísérése, ahogy az egyház gyermekeinek anyaként való elfogadása és az ő mennybevétele is. Így tekint az Isten az újjáteremtett emberre, így tekint az Isten Boldogságos Szűz Máriára, a kiválasztottra, akinek a méltóságához senki más nem hasonlítható, nem érheti föl.
Úgy is tekintünk a kegyelemmel teljesre, az áldott asszonyra, mint anyára, a mi anyánkra, hiszen a kereszt tövében Jézus rendelése szerint az egyház anyja is lett. Íme a te anyád, íme a te fiad.
S úgy tekintünk Máriára, nagysága ebben is megmutatkozik, mint közbenjáróra. Közbenjár értünk az ő fiánál, Jézus Krisztusnál. Mint anya, aki pontosan tudja, mire van szükségünk. Pontosan tudja, mi fáj, mitől félünk, mi az, ami nehézséget okoz. Sokszor anélkül, hogy tudnánk ezt, anyai közbenjáró jóságával megóv bennünket. És persze így tekintünk rá ezek alapján is, mint népünk édesanyjára, a Magyarok Nagyasszonyára.
Időről időre fölmerül a kérdés akár egyházon belül is, vagy éppen más népekkel való összehasonlításban. Mondhatja-e egy nép azt Boldogságos Szűz Máriára, hogy ő annak a népnek az anyja. A Magyarok Nagyasszonya.
Úgy gondolom, ez olyan nehezen értelmezhető vitaforrás lehet, amit nagyon könnyű megértenünk, hogyan lehet a Magyarok Nagyasszonya úgy, hogy közben egyetlen más néppel sem állít szembe bennünket. Mint mikor az édesanyának is több gyermeke van, és mindegyik gyermekét szereti, teljesen azt adva neki, amire leginkább szüksége van. Nem valami egyformaság alapján, hanem a szeretet alapján. És mégis minden gyermek úgy tekinthet az édesanyjára, mint az ő édesanyjára. Úgy tekinthet a beszélgetésekre, úgy tekinthet a szeretet figyelmes gesztusaira, úgy tekinthet a bátorításra, úgy tekinthet a figyelmeztetésre, mint ami az övé. Nem azért, mert szembe állítja a többi testvérével, hanem azért, mert az teljesen az övé.
Így értelmezhető és érthetjük Szent István királyunknak a felajánlását.
Szent Imre halála után vagyunk, amikor az egyetlen lehetséges trónörökös is meghal. És mégis leszűkítenénk ezt az istenien elfogadott gesztust, hogyha csak arra gondolnánk, végső kétségbeesésében fordult Máriához. Nem. Pontosan tudjuk, hogy mélységes tisztelet volt benne Boldogságos Szűz Mária iránt. Nagyasszonyként tisztelte. A mi népünk kultúrájában, gondolkodásában nagyon régtől fogva jelen van ez a mélységes tisztelet.
Szent István Mária személyéhez bensőségesen ragaszkodott, ismerte és bizalommal fordult feléje. Ezért volt az, hogy ezt a gesztust, mint egyetlen jó megoldást megtegye. Nyilván csak feltételezés, de az előbbiek alapján miért ne tehetné ezt Szent István király? Valószínűleg akkor is megtette volna, ha törvényes örököse átveszi az uralmat utána. Miért? Mert így ragaszkodott Máriához. Benne azt ismerte fel, aki az új ember, aki a krisztusi ember, hiszen Szent királyunknak a döntései, akár országot formáló alakító döntései, azok mind-mind az új ember kialakulását szolgálták. A krisztusi embert, aki találkozik Krisztussal, aki megkeresztelkedik, aki a Szentlélek temploma, aki átalakítja az ő gondolkodását, szokásait, hagyományát, nem azért, mert megtagadja, hanem azért, mert benne egy sokkal nagyobb isteni távlatot ismer föl. Az új ember törvényei jelennek meg benne, és ezért is ad bennünket, ajánl bennünket Boldogságos Szűz Mária oltalma alá. Mária az új ember, Mária az áldott asszony.
Népünk történelme számtalan ponton igazolja ezt a döntést. Számtalan ponton, nemcsak a bajban, a jó sorsban is fölismerhetjük a Boldogságos Szűz anyai oltalmát, aki figyelmeztet, aki bátorít, aki jóra int, aki mindig erre az istengyermeki létre figyelmeztet bennünket az anya jóságával.
Mostani ünneplésünkben tehát megfogalmazzuk szívünkben újból a hálát. Hálásak vagyunk, hogy ismerjük Krisztust, hogy megkeresztelkedhettünk, hogy új törvény lehet a szívünkben és ez a törvény átalakítja a gondolkodásunkat, a mentalitásunkat, a jövőről való elgondolásunkat, új erkölcsöt ad. Hálásak vagyunk ezért. Ünneplésünk, gyermeki ragaszkodásunk megerősítése is Boldogságos Szűz Mária személye iránt. Anyai oltalom, példa, közbenjáró.
Meg akarjuk erősíteni kérésünket, bizalmunkat az anyai oltalma felé. Nemcsak történelmi elődeinknek, nemcsak kiemelkedő egyéniségeknek, hanem nekünk, mindannyiunknak szüksége van Mária közbenjárására, anyai oltalmára.
És persze ez az ünneplés abban is segíteni akar bennünket, megerősíteni, hogy meg akarjuk hallani az igét. Mert ahogy mondottam, Mária nagysága ebben rejlik: szívébe fogadta az Isten igéjét. Testvérek, milyen nagy ajándék, hogy akár most is itt együtt hallhattuk az evangélium üzenetét, a Szentírás szavát. Milyen nagy ajándék, hogy időről időre, vasárnapról vasárnapra tudjuk ünnepelni keresztségünket. Tudjuk ünnepelni Krisztushoz való tartozásunkat, tudjuk ünnepelni az új embert. S miért ne tennénk? Miért ne erősödnénk ebben az elköteleződésben? Hiszen a boldogságunk útja ez, az értelmes, boldog életútja. Meg akarjuk hallani az Isten igéjét. Annyi minden szó, annyi minden kijelentés, annyi minden állítás vesz körül bennünket. Sokszor ezekkel vitatkozunk, ezeket mérlegeljük, és nincs értelme, illetve minden más csak az Isten igéjében nyeri el az értelmét. Már csak ezért is fontos, hogy engedjük Isten igéjét hatni szívünkre. Ennek értelmében tudjuk aztán értelmezni mindazt, akik vagyunk, ami körülvesz bennünket, mi fontos, mi nem, mi méltó Krisztushoz, mi az, ami nem, és akkor el kell vetni magunktól.
Meghallani az igét, befogadni Isten igéjét. A befogadás kifejezi a készséges gesztust. Akarom, hogy Isten igéje alakítson, formáljon. Akarom, hogy akár szembesítsen is gyengeségeimmel, bűneimmel, de tudom, hogy ez mindig gyógyít, tudom, hogy mindig erőt ad, mindig bátorít, mindig új kezdésre ösztönöz. Befogadni az Isten igéjét, el-elgondolkodni rajta, elmélkedni. Annyi minden köti le a figyelmünket. Gondoljunk csak arra, amikor egyedül vagyok, min gondolkodom, hogy amikor éppen a napot szeretném lezárni, vagy éppen a nap kezdetekor, milyen gondolatok vannak a szívemben. Elgondolkodni Isten igéjén. Napról napra egy isteni igét választani. Ma ezt szeretném megélni, ehhez szeretnék ragaszkodni. Ma Krisztus módjára akarok élni, ma Mária módjára akarok élni és így indítani a napomat. És természetesen az ünneplésünknek elengedhetetlen része az is, hogy felszítjuk magunkban a szándékot, meg akarjuk tenni, amit Jézus mond nekünk. Mária a kánai menyegzőn ezt teszi: „Tegyétek, amit mond!”. Nem azt mondja, hogy vizsgáljátok meg, mérlegeljétek, jó lesz-e, nem lesz-e jó. Tegyétek, amit mond, bízzatok Krisztusban! Mindig ezt mondja. Sokszor úgy tekintünk Máriára, mint a könnyebb útra. Van a krisztusi út, amiben a tanítás, a törvények jelen vannak, és ott van Mária, az anya, az a könnyebb út. Ez nem igaz. Ez nem tartozik a kereszténységünkhöz. Mária nem valami könnyebb utat kínál nekünk. Mária teljes egészében fiához kötődik. Anya jótalmával segít, figyelmeztet, tegyétek, amit mond. Nem kérhetek mást Máriától, mint azt, hogy Krisztusban nyerjem el életem értelmét, ebben segítsen, ebben bátorítson.
Természetesen mai ünneplésünkben szeretnénk megerősödni a Mária iránti tiszteletünkben, hiszen ő a krisztusi ember, aki képes felelősséget vállalni a közösségért, képes felelősséget vállalni a jövőért, képes felelősséget vállalni a társadalomért. A Mária iránti tiszteletünk erősít minket abban is, hogy az ember méltóságát minden erőnkkel, minden tehetségünkkel, egyéni és közösségi képességeinkkel, erőnkkel óvjuk, és védjük a gyermekben, a családban, az idősben, a szenvedőben, a bajban lévőben, és őrizzük az ember méltóságát. Krisztushoz való tartozásunknak elengedhetetlen és nyugodtan lehet mondani, aktuális feladata mindig is az volt, de most sokkal inkább kiemelkedik, hogy ez a feladatunk és ezt kell tennünk.
Ünneplésünkben kiemelkedik az is, hogy szeretnénk megerősíteni az egyházhoz való ragaszkodásunkat. Bízni akarok az egyházban. A testvérek előtt is ismert, hogy Rómában most zajlik a szinodális találkozó. A Szentlélek vezeti ezt a tanácskozást, és a Szentatya hívta össze megfelelő előkészülettel, és mennyi minden fals dolgot lehet a közvetítő eszközökön keresztül hallani ezzel kapcsolatban. Mintha új egyházat lehetne építeni, minthogyha valami véleményi többségre kellene jutni, minthogyha valamiféle múlttól kellene megszabadulni. Mária mindig abban segít, hogy ragaszkodjunk az egyházunkhoz, bízzunk az egyházban. Ez nem pusztán tradíció őrzés, hanem ez a jövő. Az egyháznak van mondanivalója az emberről, a családról, a gyermekről, a célról, az értelmes életről, és Mária ebben segít. A bizalmunkat akarjuk kifejezni a mai ünnepen, Mária közbenjárásában. És természetesen az ünnep az mindig erőforrás és az ünnep mindig előre tekint. Megtiszteljük a mottónkat, tiszteletet fejezünk ki az ünnep központi gondolata iránt, de mindig a jövőre is irányul. Ezért bizony az ünnep – Mária közbenjárását kérve, a Magyarok Nagyasszonyának oltalmát kérve – azt is jelenti, küzdenünk kell a jóért, küzdelem a jóért. Ez nem kényelmes út. De a mai szentírási szövegek sem ezt mondják. Hanem azt, hogy Krisztust ismerve a jóhoz, az igazhoz, a széphez, a szenthez akarunk ragaszkodni. Testvérek, hányszor csodálkozunk, vagy botránkozunk, vagy aggodalmaskodunk a világ sorsának alakulása iránt. És azt gondolom, hogy ha ezt így tesszük, akkor nem tesszük jól! Ki küzdjön a jóért, ha nem azok, akik ismerik Krisztust, akik megkapták az ő szent lelkét, akik felelősséget vállalnak a közösségért, az egyénért. Küzdeni a jóért. Ez nem kisebbíti az ünneplésünket. Nem veszi el az ünnep önfeledtségét, időtlenségét, hanem éppen olyan fogódzó pont, olyan bátorító pont, aminek segítségével hétköznapjaink helytállását bátran tudjuk tenni.
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr veled van, áldottabb vagy te minden asszonynál. Megköszönjük égi édesanyánkat, köszöntjük a Magyarok Nagyasszonyát, megköszönve az ő oltalmát és kérve anyai segítségét, kifejezve bizalmunkat az egyház iránt és szándékunkat, igen, meg akarjuk tenni, amit Jézus mond nekünk. Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!” Ámen!