Isten kegyelmi ajándékokat osztogat és nekünk ezekkel élni kell, ezeket használni kell embertársaink javára – hívta fel a figyelmet dr. Kulcsár Dávid atya az Árpád-házi Szent Erzsébet-ünnepén bemutatott szentmisén a Szent Mihály Főszékesegyházban november 19-én.
Dr. Kulcsár Dávid atya homíliájában felidézte az egyszeri szolga példáját, aki elásta az Úrtól kapott talentumait, s a félelme megbéklyózta, nem a szeretet irányította a cselekedeteit, így nem tudta kibontakoztatni a tehetségét, amivel Isten megajándékozta őt.
– Pontosan ebben áll az ő tragédiája: a félelme vezette, nem tudta használni azokat az ajándékokat, amelyeket Istentől kapott. Nagyon sokszor tapasztaljuk a mindennapi életünkben is, hogy a félelmeink úrrá lesznek rajtunk, nem tudunk hatékonyak lenni az isteni és az embertársi szeretetben – hangsúlyozta a káplán.
Kiemelte, úgy kell élni az életünket, döntéseinket meghozni, cselekedni a hétköznapi szituációkban, találkozásainkban, hogy egyszer majd számot kell adnunk, hogyan tudtuk kamatoztatni az Istentől kapott tehetségünket, talentumokat. Szent Erzsébet csodálatos felismerést tett, miben állnak az ő talentumai, miként tudja kibontakoztatni magában ezeket az ajándékokat. Erzsébet nemcsak kiásta az ő talentumát, hanem meg is sokszorozta azt. Így tudott igazi példát adni arról, hogy az igazi szegény nem az, aki földi értelemben nélkülöz, hanem az, aki nem tudja önmagából kiásni ezeket a talentumokat, megsokszorozni és elhinni azt, hogy sokkal több mindenre képes és Isten sokkal mélyebb valóságra hívja, mint amire első látásra gondol.
– Adja Isten, hogy képesek legyünk, Szent Erzsébet példájától ösztönözve, hogy meg tudjuk sokszorozni a kapott javakat, odaforduljunk azokhoz, akiknek bármilyen emberi gondoskodásra van szüksége. Amikor majd megáldják ezeket a kenyereket és szétosztjuk, nekünk is a magunk kenyeréből, talentumaiból kell osztogatni, úgy tudunk igazán gazdagokká válni – húzta alá.
Ezt követően Szijártó László, a Veszprémi Főegyházmegyei Karitász lelkiigazgatója mondott köszönetet, dr. Udvardy György veszprémi érsek nevében is, a munkatársaknak és az önkénteseknek szolgálataikért.
– Ahogy Dávid atya szentbeszédében is hallhattuk, ne rejtsük véka alá azokat a talentumokat, amiket kaptunk. Lehet, hogy valaki ötöt kapott, más meg csak kettőt, vagy egyet, de azzal az eggyel is lehet és tudunk nagyon jól gazdálkodni, ha azt nem rosszra használjuk, vagy lustálkodásra, hanem valóban jók a szándékaink, s jóakarattal megpróbálunk odafigyelni másokra, segíteni. Mai, szomorúnak tűnő világunkban egy baráti jobb, vagy mosoly is segítség lehet. Például a kórházban, a betegek mellett, akiket meghallgatunk, akikre rászánjuk az időnket, akiknek megértésünket adjuk. Szent Erzsébet legyen példa mindannyiunknak, amikor megáldjuk a kenyereket, a testvérek ezt hazavihetik, és mondjunk egy fohászt a munkatársainkért, az önkénteseinkért, és gondoljunk azokra is, akik valamilyen szempontból testi, lelki szükségletet szenvednek, hogy a Jóisten akár rajtunk keresztül is enyhíteni tudja az ő fájdalmukat, szenvedésüket – fogalmazott.
Szijártó László atya ezután megáldotta a Szent Erszébet-kenyereket, amelyeket a hívek között szétosztottak. A megszentelt cipók arra emlékeztetnek, hogy a karitász, a szeretet cselekedetei mindannyiunk kötelessége. Hisz az önzetlen, a segítő, a cselekvő szeretet nyelvét mindenki megérti. Erre a segítő szeretetre adott példát Szent Erzsébet.
