Az Úr nem késik, el fog jönni. Nem tudjuk, hogy mikor, ne kételkedjünk benne! Az Úr eljön. Eljön, amikor szeret bennünket, amikor nevel bennünket, amikor fölemel bennünket, eljön a második eljövetelkor is, amikor szembesülünk önmagunkkal, cselekedeteinkkel, vágyainkkal, szembesülünk keresztény mivoltunkkal, Istenhez tartozásunkkal. Az Úr elérkezik. Tisztítsuk meg tehát a lelkünket, tisztítsuk meg tehát a vágyainkat – hangsúlyozta adventi ünnepi szentmiséjén dr. Udvardy György veszprémi érsek.
Advent második vasárnapján a pápai Nagyboldogasszony bencés templomban tartott ünnepi misét, dr. Udvardy György veszprémi érsek.
Homíliájában kiemelte, örömmel érkezett, mégpedig azért, mert amikor együtt tudnak ünnepelni, a hívek, a főpásztor, a lelkipásztorok, akkor az az egyházat jelenti. Az egyház, aki várakozik, az egyház, aki készül Jézus Krisztus születésének megünneplésére. Egyház, aki a liturgiában kéri ezt és kifejezi várakozását. Az egyház a családokban, az egyének szívében születik meg. A közös ünneplésünk azt kívánja elősegíteni, hogy erősödjünk hitünkben, illetve érezzük át azt a nagy ajándékot, aminek ünneplésére készülünk.
– Az adventi készületünkben a szentírási szakaszok, segítenek bennünket. Segítenek, hogy jól tudjunk készülni, bátrak legyünk készületünkben, és fölfedezzük azt a méltóságot, amit a Jóisten adott nekünk megváltásunkban, emberi létünkben. Hitgyakorlatunkban, szokásainkban, hagyományunkban nagyon sokszor megjelennek azok az elemek, amelyek segíthetnek bennünket a karácsonyi, adventi készületünkben. Ezek egyfajta érzelmi töltést, érzelmi hangulatot is fölébresztenek bennünk, és milyen jó, hogy ezek segíthetnek, de mindezekkel együtt mi a megváltónak a születésére készülünk. Aki megment bennünket gyengeségeinktől, aki meghallgatja sóhajtozásunkat, kéréseinket, sőt, tisztítja is azokat. meg tudjuk tisztítani őmiatta. És ez bennünket segít a növekedésben. A szent lecke második gondolata egyértelművé teszi, hogy az Úr nem késik, el fog jönni. Nem tudjuk, mikor, de el fog jönni, ne kételkedjünk benne! Az Úr eljön. Eljön, amikor szeret bennünket, amikor nevel bennünket, amikor fölemel bennünket, eljön a második eljövetelkor is, amikor szembesülünk önmagunkkal, szembesülünk cselekedeteinkkel, vágyainkkal, szembesülünk keresztény mivoltunkkal, Istenhez tartozásunkkal, de ez nem félelmet akar kelteni, csak bizonyosságot akar adni, hogy az Úr elérkezik. Tisztítsuk meg tehát a lelkünket, a vágyainkat!
Ezt úgy tudjuk megtenni, ha mindennapi keresztény életünkben akarunk növekedni, fejlődni, meg akarjuk tisztítani a vágyainkat. Sokszor elvárnánk, mint az élet sok más területén is, hogy automatikusan, magától legyen valami jó, majd úgy magától legyen valami szép. Valami az életemben rendeződjék magától. És látjuk, hogy ez nem így van. Mindennapi életünkben is ott tudunk fejlődni, ott tudunk növekedni kapcsolatainkban, tudásban, szellemiekben, lelkiekben, anyagiakban is, ahol energiát, időt fektetünk be, amiért megküzdünk. Megküzdeni önmagunkkal, nem az Istennel. Megküzdés a gyengeségeinkkel, a félelmeinkkel, a kishitűségünkkel, vagy éppen a középszerűséggel, amikor elhisszük, nekünk jó lesz így is, és közben nem jó.
A hozzánk érkező Isten Jézus Krisztus éppen ezeket az istenes vágyakat akarja felébreszteni bennünk. Ne elégedjünk meg a napról napra való túlélésben. Annyi minden veszélyezteti ma az emberhez méltó életünket a családban, a férfi-nő kapcsolatában, a szülő-gyermek kapcsolatában, nagyon sok erő hat abba az irányba, hogy az Istennel való kapcsolatunkat ne is tekintsük valósnak, ne is tekintsük fontosnak. De mi éppen ebben az istenes kapcsolatban fedezzük fel végső célunkat, méltóságunkat és cselekvésünket is. És ez nem félelmet keltő, ez nem fájdalmas, hanem örömteli – hangsúlyozta az érsek.
Aláhúzta, az egyház megajándékoz bennünket a szent idővel, az advent idejével. Arra kért minket, legyünk bátrak a növekedésben, a vágyaink megtisztításában, várjuk, akarjuk az Úr érkezését, mert ez jó, erőt ad, bátorít. Akarjunk fejlődni, jobbá lenni és akarjuk jobban, jobbá szeretni egymást.
– Készület nélkül a karácsony elmúlik fölöttünk. Használjuk fel a készület idejét! Használjuk fel ezt a nagy ajándékot, amikor az egyház közösségében, egymást segítve, a különböző vallási hagyományokat is megerősítve, fölelevenítve családi életünkben is, az imádságban, a Szentírás olvasásban, az adventi jócselekedetekben, a roráték látogatásában erősödünk hitünkben, emberi méltóságunkban. És akkor az Úr érkezése valóban örömmel ajándékoz meg, növekedést veszünk észre magunkban és a vágyaink egyértelműen az Istenre irányulnak. Ügyeljünk egymásra, bátorítsuk egymást! Ne legyen soha senki körünkben, aki reménytelenné válik, aki lemond magáról, aki magányosnak érzi magát. Advent ebben is segíteni akar. Odafordulni testvéreinkhez, jó cselekedetekkel, imával, a szeretet konkrét közvetlen cselekedeteinek a gyakorlásával. Adja Isten, hogy ezt a biztató és meghívó evangéliumot be tudjuk fogadni, és legyünk bátrak megcselekedni azt. Jézus Krisztus az Isten fia, akinek születésére készülünk. Az Úr érkezése biztos, találkozni akar velünk és bátorít bennünket egyházunk. Készítsük elő az Úr útját, mert hozzánk akar jönni. Áldott adventi készületet kívánok minden kedves testvéremnek, családoknak, házaspároknak, gyerekeknek, szülőknek, nagyszülőknek, a plébániai közösség egészének és mindazoknak a testvéreknek, akik imádságunkba a közvetítésen keresztül kapcsolódtak be. Ámen!
