dec. 15. péntek
Az advent Izaiás próféta szavain keresztül lelkünk „domborzati térképéhez” hív és cselekvésre bíztat.
Kimenni lelkünk pusztájába meghívás arra, hogy szembenézzünk életünk azon helyzeteivel, ahol „terméketlenek” vagyunk. Mindezt azért, hogy ott új élet fakadhasson, hiszen amíg menekülünk a szembenézéstől, addig esélyt sem adunk a gyógyulásra.
Egyenessé tenni az ösvényeket felszólítás arra, hogy ahol csak kerülgettük a megoldandó feladatokat, ott vállaljuk fel azokat! Miként egy kidőlt fa, amelyet arrébb kellene tenni, úgy késztet minket sokszor kerülőútra egy elmaradt bocsánatkérés, vagy megbocsátás…
Völgyeket feltölteni nem egyenlő a hídveréssel, mert a szakadék még jelen van. Feltölteni a völgyet azt jelenti: megszüntetni a szakadékot! Sokszor közel vagyunk egymáshoz, mégis áthidalhatatlan szakadék tátong közöttünk…
Hegyeket elhordani annyit jelent, hogy mindazt, ami eltakarja szemünk elől a másikat, azt merjük megszüntetni: az előítélet hegyeit, a sértettség, a félelem, vagy az irigység „sziklatömbjeit”!
Az egyenetlen, váljék egyenessé! Ki ne tapasztalta volna már, hogy egy göröngyös úton alig tud haladni, mert a kátyúk miatt mindig elakad. Így vannak jelen életünkben a rossz szokásaink: lustaság, pletyka, kishitűség. Milyen jó lenne szabad lenni mindezektől!
