Szeretetvendégséget tartott nehéz sorsú embertársainknak a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász a Veszprémi Érsekséggel és a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen.
A Veszprémi Érseki Főiskola adott otthont a Karitász hagyományos karácsonyi eseményének, a szeretetvendégségnek, ahol a nehéz sorsú, nélkülöző embertársainkat látták vendégül. A meghitt ünnepségen Ghiczy László, a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.
– Minden esztendőben fontosnak tartjuk, hogy alkalmat kerítsünk arra, hogy rászoruló embertársainknak segítsünk ráhangolódni a karácsonyra és ha csak rövid ideig, de örömteli, gondtalan pillanatokat élhessenek át. Fontos, hogy legyen egy szervezet, amely segít a bajban, amihez fordulni lehet, ha elakadunk az életben. Áldott ünnepeket és reményteljesebb boldog új évet kívánok mindannyiuknak! – fogalmazott.
Szíjártó László, a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász lelki igazgatója egy rövid történetet osztott meg az adventi gyertyákról. A béke, a hit és a szeretet lángja egyaránt azt gondolta, rá már nincs szükség, ezért szép csendben kialudtak. A negyedik láng azonban kitartóan égett, s amikor a kisfiú megkérdezte, hogyan lehetséges az, hogy a másik három kialudt, ő csak annyit válaszolt: – Ne szomorkodj, amíg én világítok nincs veszve semmi, mert én a remény lángja vagyok!
– A remény táplálja bennünk a szeretetet, a hitet és a békét. Ez adjon erőt nekünk és a remény lángja lobogjon bennünk mindig! – hangsúlyozta.
Preininger-Horváth Edina, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat regionális vezetője is arról beszélt, bízik benne, hogy ez a vendégség segít elfeledtetni a hétköznapok gondjait, problémáit.
Takáts István, érseki általános helynök a karácsony titkáról beszélt.
– Karácsony titka a mi életünk titkát is elárulja. Először a hozzánk érkező mindenható Istenre vetjük a tekintetünket, aki annak ellenére, hogy mindenható, mégis üres kézzel érkezik. Abban a világban, ahol szeretnénk a szeretetet tárgyiasítani, ez olyan csalódás lehet. Pedig egy mély titok van benne. Azért nem hozott semmit Máriának, se Józsefnek, mert Ő maga lett ajándékká. Néha könnyebb valamit adni, mint magunkat ajándékká tenni. Karácsonyra való készületben a legnagyobb lehetőség úgy készülni, hogy szeretteink szemébe azt lássuk, mi vagyunk a legnagyobb ajándék számunkra. Isten látható alakban eljön közénk, egy családba születik. Ez a család, mint egy védőburok veszi Őt körül és engedi, hogy felnőjön. Engedi, hogy a világ fonáksága, közönye, erőszaka ne zúzza őt szét. Karácsonykor meg kell köszönnünk családjainkat is, mert a férfi és nő szerelméből születő család besimul Isten tervébe, általa tudunk azzá lenni, akinek Isten megálmodott minket. Pont úgy, ahogy Krisztust is, Mária és József féltő szeretete segíti, engedi felnőni. A karácsony titka megtanítja nekünk azt is, hogy az élet nagy kérdéseire nem kapunk egzakt válaszokat, helyette személyeket kapunk, akik engedik meghaladni a kérdéseinket. Amikor arra kérdezünk rá, vajon szerethető vagyok-e, erre nem válasz érkezik, hanem az az ember, aki számára mi lehetünk a legfontosabbak, legszeretnivalóbbak, és lám a kérdés úgy kap választ, hogy meghaladjuk azt. Amikor arra gondolok majd, ha gyermekem lesz, hogyan tudok én jó apa, jó anya lenni. Tudjuk, amikor megérkezik a kisfiunk, kislányunk e világra születik, akkor meghaladott lesz ez a kérdés, mert föl fogok kelni hozzá, amikor kell, és próbálom szeretni őt és segíteni, hogy növekedjen és hogy nevetni lássam. És ugyanígy, amikor szeretteinkkel kapcsolatban rákérdezünk arra vajon, ha betegek lesznek, tudom-e őket ápolni, lesz-e erőm hozzá, lesz-e találékonyságom hozzá. Tudjuk, amikor látjuk őket, akiket szeretünk betegen, kiszolgáltatottan, akkor megérkezik az az erő is, az a találékonyság is, ami meghaladottá teszi ezt a kérdést. Karácsony erről is szól.
Amikor József intést kap az angyaltól, akkor nem azt mondja neki az angyal, ha találkozni akarsz Istennel, várj kilenc hónapot, hanem azt mondja, vedd magadhoz Máriát. Amikor majd a napkeleti bölcsek útra kelnek, hogy az újszülött királlyal találkoznak, akkor majd egy szeretetre éhes kisgyermekkel fognak találkozni. Amikor Istennel akarunk találkozni, is embereket fogunk találni, amikor az élet nagy kérdéseire válaszokat keresünk, megint embereket fogunk kapni, akik segítenek kérdéseinket meghaladni. Istenhez vezető legrövidebb út az ember lesz. Olyan jó lenne ezt is karácsony titkában ünnepelni. A
– Azt kívánom, mi magunk legyünk ajándékká! Adjunk hálát a családjainknak! És vegyük észre, hogy az igazi válaszokat a másik ember adja meg nekünk! – zárta gondolatait.
Az asztali áldást követően a Karitász, valamint az érsekség önkéntesei szolgálták fel az ebédet a résztvevőknek.
Az ünnepségen közreműködött a Padányi Kamarakórus Hutvágner Erika vezetésével és az intézmény tanulói.
