A polgári új év első napján Dr. Udvardy György veszprémi érsek mutatott be szentmisét Dr. Takáts István érseki általános helynök, plébánossal január 1-én hétfőn, délelőtt a Szent Mihály Főszékesegyházban.
A szentmise kezdetén együtt kértük a béke fejedelmét, hogy teremtsen minden ember szívében békét, így nagy bizalommal, reménnyel tekintsünk a jövőbe. Az Isten jót akar, az Isten benne van a jövőnkben és készíti azt a jövőt, amiben növekedni tudunk.
Udvardy György prédikációja elején az evangéliumban hallottakból kiemelte Mária szerepét, aki hálát adott és magasztalta Istent az angyali hirdetés alapján. Jézus Krisztust mint a megváltót említve beszédében hangsúlyozta, hogy az Ő atyasága révén van jövőnk. Az új év kezdetét a bizalom megújításának időszakaként éljük, kiemelve az Atyában való bízás fontosságát. A főpásztor arra is biztat mindenkit, hogy hitben és szeretetben döntsünk és cselekedjünk. Érsek atya a béke teremtésének fontosságáról is szólva arra buzdít, hogy legyünk a béke emberei, és teremtsük meg a békét körülöttünk. Ferenc pápa békeüzenetére utalva kifejtette, hogy az igazság keresése és az erkölcsi magatartás erősítése, segítsen mindenkit a remény és a béke megőrzésében. Udvardy György a továbbiakban a főegyházmegye terveiről, az új évben való elköteleződés fontosságát hangsúlyozta , kitérve a hitben való erősödésre, a főegyházmegyében működő oktatási és szociális intézmények támogatására, valamint a családok életének megerősítésére. Végezetül imádságra hívott mindenkit Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásáért, hiszen jól halad a boldoggá avatási ügy, és arra buzdít, hogy Istennek való bizalommal és Mária közbenjárásával tekintsünk a jövőbe. A prédikációt cikkünk végén tesszük közzé.
A szentmise végén érsek atya örömének adott hangot, hogy a Boldogságos Szűz Máriának, mint Isten anyjának az ünnepén együtt ünnepelhette meg a jelenlévőkkel valamint a közvetítéseken keresztül még több ezer testvérével.
– Az életünk realitásával szembesülünk Jézus Krisztus születésekor, az Ő tanításában, az Ő személyében kívánok a kedves testvéreknek Istentől áldott boldog új esztendőt. Ezt a szentmisét főegyházmegyénk minden lakójáért, hívőért, nem hívőért ajánlottam fel. Kívánom az Úr áldását minden testvéremnek, családtagjaiknak, kérem az Úr áldását Veszprém város, főegyházmegyénk valamint az ország minden lakójának.
Dr. Udvardy György homíliáját teljes terjedelmében itt olvashatják:
Kedves testvérek!
Pásztorok lelkületével és Máriának a szívével vagyunk most itt a mai ünnepen és hálát adunk mi magunk is, mint ahogyan a pásztorok, amit az imént hallottuk ezt az evangéliumból, hálát adtak és magasztalták Istent, mert mindent úgy találtak és úgy láttak, ahogy az angyal meghirdette nekik. Máriáról pedig azt jegyzi meg az evangélium: szívébe véste a pásztorok szavait, gyakran elgondolkozott azokon. Így vagyunk most itt a polgári év kezdetén, amikor a Boldogságos Szűz Máriára, mint Istenanyára emlékezünk és kérjük az Ő közbenjárását.
Jézus Krisztus a megváltó, az Úr Krisztus, Jézus Krisztus a testvér, mi fiakká lettünk, Máriára pedig éppen ezért, mert Jézus Krisztus az Isten fia, mert megváltó, mert Úr Krisztus. Úgy tekinthetünk, úgy dicsérjük Őt és úgy kérjük közbenjárását, mint Istenszülő. Mint Istenanya. Nem is lehetne más, hiszen valljuk Jézus Krisztusról az egyetlen realitást, egyetlen valóságot, Isten és ember, ami nekünk nagyon fontos, mert ez a mi emberségünkről is tanít bennünket.
Jézus megszületése, megtestesülése lehetővé teszi számunkra azt, hogy az Istenre úgy tekintsünk, mint Atyára. Ezt hallottuk a mai szentleckében. Ezt a bensőséges megszólítást. Lelke által kiárasztott, így szólíthatjuk az Istent, Abba, Atya. Ez a megszólítás egy bensőséges kapcsolatot fejez ki. Gyermeki kapcsolatot, de annak a gyermeknek a kapcsolatát, aki már elindult az életben, aki már megküzdötte magának a törekvéseit is, talán kudarcokat is átélt. Talán még az Istennel is küzdött, de fölfedezi újból, hogy Isten az Atya és Isten Atyasága nélkül nem tudunk élni, nem tudunk remélni, a jövőbe tekinteni, nem tudunk méltó módon tekinteni sem önmagunkra, sem embertestvéreinkre is.
Jézus atyasága miatt van jövőnk, és azért, mert Jézus ezt az atyaságot fölmutatta, ezért tudunk nagy bizalommal tekinteni az évkezdésére is.
Mert bízunk az Atyában.
Az év kezdete számunkra a bizalom megújításának a kezdete is. Bízunk az Istenben és bízunk egymásban. Testvérek, annyi konfliktus, nehézség, torzsalkodás volt vagy lehet az életünkben. Azonban ezeknek az alapja, éppen a bizalomnak a hiánya. Az új évben is hiszünk az Atya, atyai mivoltában, Jézus testvéri mivoltában és ezt a bizalmat erősíti bennünk az Isten felé, egymás felé is. Ezért tudunk, mert bízunk az Istenben, mint Atyában, a remény emberei lenni, a remény embereiként élni. Ezért van bátorságunk a hitben dönteni és megtenni a szeretet cselekedeteit. Ezek közül is kiemelkedik január elsején különös módon is gondolunk a béketeremtésnek a cselekedeteire. Mennyire szükség van erre! Szükség van rá akkor, amikor látjuk a világban dúló háborúkat, látjuk a társadalmi békétlenséget, de mennyire szükség van – és erre kevéssé szoktunk gondolni – a szívünkben lévő békétlenségben a béketeremtésre. Teremteni a békét. Csak azok az emberek veszik a bátorságot a béke teremtésére, akik bíznak az Atyában, akik a remény emberei. Mi ilyenek vagyunk. Épp azért, mert hisszük, Jézus Krisztusnak a megtestesülését, isteni távlatot nyitott meg számunkra.
A remény emberei, a béke emberei. A béke emberei pedig, akik teremtik a békét, ahogyan a nyolc boldogságban olvassuk, áldássá válnak környezetük és társadalmuk számára. Úgy, ahogyan hallottuk ma az ószövetségi olvasmányban. Az Ároni áldást hallhattuk, ennek az áldásnak a szavait, amiben az áldást kérő elismeri Istennek teremtői, gondviselői mivoltát, szövetségi hűségét, és mindezt kedvesen teszi, a szív kedvességével. Akik ismerjük Jézus Krisztus születését, ismerjük az Atyát, lelke által Abbaként nevezhetjük őt, a remény emberei, a béke teremtő emberei vagyunk, s ezért tudunk áldássá lenni. Mi mást várunk leginkább, minthogy ebben az esztendőben élvezhessük Istennek az áldását, de ez mindig emberi eszközökön, kapcsolatokon, emberi döntéseken keresztül fog hozzánk érkezni és tőlünk is túláradni.
Nagyon sajátos üzenete van a béke világnapjára Ferenc pápának erre az esztendőre, amikor a mesterséges intelligencia is a béke kapcsolatát tárja elénk. Talán úgy tűnik, hogy köznapi beszédeinkben erről hallunk, mint valamiféle érdekességet, hallunk arról, hogy milyen furcsa dolgokat tud előállítani ez a fajta világ, és akár úgy gondolhatjuk, ehhez nincs közünk. Pedig van. Ez a békeüzenet pontosan azt hangsúlyozza, hogy éppen az igazság keresése, éppen az igazság munkálása az, ami a remény embereinek a feladata, és igen sokkal erősebb, sokkal sokrétűbb az a morális magatartás és döntés, amit tőlünk legfőképpen, akik ismerjük Krisztust, elvár az Isten. A pápa ezzel az üzenettel nem ijesztgetni akar bennünket, hanem fölhívja egy nagyon komoly realitásra, virtuális ugyan, de mégis realitásra a figyelmünket. Még inkább szükségünk van, hogy az igazi realitáshoz ragaszkodjunk. Az élethez, amit megismertünk Krisztusban. Az Atyához kapcsolódunk, a léleknek az erejéhez és azt a valóságot akarjuk megismerni, szolgálni, ami az emberi életet istenivé akarja tenni és képes is Istenivé tenni. Benne van a jövőnkben ez a jelenség, akár veszélyes is lehet. De lehet jó is. Miért ne akarnánk jóra fordítani.
Testvérek! Az új év mindig egy új kezdetet is jelent mindannyiunk számára. Egy-egy év vége felé mindenki rohan, mindenki szeretné lezárni a még folyamatban lévő ügyeit, gyorsan elintézni, és nagyon sokszor ez meg is történik. Sok pedig nyitottan marad elintézetlenül. De mindig bátran tekintünk a jövőbe. Így tesszük ezt most is. Abban a valóságban, amiről az imént beszéltem: mi fiak vagyunk, Isten Atyánk, a Lélek megerősít bennünket, áldássá akar tenni a remény embereivé és a béke munkálóivá.
Főegyházmegyénk tervei között mindenképpen meg kell említenem, erősödnünk kell a hitben, egyházunkhoz való ragaszkodásban, egyházunk hitének a megismerésében, és ez számunkra prioritás, döntési alap, életvezetés, számunkra a közösség teremtésének az alapja. Minden más, ami egyházunk, hitünk ismeretét gyengíti, relativizálja, vagy éppen érzelmi szintre emeli csupán, az veszélyt jelent. Mi nem így akarunk élni. Mi éppen ezt az isteni realitást, hogy az Isten fia emberré lett, ezt akarjuk valóságosan megélni. Ez pedig megkívánja a hitünkhöz való ragaszkodást. Talán ez most nehezebb lesz, mint volt évtizedekkel ezelőtt, egyértelműbb szituációk, egyértelműbb emberi kapcsolatok voltak, ahol viszonylag egyszerűbb volt hitünket megismerni, hitünket megvallani, hitünk szerint dönteni, élni. Talán ez most bonyolultabb lesz. Ezért szükséges hitünkhöz való elköteleződést megerősíteni az új esztendő elején is. Egészen bizonyos, hogy egy nagyon összetett, nagyon bonyolult, akár zűrzavarosnak mondható időszak is köszönthet ránk. Gondolhatunk itt a felfokozott társadalmi helyzetnek a megítélésére, vagy éppen gondolhatunk az előttünk álló választásokra, ahol a korábbi évek tapasztalata alapján teljesen indokolatlan, indulatvezérelt gondolatok, egymásnak feszülések fogalmazódnak majd meg. Ne engedjük ezt! A béke teremtői vagyunk, a béke teremtői akarunk lenni. Jézus Krisztusban felismert igazsághoz akarunk ragaszkodni. De legfőképpen és ezért is emeltem ki, egy ilyen szituációban is a bizalom az, ami bennünket együtt tarthat. Bízom a másikban, kölcsönösen. Ez a mi erőnk, és ezt Istentől kapjuk.
Egészen biztos, hogy nagy figyelmet kell fordítani intézményeinknek a működésére, oktatási, szociális intézményeink, iskoláink, óvodáink működésére, hiszen ott nagy bizalom jelenik meg a szülők részéről. Nagy bizalom jelenik meg a diákok részéről a tanárok felé, és ezen bizalmon keresztül akarjuk a jövőt építeni. Bizalmon keresztül, pedagógusaink felé, a szülők felé. Egészen biztos, hogy szükséges megerősíteni lelkipásztori tevékenységünkben a vasárnap megünneplését, a szentmisék, a szentségek ünneplését. A hitünk megismerését, a katekézist, betegeinkről való gondoskodást, vagy éppen a szegényeinkről való gondoskodást. Szükséges erősíteni családjaink életét, hiszen ott születnek meg napról napra az istenes döntések a jövőről, a békéről. Nem magánügy ez egyikünk számára sem, bár a felelősség mindig egyéni. Még egy gondolatot szeretnék a tervek között megemlíteni, ami nincs a kezünkben, de nagyon vágyjuk. Jól halad Bódi Mária Magdolna boldoggá avatási eljárási ügye. Imádkozzunk azért, hogy a már eddig megtett nagyon szép lépések, döntések eredményre vezessenek. Meggyőződésem nagy ajándékot készít az Isten számunkra, főegyházmegyénk számára nagy ajándékot készít magyar egyházunk számára. Imádkozzunk ezért, hogy minél hamarabb ennek az erejével tudjunk élni.
Amikor a jövőbe tekintünk, akkor Istennek a realitására építünk, nem félünk. Már csak azért sem, mert a Boldogságos Szűz Máriának, Isten anyjának a közbenjárására támaszkodhatunk. Tapasztaltuk eddig is. Kérjük következő előttünk álló időszakra segítségét. Bízhatunk abban, hogy aki a hit asszonya, az ige asszonya, aki az egyház modellje, aki a csendben szolgáló asszony, gyermekeit óvja és védi, bennünket is figyelmeztetni fog, tegyétek, amit az Úr mond nektek, és egészen biztos, hogy akkor részesei leszünk annak a növekedésnek és csodának, amit az Isten készít számunkra. Hálát adtak az Istennek, mert mindent úgy találtak, ahogy az angyal mondta nekik. Mária pedig szívébe véste szavaikat és gyakran elgondolkozott azon. Legyen ez a magatartásunk ebben az esztendőben. Úgy lesz minden, ahogyan az Úr előre jelezte, és gondolkozzunk el gyakran Isten szavain, amely szavak éltetnek bennünket. Ámen.