A 20. századi fuldai ötvösmunkák Veszprémben III. (Hornig bíboros pásztorbotja)
A fuldai ötvösmunkákról szóló írások befejező részében Hornig Károly bíboros veszprémi pásztorbotja kerül bemutatásra. A műtárgyat a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény őrzi 89.2307.1-2 leltári szám alatt.
1913. szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján ünnepelte Hornig főpásztor püspökké szentelésének és beiktatásának negyedszázados évfordulóját. A veszprémi egyházmegye papsága ekkor ajándékozta – a Veszprémi Hírlap korabeli tudósítása szerint – azt a bíborosi „román stílű, filigrán művekkel, a magyar szentek emblényeivel és drágakövekkel ékitett” pásztorbotot, amely Fuldában készült. A felső részén látható az ordinárius „egyesített bíbornoki és családi címere”.
A Szent Mihály plébánia Historia Domusa így számolt be a harmadik fuldai ötvöstágyról: „1913. szeptember 8-án ünnepelte 25 éves püspöki jubileumát [Hornig Károly] (…) a papság ebéd előtt üdvözölte s átnyújtotta ajándékait, az egyházmegye összes papjainak arcképét tartalmazó remekmívű díszalbumot [az ún. Hornig-albumot], s egy román stílű, fuldai ötvös művész által készített aranyos pásztorbotot. Ezen cégtől való az említett kehely s Rada praelatus által a székesegyháznak adományozott nagy monstrancia is”.
A kehely és pásztorbot későbbi története is érdekes. A püspöki palota Magyarok Nagyasszonya-kápolnájában, a püspöki magánkápolnában őrizték azokat 1943-ig. A háborús front közeledése miatt a veszprémi Magyar Nemzeti Bank bombabiztos széfjébe menekítették azokat. 1944-ben ez a helyiség óvóhely lett, így újra a veszprémi várban helyezték el a kegytárgyakat, de ekkor már teljes titoktartásban elrejtve azokat. Ezt követően közel harminc évre a feledés homályába merültek, mígnem Mészáros Tibor, Mindszenty József bíboros veszprémi egyházmegyéből származó titkára 1973-ban levélben tájékoztatta Lékai László veszprémi apostoli kormányzót arról, hol találják meg a fuldai kelyhet és a bíborosi pásztorbotot.
