A Pázmány Kör könyvtára
A Pázmány Kör könyvtára a veszprémi Szent Anna Szeminárium papnövendékeinek önképzőköri könyvtára volt 1864-től 1946-ig.
A reformkor nemzeti megújulást hirdető eszméi hatására a magyar szemináriumokban létrejöttek az egyházirodalmi iskolák, amelyek a kispapok önképzőkörei voltak. Céljuk a magyar nyelvű teológiai irodalom megteremtése és a hittudományok anyanyelvükön való művelése volt. A veszprémi püspöki papnevelő intézetben már 1836-ban Kolozsváry József és Köves János növendékek azon munkálkodtak, hogy Veszprémben is elinduljon az egyházirodalmi iskola. Bimbó címen egy hetente megjelenő szépirodalmi folyóiratot indítottak el.
A veszprémi szeminaristák első önképzőköre Szavalati Kör néven létesült. Ebből az egyesületből fejlődött ki a Pázmány Kör, amelyet 1864. május 17-én negyvenhat taggal alapítottak meg. Működésének szervezeti kereteit az alapszabályzat rögzítette, amelyet Hornig Károly megyés püspök szentesített. A kör fővédnöki tisztségét mindig az egyházmegye főpásztora töltötte be. A bibliofil Hornig Károly püspök támogatásának is köszönhetően az alapszabály kiemelten és részletesen foglalkozott a könyvtár ügyével. A Pázmány Kör könyv- és irattárának a veszprémi nagyszemináriumban külön helyiséget rendeztek be. A kör vezető tisztségviselői közé tartozott a főkönyvtáros és az alkönyvtáros is. A kör tagjain, a kispapokon kívül annak tiszteletbeli tagjai is használhatták a könyvtárat. A tiszteletbeli tagok is klerikusok voltak, akik kiemelkedő tudományos tevékenységükkel vagy a kör bőkezű támogatásával érdemelték ki e címet.
A szemináriumban folyó oktató- és nevelőmunkát egészítette ki a Pázmány Körben végzett tevékenység. Az egyesület céljai a kor szükségleteihez igazodva változtak. Az I. világháború után a kispapok figyelme a szociális és missziós tevékenységek, valamint a sajtóapostolkodás felé fordult. Kiemelt feladatuknak tekintették, hogy a krisztusi tanítást új, korszerű formában és eszközökkel juttassák el az emberekhez.
A Pázmány Kör könyvtári állományát a fennmaradt katalógusokból ismerhetjük meg. 1906-ban nyomtatásban jelent meg A veszprémi püspöki papnevelőintézet Pázmányköre könyvtárának szakcímtára. Az 1906 után beszerzett művekről kéziratos katalógus áll rendelkezésünkre: A Pázmánykör könyvtárának csoportjegyzéke az 1906 óta beszerzett könyvekről, amelyben az utolsó bejegyzés az 1940/41-es évből való. Az állománygyarapodás visszatükrözi azokat a témákat, amelyek a társulat érdeklődésének homlokterébe kerültek. Könyvtárukat az alábbi szakterületek szerint rendszerezték: Szentírás és magyarázata; Dogmatika, hitvitázat, bölcsészet; Szentatyák és egyházirók munkái; Moralis, pastoralis, hitoktatás, neveléstan; Ascesis; Jog, politika és társadalomtan; Egyházi szónoklat; Egyháztörténelem; Hazai és világtörténelem; Szépirodalom, irodalomtörténet, művészet, klasszikusok; Nyelvészet, lexikon és cimtár; Vegyes tudományszakok; Folyóiratok.
A II. világháborús események a szeminárium életére is kedvezőtlenül hatottak, a Pázmány Körben végzett munka lehetetlenné vált. A háború során a köri könyvtár állományának döntő többsége megsemmisült. A Kör 1946. október 31-én alakult újjá, de felépítése a kényszerítő körülmények hatására megváltozott. Közel kétezer művet tartalmazó könyvtárát a szemináriumi könyvtárral egyesítették.
