Az ökumenikus imahét legutóbbi állomásán, a veszprémi Regina Mundi templomban Závodi Zsuzsanna református lelkész tartott igehirdetést. Az esemény során – Csernai Balázs plébánossal, Isó Zoltán evangélikus lelkésszel és Závodi Zsuzsanna református lelkésszel – a résztvevők Krisztus iránti hálájuknak adtak hangot és szeretettel köszöntötték minden felekezetű testvérüket.
A jelenlévőket dr. Csernai Balázs, a Regina Mundi templom plébánosa köszöntötte. Úgy fogalmazott, nagy öröm, amikor közösen imádkozhatunk és amikor rácsodálkozhatunk, hogy egy Atyának vagyunk a közös gyermekei. Elmondta, hogy az igehirdetés fókuszában az irgalmas szamaritánus története áll, hogy meghalljuk a mennyei hívást arra, hogy szeressük Istent, és úgy szeressük felebarátunkat, mint magunkat. A szeretet parancsát emlékezetünkbe idézve hálaadással és örömmel készüljünk arra, hogy a szeretet Istenével találkozzunk.
Az ökumenikus imahét harmadik estéjén Závodi Zsuzsanna, református lelkész az irgalmas szamaritánus példázatának egy részletét osztotta meg a közönséggel, kiemelve azonban egy kérdést: “Ki az én felebarátom?” A lelkész hangsúlyozta, hogy a válaszadás során Jézus visszafordítja a kérdést, megkérdezve: “Te kit tartasz felebarátodnak?” Az istentisztelet fő üzenete két kérdésben és két válaszban összpontosul: “Hogyan juthatok be a mennyországba?” és “Ki az én felebarátom?”
Závodi Zsuzsanna a felebarát fogalmát boncolgatva elmagyarázta, hogy az igazi felebarát az, aki jó szemmel lát. A példázatban szereplő pap és lévita elkerülik az összetört embert, mert nem veszik észre a sérüléseket. Ezzel szemben a szamaritánus meglátja, megszánja és segít. Závodi Zsuzsanna rámutat arra, hogy a felebaráti szemlélet a másik ember felé való nyitottságot jelenti, a másik nyomorúságára való érzékenységet.
A lelkész arra ösztönözte a híveket, hogy nyissák meg szívüket és szemüket a másik ember felé, ne ítélkezzenek, és szánjanak időt a másikra. Hangsúlyozza, hogy az igazi figyelem pillanataiban az ember megnyílik egy másik világ számára, és ez a megnyílás a szívben kezdődik. A “szeretet-szeműség” nem vak, de nem is ítélkező; inkább egy olyan figyelés, amely a másik ember szükségleteire összpontosít anélkül, hogy elvárásokat támasztana.
A lelkész továbbá kihangsúlyozta az elengedés művészetét, azáltal, hogy megtanuljuk elengedni saját időnket, önérzetes kérdéseinket, és megszabadulni a másiktól való félelmünktől. Az igazi felebarát a másik ember számára is felebarát, és az irgalmasság művészetét gyakorolva képes a másik terhét hordozni.
A lelkész felhívta a figyelmet arra, hogy a felebarát nem kárhoztatja a másikat, nem ítélkezik felette, hanem inkább önmagát ítéli el a mulasztásai miatt. Az igazi szeretetkapcsolatokban a jelenlét a legfontosabb, és a felebarát hajlandó visszatérni, folytatva a segítséget és törődést. A lelkész azt emelte ki, hogy az egyház is vállalja fel felelősségét a felebaráti szemlélet terjesztésében és az irgalom gyakorlásában.
A beszéd végén Závodi Zsuzsanna hangsúlyozta, hogy az irgalmas szamaritánus példázata mindannyiunk számára tanulságos lehet, hogy a szeretet és figyelem által változtassuk meg saját életünket és felebarátainkéit. A lelkész biztatta a híveket, hogy éljék meg Krisztus ajándékait, és legyenek egymás felebarátai, figyelmesek és irgalmasak azokkal, akikkel találkoznak az életük során.
