A Szent Mihály Főszékesegyházi Plébánia szervezésében és a Veszprémi Érseki Főiskola segítségével jöhetett létre az a rendkívül nagy érdeklődést kiváltott szakmai előadás, melyet Kiss Katalin mentálhigiénés szakember, gyásztanácsadó tartott január 26-án este a Veszprémi Érseki Főiskolán. Az előadás a Kiút a gyászból és a veszteségekből címet viselte, mely már előre érzékeltette, hogy egyrészt az előadó nagy hangsúlyt fog helyezni a gyász témájára, másrészt mindenki rengeteg veszteséget él át az életében, melyek feldolgozása sokszor komoly problémákat jelent a mindennapokban. Kiss Katalin előadását a gyász definiálásával kezdte, majd a gyász természetéről szólt. Hangsúlyozta, hogy a gyásszal és annak feldolgozásával kapcsolatban rendkívül sok sztereotípia él a közgondolkodásban és sokszor pont ezek akasztják meg vagy nehezítik ezt a kihívásokkal teli periódust. Kiss Katalin rossznak tartja azokat az egyre jobban terjedő gyakorlatokat, melyek a temetéssel kapcsolatos hagyományos rítusokat kiiktatják. Nagyon aggályos szakmai szempontból a búcsú átélésének elmaradása. A temetési szertartás halogatása, adott esetben annak kiiktatása, illetőleg a hamvak otthoni őrzése kifejezetten gátolja a gyász feldolgozását. Az előadó kiemelte, hogy minden gyász egyedi, annak időszaka alatt természetes módon sokaknak megrendülhet az igazságos világba, de adott esetben még az igazságos Istenbe vetett hite is. A gyász a hívő embernél sokszor komoly hitkrízist, nem hívők esetében pedig adott esetben akár a hithez való közeledést is előidézhet.
A gyászon kívül is rendkívül sok halmozódó veszteségünk van, melyek, mint a jéghegy tornyosulnak bennünk, ám sokszor csak a csúcsuk látszik ki. Ilyenek lehetnek a válás, a haláleset, a munkanélküliség, az egészség elvesztése, egy költözés, a szakítás, a reményvesztés, az állapotvesztés vagy a bizalomvesztés.
Az előadás második felében Kiss Katalin sok gyakorlati tanácsot is adott. Kiemelte: nagyon fontos, hogy empatikus módon vigasztaljuk a közelünkben lévő gyászolót. Az üres, közhelyszerű szavak helyett sokszor többet jelent a csendes jelenlét vagy egy támogató ölelés is. A gyász feldolgozásában hívő emberként vallja, hogy rendkívül sok segítséget nyújthatnak az Egyház spirituális kincsei, úgy, mint az ima, a szentségek vétele (szentgyónás, Eucharisztia), valamint a Mária-tisztelet, hiszen a Szűzanya a gyászoló ember ősképe.
Végül ismertette a gyászfeldolgozással kapcsolatos szakmai segítési módszereket, lehetőségeket. A jelenlévőket meghívta arra, hogy megfelelő számú jelentkező esetén akár Veszprémben is indulhat gyászfeldolgozó csoport, melynek szervezésében és vezetésében az előadónak már komoly szakmai tapasztalatai vannak. Kiemelte ezen csoportok segítő és támogató jellegét.
Az előadást követően lehetőség volt kérdéseket feltenni, majd dr. Kulcsár Dávid, a főszékesegyházi plébánia káplánja megköszönte a Tapolcáról érkezett Kiss Katalin előadását. Dávid atya örömét fejezte ki, hogy létrejöhetett ez a sokakat érintő témát taglaló este, hiszen a lelkipásztorok is egyre gyakrabban találkoznak olyanokkal, akik elakadnak a gyász vagy valamilyen veszteség feldolgozásának folyamán. A gyászolók számára ajánlotta a Szentírásból Jób könyvét, valamint Lázár feltámasztásának történetét, ahol a síró Jézus saját gyászának megélésével is mutatja minden gyászoló számára, hogy az Isten Fia, ahogy minden emberi érzéssel, úgy a gyásszal is azonosult földi életében, így szeretné tudatosítani bennünk, hogy veszteségeink idején is mellettünk áll az ő vigasztaló isteni szeretetével és gyengédségével.
