Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe alkalmából tartott szentmisét Dr. Udvardy György. Urunk bemutatásának ünnepén megújították fogadalmukat a Veszprémi Főegyházmegyében szolgálatot teljesítő, Assziszi Szent Ferenc segítő nővérek.
Az ünnepi liturgián érsek atya arról beszélt, nagyon régi ünneplésbe kapcsolódunk be, hiszen ma, február 2-án Jézus Krisztus templomban való bemutatását ünnepeljük. A szertartáson megemlékezik Izrael maroknyi népének, a választott népnek Egyiptomból való szabadulásáról, arról, hogy ezért hálaáldozatot mutatnak be, szövetséget kötnek az Istennel és ebben a szövetségben minden elsőszülött gyermek az Istené. És ennek a megváltásának az emléke vagy ünnepsége az, ami megjelenik Jézus Krisztus bemutatásának a történetében is.
A homíliában elhangzott, nemcsak egy régi törvényt, egy régi ünnepet, régi szabályt tart meg Mária és József a gyermekkel, hanem sokkal gazdagabb jelentéstartalomról van itt szó. Ők megtartják a törvény előírását és éppen a törvény előírásának megtartásán keresztül tárul fel előttünk az a nagy titok, hogy Jézus Krisztus, az Isten fia teljesíti a kezdettől fogva meglévő törvényt, betölti azt, és új értelemmel látja el. Belép a templomba, teljesíti mindazt, amit bármelyik újszülöttel megtesznek, de valójában ő az, aki megvilágosítja jelenlétével, isteni mivoltával a törvényt, a szövetséget, a népnek a tapasztalatát, a családoknak a szokását és új értelmet ad a régtől való életre vezető törvényeknek.
– Nagyon szép találkozása ez az Isten melletti elköteleződésnek és annak, hogy az Istenben való elköteleződés, a szövetség megújul, új értelmet kap, hiszen fény lép be Isten templomába, és megvilágítja a törvényt, a szokást, a hagyományokat, az ünnepet. Jézus ezt teszi. Új értelmet ad életünk törvényeinek. Úgy is, ahogyan hallottuk itt Simeonnak a magasztaló énekében, mert ő már látja Jézus Krisztusban a megváltót. Látja az Isten Fiát, látja azt, aki lelke által új életre vezet bennünket. Ebben a régre visszanyúló ünnepben mi is ezt akarjuk fölfedezni. Új értelmet kapunk, mert Jézusnak a jelenléte mintegy megvilágítja a templomot, az ószövetségit. Egyébként nagyon szép kifejezése ennek az is, amikor gyertyát gyújtunk ezen az ünnepen: ez egyszerre emlékeztet ennek az ünnepnek a tartalmára, ugyanakkor emlékeztet bennünket keresztségünkre is. Keresztségünkkor ugyanezt a gyertyát kapjuk, gyertyának a fénye vezet bennünket, megvilágítja életünket, őrizni, gondozni kell ezt a világosságot. Éppen azért, mert bárhol is vagyunk, bármilyen helyzetben is vagyunk, ennek a világosságnak a fényében látjuk jól, kik vagyunk, mi vesz körül bennünket, mi a feladatunk, milyen törvény az, ami kell, hogy vezessen bennünket. Gyönyörű szimbólum ez a mai és azt is pontosan tudjuk, hogy egy gyertyának a fénye óriási erővel bír. Akkor talán kevésbé tűnik ez ki, amikor ilyen világosság vesz körül bennünket, vagy ilyen gyönyörű ragyogó napsütés van. Milyen nagy jelentősége van egy gyertya fényének, amikor valaki eltéved a sötétben, s valahol távol csak egyetlen egy kis fénysugár, fénypont világít. Pontosan tudja, hogy merre kell mennie. Mert ha másfelé megy, az a sötétség. Ha a fény felé megy, nem tudja pontosan, hogy mi van ott, nem tudja részleteiben, mi vár rá, de egészen biztos, hogy a sötétség az a halál, a fény, a világosság pedig az élet, a reménység. Milyen nagy jelentősége van ennek? És milyen nagy jelentősége van annak, hogy egyházunkban, egyházi közösségeinkben szerzeteseink, akik önmagukat Isten országáért, Krisztus módjára odaszentelik az Atyának, jelen vannak az életünkben. Az életük pontosan ezt teszi jelenvalóvá. Jézus Krisztus életét jelenítik meg. Nem feltétlenül a feladat, nem a karizma, nem a produktum az, ami igazán nagy ajándék, hanem hogy jelen vannak és fogadalmukkal, ígéretükkel Jézus Krisztust jelenítik meg, ez pedig azt jelenti, hogy jelenlétükkel megvilágítják az életünk napjait, figyelmeztetnek, szembesítenek, meghívnak, örömre vezetnek, erősítik a reményt pusztán a lét alapján. Ezt köszönjük meg szerzeteseinknek, ezért vagyunk hálásak, hogy ezt az isteni jelenlétet és Istennek nagyon szelíd, de mégis egyértelmű jelenlétét teszik számunkra kézzelfoghatóvá. Ezért is van nagy jelentősége az egyszer kimondott fogadalomnak, ezért is van nagy jelentősége annak, hogy egy közösség a hagyományához hűen időről időre, évről évre megerősíti ezt a fogadalmat. Ez nem egy közösségnek, nem két embernek a magánügye, bár a legbensőbb és legszentebb ügyről van szó, hanem az egész egyházi közösség, sőt a nem hívőknek is közösségi ügye. Ezért ünneplünk most, és ezért akarunk részesei lenni annak, hogy ezen a napon megerősítik és megújítják ígéretüket, fogadalmukat – hangzott el.
A szentmise végén Dr. Udvardy György köszönetet mondott azoknak a távozó munkatársaknak, akik részt vettek és segítették a Work In Progress 2023 (WIP’23) munkaközi kiállítás nagy sikerű lebonyolítását.
