Petrák Mihály: Acsády Ádám veszprémi püspöksége 1725–1744
Petrák Mihály püspökéletrajza a veszprémi püspökség újkori történetének egy szegmenséről nyújt áttekintést Acsády Ádám püspök tevékenységén keresztül. Az alapos levéltári kutatómunkával készült, jól jegyzetelt kötetet Petrák Mihály egyházmegyés pap készítette, és a Veszprémi Egyházmegye Múltjából sorozat 13. köteteként jelent meg 1949-ben. Érdekesség, hogy a könyv alapját eredetileg egy licentiátusi dolgozathoz végzett forrásgyűjtés jelentette.
Acsády Ádám Péter egyénisége külön színt jelentett a 18. századi magyarországi barokk főpapok sorában. A volt veszprémi főpásztor régi köznemesi családból származott, 1680 körül születhetett az ekkor a győri püspökséghez tartozó Pápán vagy a város környékén. Bölcsészeti tanulmányait Nagyszombatban, a teológiát Bécsben végezte, mint a győri egyházmegye növendéke. Nem az elméleti teológia volt az erőssége, ellenben kiváló szónoki tehetséggel rendelkezett. Egymás után kapta a megtisztelő beosztásokat egyházmegyéjében; a győri székeskáptalan követeként részt vett az 1722–1723-as országgyűlés tárgyalásain, ahol országos hírnévre tett szert a magyar nyelv használata melletti kiállásával. Papnövendékeitől is megkívánta a magyar nyelvtudást, szívesen segített magyar származású ifjakat a papi hivatásra. Emellett viszont számtalan kérdésben lojális volt az udvar álláspontjához, ennek komoly szerepe lehetett abban, hogy 1725-ben veszprémi püspökké nevezték ki. Kormányzása első éveiben nem tartózkodhatott egyházmegyéjében, mert a püspöki tisztségének elnyerését követően kancellárrá is kinevezte III. Károly király. Karrierje még tovább emelkedett, 1728-tól belső titkos tanácsos lett; ismeretlen okokból azonban 1732-ben kegyvesztett vált, ezért le kellett mondania világi tisztségeiről. Acsády ettől kezdve egyházmegyéjében tartózkodott és intézte annak ügyeit. Összeíratta a székeskáptalan javait és 1727-ben úrbéri rendelkezéseket adott ki ezek számára. Veszprémben nevéhez fűződik a középkori alapokon álló püspöki palota újjáépítése, amelyet a Koller Ignác- és Fellner Jakab-féle három évtizeddel későbbi átépítés magába olvasztott. Egyre többet betegeskedett, 1744-ben bekövetkezett halálát megelőzően tíz éven keresztül vikárius, Padányi Biró Márton felsőörsi prépost kormányozta egyházmegyéjét. Az ekkor a győri egyházmegyébe tartozó szülővárosában, Pápán a pálosok – ma bencések – templomába temették.
Majdnem két évtizedes főpásztori tevékenysége, melynek során mintegy negyven templom épült egyházmegyéjében, különösen utóda, Padányi Biró Márton (1745–1762) megingathatatlan tenni akarása fényében homályosult el az utókor számára. Mégis, püspöki működése a katolikus megújhodás fontos szakasza, kezdete volt, amely alapokat teremtett és amit utóda tudott kiteljesíteni.