Nagyböjt 1. vasárnapján Dr. Udvardy György veszprémi érsek megáldotta a lesenceistvándi keresztutat, a Mária-kápolna legendáját megörökítő festményt, és felszentelte a felújított temetői harangot.
Stadler László Dezső plébános atya köszöntőjében a szentmise elején így fogalmazott: „Köszöntöm minden Krisztusban hívő, szeretett testvéremet, aki a mai napon Lesenceistvánd községének egyik legnagyobb ünnepére gyűlt össze, hogy velünk együtt ünnepeljen, készüljön a nagyböjt szent időszakában, nem csak a bűnbánatban, hanem felkészüljön az Úristennel való találkozásra húsvét szent ünnepében. Köszönöm, hogy mindannyian eljöttek, komolyan vették a meghívásunkat, és együtt tudunk katolikus, keresztény, magyar emberként ünnepelni.”
Dr. Udvardy György érsek köszöntőjében elmondta: „Összejövünk, hogy ünnepeljük az eucharisztiát, Krisztus áldozatát, és mi magunk is részesedjünk a nagyböjt szent idejében, ahol készülni tudunk a húsvét méltó megemlékezésére. A mostani alkalommal sor kerül egy kép megáldására, amely a településhez tartozó kápolnában kerül majd elhelyezésre, ugyanígy egy felújított harangnak a megáldására. A harang, mint tudjuk, mindig Istennek a szavát, Istennek a jelenlétét hozza közel hozzánk. Nagy öröm, abszolút a nagyböjt kezdetéhez illeszkedik, hogy lehetőség van megáldani az elkészült stációkat, keresztutat.”
A veszprémi főpásztor homíliájában elmondta, Egyházunk megajándékoz bennünket a nagyböjti szent idővel. Amikor felszólít bennünket a megtérésre, hogy teljes egészében hasonuljunk Krisztushoz, akit követni akarunk, akit szeretünk, akinek törvényeit a szívünkben akarjuk hordozni.
„Keresztényként élünk, tudatosan akarjuk élni az életünket, méltó módon. Sajnos az élet forgataga, talán a félelme, talán a hamis megszokások, talán a kényelem elvezet bennünket oda, hogy elhomályosodik a szemünk, lelkünk tisztaságát belepi az útnak a pora, és nem úgy élünk, ahogy szeretnénk. Lemondunk méltóságunkról. Sőt, ami ettől veszélyesebb, meg is elégszünk a kevesebbel, a középszerűséggel, és éppen nagyböjt ideje figyelmeztet minket, hogy ez nem jó. Mi krisztusi emberek vagyunk, méltó módon kell, hogy éljünk, Krisztus méltósága szerint. Imádkozzunk ebben az időszakban azokért a testvéreinkért, akik most készülnek a keresztség felvételére.”
A főpásztor szentbeszédében továbbá kiemelte: Figyelmeztet bennünket a nagyböjt arra is, hogy ismerjük fel bűneinket. Ismerjük fel, nem mindig akarunk, nem mindig tudunk, nem mindig éltünk Isten fiának törvényei szerint. Ez fájdalmas. Ennek számtalan formája van. Akár megbántom szeretteimet, házastársak egymás között, szülők, gyermekek egymás között, barátok, rokonok, vagy a közösség tagjain belül, esetleg széthúzás van, esetleg feszültség van, vádaskodás, bármi rossz, ami nem krisztusi, és ez nem jó. Nagyböjt ideje abban is ajándék, hogy ilyenkor mindannyian őszintén szembenézhetünk saját magunkkal, és elismerhetjük, igen, gyenge voltam, igen, bűnt követtem el. Tudok bocsánatot kérni, és tudok megbocsájtani. Ne múljék el úgy rajtunk ez az időszak, hogy ne történne meg ez a kiengesztelődés, de elsőként és mindenekelőtt Istennel.
Nagyböjt azzal is megajándékoz bennünket, hogy az egyház hagyományához kötődő vallási gyakorlatokat is megerősítsük. Az ima, a böjt, az alamizsna osztás, ez mind-mind hozzátartozik a mi keresztény hitünkhöz. Járjunk bátran, nagyböjt péntekjein mindenképpen, de egyéb alkalmakkor is keresztutat, vagy hogyha valaki csak egy-egy pár stációra tud megállni, és megköszönni az Úrnak, hogy megmentett bennünket, akkor tegye ezt, de legyen életünknek a része, hogy Krisztus megváltott bennünket!
A szentmise keretében Dr. Udvardy György veszprémi érsek megáldotta a Mária-kápolna legendáját megörökítő festményt, és felszentelte a felújított temetői harangot. A szentmisét követően a keresztutat – annak első állomásánál – áldotta meg az érsek.
A főpásztor elmondta: „A keresztutat szívvel-lélekkel és buzgó áhítattal imádkozzuk, adjunk hálát az Úrnak, aki meghalt értünk a kereszten. Haljunk meg mi is a bűnnek és éljünk új életet. Jézus megváltott minket bűneinktől, és a reménységgel, az örök élettel ajándékozott meg. Ezért fontos, hogy ne vesszen ki községeinkből, kultúránkból Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának az emlékezete, mert akkor más emberek leszünk. Nagy jelentőségű, hogy országszerte templomainkban, keresztény kultúránkban ezt az isteni ajándékot hirdeti számunkra. Szép hagyomány az is, hogy keresztutat, 14 állomásos stációkat készítettek elődeink, hogy amikor az ember az Istenre akarja emelni tekintetét, mindig a kereszten függő Krisztust lássa, mert ő a mi reménységünk.
Hozzátette: A keresztút járása a mindennapi életünket szenteli meg. Értelmet ad a küzdelemnek, igazmondásnak, annak, hogy áldozatot hozzunk a közösségért, hogy az akarjon élni, és ne kívülről várja életben maradását. Jó tudni, hogy Isten benne van az életünkben, jelen van a templomunkban. A keresztút átjárja életünket, amikor egy-egy stációra tekintünk, hitben tudunk döntést hozni, Krisztus keresztjére tekintünk.”
