Csodálatos napsütés fogadta – mint, vagy negyedévszázada mindig – a henye-hegyi Szent István király kápolnához érkezőket augusztus 20-án, ahol ‘ősidők’ óta e napon nyilvános búcsúnapot tartanak a hegyi hajlékok egykor volt, és ma élő lakói. Vajon, mi a haza? – tette fel a kérdést a búcsúi mise homíliájában Sömenek István érseki tanácsos. A szentbeszédben megfogalmazott választ majd félezren hallgatták a Henye-hegyi kápolna tövében, az árnyt adó hársfák alatt. A válasz: amerre a hegyvonulatok ércszínben kéklenek; ahol csontjaink több emberöltőn át porladnak; s ahová mindig-mindig visszavágyunk, bármerre is járunk a nagyvilágban. Hazánkat meg kell becsülni – mondta a lelkipásztor -, hiszen él e nemzet egy maroknyi földön, és szerte a nagyvilágban; István király szellemi örökségében. Az ünnepi áldást követően került sor a Komáromy Béla pékmester által adományozott 3 kilogrammos kenyerek szentelésére és megszegésére. Az “áldott életből”, ahogy eleink nevezték a kenyeret, minden hajlék asztalára került a búcsúi ebédhez.
Horváth László
[simpleviewer gallery_id=”58″]