A Bosco Szent János nevét viselő Missziós Gyermek- és Ifjúsági Csoport tagjai ezen a nyáron is kivették részüket a környékbeli programokban. A májusi zarándoklatnak olyan jó hatása volt a missziósokra, hogy az attyapusztai búcsún is megjelentek néhányan, méghozzá kerékpárral. Amit májusban kihagytak, most pótolhatták, ők is felvették a Skapulárét. A bakonyjákóiaknak különleges élményt jelentett, hogy a Lourdesi barlangnál találkozhattak a Gyöngyök Útját járó zarándokokkal. A missziós gyermekek és fiatalok nagy örömet szereztek a gyalogos zarándoklaton résztvevőknek, akik azóta megérkeztek Máriazellbe, és onnan küldték szívélyes üdvözletüket. A legfontosabb esemény ezen a nyáron a bakonyjákói helyben lakó plébános atya érkezése volt. Hosszú idő után újra van lakója a plébániának. A fogadásra nem csak köszöntővel készültek a missziósok. Péter atya nagyon örült, amikor a gyerekek és fiatalok körülvették a plébánia udvarát, és munkájukkal szebbé, vidám beszélgetésükkel hangossá tették. A missziósokhoz csatlakoztak egyetemista segítők, így az egyházközségben összefogásra buzdítottak. A falunkból elszármazó István atya, öcsém ezüstmiséjén a missziósok zöldsapkában vonultak be a templomba, és köszöntéssel, énekléssel, ministrálással, szolgáltak ezen a szép eseményen.
A Bosco Szent János nevét viselő missziós gyermekcsoport május 13-ra kirándulással egybekötött zarándoklatot szervezett. Fő cél a Skapuláré felvétele volt, valamint a zarándoklat felajánlása a bérmálkozásra készülőkért. Első állomásunk Attyapuszta volt, ahol a lelki tisztulásra várakozva megismerkedhettünk Marcell atya életével. A kármelita nővérekkel imádkozott rendhagyó Keresztúti ájtatosság az Öröm Útja volt. A szentmise után a szerzetes nővér tanúságtételét jól szívünkbe véstük. Értjük, mit jelent a Skapuláré, és mi is ott tartjuk Jézus és Mária Szívének szent képét szívünk közelében. A következő kegyhely, amelyet felkerestünk Vasvár volt. Hogy élményszerű is legyen a kirándulás a Királyok kútját, a zenélő kutat is megszólaltattuk. Majd leereszkedtünk a csónakázó tóhoz, és megcsodáltuk a különleges fa keresztúti állomásokat, Mária imára kulcsolt kezeivel. Aztán meghallgattunk egy mondát, és kíváncsian figyeltük, ki az, aki elhitte a vasvári vár és a kígyókirályról szóló mesét. Majd tovább indultunk Külsővatra, hogy a Szűz Anya áldását kérjük, és csodálatos módon meg is kaptuk. Pedig jól elkéstünk. A Plébános Úr nemhogy mérges nem volt, hanem még énekelt is nekünk örömében. Ugyanilyen szívélyes fogadtatásban volt részünk Pápán, a Szent József Kápolnában. A Pápai Mária Rádió főszerkesztője és lelkes imacsoportja várt minket. Beszéltek nekünk a Mária Rádiós missziós feladatról, azután megnéztük a Családok Útját a Kápolna kertjében. A visszajelzésekből már tudjuk, hogy bármilyen nehézség volt is előttünk, legfontosabbnak a Skapuláré Szűz Anya áldását tartottuk. Kitartóan és Istenben bízva így érkeztünk el célunkhoz, és ha valami program el is maradt, nem sajnáljuk, mert a lényeg megtörtént. Az Út végén Jézus vár minket, közben pedig a Szűz Anya fogja a kezünket.
Most, hogy véget ért a nyári szünet, összegezzük az elmúlt év munkáját, és újra kiválasztjuk az „Év missziósát”. Az idén is sokan holtversenyben végeztek, de az eredmény a szeptemberi találkozóig titok marad.
Nyőgér Dezsőné
csoportkísérő