Marton Zsolt váci püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családügyi Bizottságának elnöke meghívására január 14–15-én Vácon találkoztak az egyházmegyék családpasztorációs munkatársai – papok és házaspár segítőik –, hogy tapasztalatot cseréljenek egymással az elmúlt évben megvalósult programokról és segíteni tudják egymást evangelizációs céljaik megvalósításában.
Köszöntőjében Marton Zsolt püspök a vízkereszt olvasmányát idézte fel a jelenlévőknek, és arra hívta őket, engedjék, hogy munkájukban őket is a csillag vezesse. „Korunk változásai miatt biztosan új utakat kell keresni a családpasztorációban is, ezeket akkor fogjuk megtalálni, ha a Fény, a betlehemi csillag vezet bennünket, és ha kincseinket, képességeinket merjük a közösbe tenni” – mondta.
Ezt követően röviden összegezte az elmúlt évet, amely a járvány ellenére is gazdag volt. A Családügyi Bizottság 2022-re tervezett programjai közül kiemelte a Katolikus Családszervezetek Európai Föderációjának Vácon megrendezendő nemzetközi konferenciáját és a tavaly kényszerűen elhalasztott 27. Családkongresszust. A tervek szerint mindkét program májusban valósul meg. Marton Zsolt mint az év kiemelkedő eseményére tekint a Családok X. Világtalálkozójára, amely Rómában lesz 2022. június 22–26. között. Ezzel párhuzamosan minden országnak és egyházmegyének felkínálják a lehetőséget helyi családtalálkozók szervezésére, amelyeken keresztül a római központi rendezvény üzenete többekhez elérhet.
A Váci Egyházmegye MotiVÁCió Képzési Központját Jakobszen-Tátrai Zsófia és Tóth András atya mutatták be. A központ kínálata tavaly bővült mentálhigiénés képzésekkel. Ezek a programok, különösen a pároknak, házaspároknak kínált kapcsolatmegerősítő tréningek, kiegészíthetik és támogathatják a családpasztorációs munkát. A lelki egészség mindenki számára fontos, ehhez önismereti, önsegítő vagy éppen határhelyezeteket – mint például a gyászt – feldolgozó tanácsadási vagy képzési programok nyújtanak segítséget a jelentkezőknek.
Házigazdaként mutatkozott be Rolik Róbert atya, egyházmegyei családpasztorációs referens, aki viszonylag új ebben a szolgálatban. Ismerkedését az egyházmegye családközösségeivel az elmúlt egy évben jelentősen nehezítette a járvány, de saját településének, Veresegyháznak nagy hagyományú családközösségei szívesen segítik munkáját. A fővárosi agglomerációban található Veresegyház sok kisgyermekes vagy még családalapítás előtt álló házaspárt vonzott, akik lelkes és elkötelezett tagjai a helyi egyházközségnek.
A húsz éve létező, jelenleg 63 házaspárt számontartó veresi családközösségről Kákonyi Henrik és Szilvia beszélt a jelenlévőknek. Ez a közösség biztos közeget és hátteret jelent a különböző életkorú házaspároknak és gyermekeiknek. Kiscsoportjaik a járvány előtt havonta találkoztak, ezenkívül közös havi tematikus program és szentmise is volt. A kiköltözés miatt természetes családjaiktól elszakadtak, ezért helyben mindennél jobban felértékelődtek a kölcsönös segítségnyújtás lehetőségei, legyen szó gyerekvigyázásról vagy egyéb élethelyzetekről. Az öt évvel ezelőtt felépült új Szentlélek-templom az egyik legkézzelfoghatóbb gyümölcse a helyi összefogásnak, amelyben a családok is komoly szerepet vállaltak. A jegyesoktatáson, gyerekmiséken, férfi imaközösségen, sport- és kulturális programokon túl most formálódik – a közösség története miatt egyre inkább előtérbe kerülő – senior csapat, valamint külön kincsként tekintenek a „szivárványcsoportra”, amely elvált vagy elhagyott házastársakat fog össze önsegítő céllal.
A kétnapos váci munkatalálkozó egyik legnagyobb öröme mindenki számára az volt, hogy másfél év online kapcsolattartás után most újra személyesen ülhettek le beszélgetni. Az este során az elmúlt év tapasztalatait, valamint néhány, a pandémia ellenére vagy éppen amiatt kialakult jó gyakorlatot osztottak meg a résztvevők egymással.
A szombati napnak Bíró László püspök, korábbi családreferens püspök telefonos bejelentkezése adta meg az alaphangot, aki felidézte Ferenc pápának a legutóbbi Szent Család vasárnapjára írt levelét. Ebben a Szentatya felhívta a házaspárok figyelmét arra, hogy ne hagyják el a hitvestársi szeretet ápolását. Gyermekeik számára is ezzel tudják a legjobb mintát adni, nemcsak általában a szeretet fontosságáról és annak kifejezési módjáról, hanem a családi élethez is kedvet teremthetnek nekik. Ferenc pápára utalva Bíró püspök megerősítette, hogy az egyházközségek élete sokban függ attól, milyenek az ott élő családok. Legyen céljuk az egyházias család és a családias egyház megvalósítása. A püspök bátorította a házaspárokat, hogy a nehezedő körülmények ellenére is legyen bátorságuk életet vinni a sivatagba: legyen szó a saját családjukról, egyházi vagy munkahelyi környezetükről. „Ne hagyjátok, hogy a szomorúság megváltoztassa arcotokat! A házastársatoknak és gyermekeiteknek szüksége van a mosolyotokra!” – idézte befejezésképpen Ferenc pápát.
Szombat délelőtt bemutatkozott az Apor Vilmos Katolikus Főiskola új képzési programja, amely szakirányú felsőfokú továbbképzést kínál Reproduktív egészség-fejlesztő és meddőségi szaktanácsadó elnevezéssel. Ennek célja olyan szakemberek képzése, akik lelkigondozói eszközökkel, keresztény szellemiségben támogatják a régebb óta gyermekáldásra váró párokat. A legfrissebb statisztikai adatok szerint a házaspárok 10–15% küzd ma meddőséggel Magyarországon. A főiskola 2021-ben Anna-Joachim programjában önsegítő csoportot szervezett az érintett házaspárok számára, amelynek tapasztalatait beépítették a februárban induló képzés tematikájába.
A jelenlévők a nap további részében kiscsoportban dolgoztak és reagáltak arra a kérdésre, hogyan tudnak a közösségek válaszolni Ferenc pápa azon felhívására, hogy örömteli evangelizációra hívják meg a családokat, milyen jó tapasztalataik és nehézségeik voltak ebben a munkában.
Néhány gondolat az elhangzott összefoglalókból:
„Mindenki egyetértett abban, hogy családos programokra, családpasztorációs munkára, de még a legegyszerűbb szervezési feladatra is csak személyes meghíváson keresztül tudnak új házaspárokat megnyerni. A meghívásnál ugyanakkor figyelembe kell venni az életkort, élethelyzetet, mert például másba tud bekapcsolódni a gyesen lévő kismama és a friss nyugdíjas.”
„A hálózatépítéshez mindig szükség van egy erős magra, ez tanúságtevő erő, és ebbe újakat is be lehet hívni. Az egyházközségi családtábor a legtöbb helyen összehozza a plébánia közösségét és ott az újakat is könnyebb megszólítani a tábor alatti vagy későbbi kisebb-nagyobb szolgálatra.”
„Gyermektelen párok bevonása a közös munkába – például a jegyesoktatás és az egyetemista vagy már dolgozó ifjúság kísérése területén – segíthet abban, hogy ők is megtapasztalják, párként tovább tudják adni a köztük lévő, életet adó szeretetet.”
„Családpasztorációs körben még nem használt fogalomként került be, hogy »alacsony küszöbű szolgáltatásként« kell azokat a programokat megtervezni, amellyel teljesen új családokat szeretnének megszólítani, akár olyanokat is, akik az Egyház szempontjából periférián élnek, azaz sem a plébánia közösségével, sem a hit gyakorlatával nem találkoznak, de amúgy jószándékú, nyitott emberek. Az ő meghívásuk preevangelizációs küldetés, amelyet a családok nagyon jól meg tudnak valósítani, akár a közös gyerekprogramokon keresztül is.”
„Meg kell szólítani az apákat is férficsoportokon keresztül, azért, hogy ne kizárólagosan a nő, az anya töltse be a »lelki erőmű« szerepét. Mivel a férfiak nyitottabbak az aktivitásra, ezért több helyen bevált, hogy zarándoklatra, esetleg apa–fia közös programokra hívják őket. Vagy férfiasabb témákkal »kínálják meg« őket, mint például a bor és a Biblia kapcsolata.”
Marton Zsolt összegzésében elmondta, hogy a szinodális folyamattal az Egyház korszakváltást él meg, a családok pasztorációja is profitálni fog ebből a folyamatból. Nemcsak a családpasztorációs munka, de a jövő Egyháza is a személyes meghíváson alapszik majd. Ha életünk hiteles tanúságtétel, akkor annak meghívó ereje lesz. Erre a meghívásra pedig ma egyre többen vágynak. Nagy kincsünk az evangélium örömhíre, legyünk ennek az örömhírnek az „influenszerei”! Ha életük során a házaspárok örömmel tudnak tanúságot tenni a krisztusi meghívásról, akkor a közösségek kovászaivá válhatnak.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye, Magyar Kurír