Halmos Eszter és Ötvös-Cseke Noémi énekművészek meleg hangulatú dallamai vezették be november 9-én délelőtt az egyházi iskolákban tanuló és 40-50-60 és még több éve végzett öregdiákok és egykori-mai pedagógusok a hagyományos Kézfogás-találkozóját Tihanyban az apátság templomában.
A 19. alkalommal megtartott rendezvény az idén a diákszövetségek közreműködésével Horváth István Sándor atya Napi e-vangélium internetes szolgálatát támogatta.
A program kezdetén Korzenszky Richárd perjel, mint házigazda felidézte az elmúlt év jeles eseményeit Tihanyban – az önállóvá vált perjelséget, a tihanyi iskola bencés átvételét, az első közösségi veszteséget, Tibold atya halálát és az első „ajándékot”, Jeromos és Ágoston szerzetestestvérek pappá szentelését, illetve új jelöltjük beöltözését többek között.
A program hagyományosan lelki ráhangolással kezdődött, amelyet ez évben dr. Jelenits István Széchenyi-díjas piarista szerzetestanár, író, teológus, a Corvin-lánc kitüntetettje tartott „Tanúim lesztek…” címmel. Az előadás mottójaként Szent Lukács evangéliumát idézte az atya: „Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és bekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle.” (13, 20-21.).
Jelenits atya személyes iskolai emlékképekkel, életképek felidézésével kezdte előadását a berettyóújfalui katolikus iskolától, a nagyváradi premontrei gimnáziumban töltött időn át a pesti piaristákhoz érkezéséig. Megidézte a diákcserkészet boldog időszakát, s azt, hogy miként folytatták azt katolikus szellemben az egyházi iskolák államosítása, a hivatalos megszüntetése után is, bár sosem nevezték cserkészetnek többé. Dunai evezések, nyarak, táborok idéződtek fel azután a nehéz időkből, s a túlélés-átmentés időszakából, amikor a volt egyházi iskolákból a diákok, szülők összefogása, az egymásra utaltság összetartozás-tudata érlelte meg benne a hivatást a szerzetesi és tanári pálya felé. Felidézte, hogyan fogtak össze az idegen stílusban tanító tanárok ellenében, megőrizve az egyházi iskola szellemiségét, útravalóit. Jelek maradtak valamiképpen akkor is, amikor ha csak nyolc egyházi iskola megmaradásával is, de folytatódhatott a katolikus oktatás a diktatúra évei alatt. Itt és akkor ismerte fel, hogy Egyház és kultúra összetartozik, s az Egyháznak nem csak az a feladata, hogy egy idegen kultúrában az evangéliumot jelenvalóvá tegye, hanem az is, hogy a kultúrát és az evangéliumot összekapcsolja, mutatott rá. A keresztény iskola, anélkül, hogy vitába szállna a gyakran támadó jellegű környezet szellemiségével, csendes munkás jelenlétével bizonyíthatja ma is, hogy hamisak azok az állítások, amelyek ellene időről időre elhangzanak. A keresztény nevelés nem egy embertől idegen, embertől eltávolodott vallásosságot jelent. Azok, akik egyházi iskolákból érkeztek, s orvosként, mérnökként, tudósként, művészemberként, vagy más területen találták meg hivatásukat, a diktatúrában is képviselni tudták a tanúságtevő jelenlétet. Nem úgy, hogy a mellüket verve hirdették, hogy keresztények, hanem például azzal, hogy eljártak a templomba a tiltás ellenére, s a keresztény erkölcs jegyében gyógyítottak, tanítottak, alkottak, s a többiek számára is példává lettek, követőkre leltek. Ez a feladat ma is, hangzott el az előadás üzeneteként: hitvallóan jelen lenni a társadalomban.
Az előadás után a tihanyi bencés általános iskola kórusa énekelt Radó Krisztina vezetésével népénekeket, virágénekeket, balatoni népdalokat. Ez volt bizonyára a „legszebb virágcsokor”, amit Tihany nyújthatott a megjelent öregdiákoknak, idős pedagógusoknak igazi meglepetésként. Majd agapé következett, s utána a Porta Pacis látogatóközpont nagytermében folytatódott a program, előbb a Szent Benedek Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium, a Pannonhalmi Főapátság balatonfüredi tagintézményének igazgatója, Szigeti Csaba számolt be iskolájuk sokoldalú tevékenységéről, képzéseiről. Az intézmény szőlész-borász és pincér növendékei közreműködtek a szünetben a vendéglátásban, illetve a találkozó résztvevői vásárolhattak az iskola palackozott boraiból is. Végül Szikora József, a Magyar Katolikus Rádió főszerkesztője, bencés öregdiák folytatott oldott beszélgetést Korzenszky Richárddal és Jelenits Istvánnal iskoláról, kerékpározásról, horgászatról, könyvekről, kitüntetésekről, médiaszereplésről, diákcsínyekről, s a közönség is kérdezhetett.
A találkozó szentmisével zárult, melyet Korzenszky Richárd mutatott be, Jelenits István, Mihályi Jeromos atya koncelebrálásával. Szentbeszédet mondott Jelenits atya.
[simpleviewer gallery_id=”397″]