A rossz idő ellenére igen sokan érkeztek a veszprémi Szent Mihály székesegyházba az egyházmegye különböző pontjairól a húsvéti hálaadó szentmisére, melyet Márfi Gyula érsek mutatott be Nagy Károly kanonokkal, a bazilika plébánosával és Felker Zsolt atyával.
Húsvét hitünk középpontja, Egyházunk legfőbb ünnepe. Húsvét az újjászülető remény, Krisztus feltámadásának napja, a legfőbb örömhír, a legszentebb evangélium, ezért felemelt lélekkel imádkozzunk, dicsőítsük Istenünket! – hangzott az üzenet a szertartás kezdetén.
Szentbeszédében Márfi Gyula érsek a feltámadás valósága körül kialakult vitákat, az azt kétségbevonó elméleteket idézte, melyek a XVIII. századtól kezdve a felvilágosodás hatására megsokasodtak. Egyes irányzatok szerint Jézus ugyan élt, nagyjából abban az időben, amelyről az Egyház beszél, de nem tett csodákat és nem támadt fel, az ezzel kapcsolatos nézetek csak fantáziadús kitalációk. Ezen tagadó elméletek filozófiailag is eléggé ellentmondásosak, mutatott rá az érsek. Ugyanis, elképzelhető valóban, hogy több Jézus nevű ember is élt Palesztinában abban az időben, és mondhatott szépeket, meg keresztre is feszíthették, de ha nem tett csodákat, nem támadt föl, akkor az a Jézus nem az a Jézus volt, akiről az Egyház beszél kétezer éve. Akkor ő egy ismeretlen Jézus lett volna, aki számunkra teljesen közömbös, s akinek az emléke, tanítása nem is maradt volna fenn napjainkig, hangsúlyozta az érsek. Jézus körül élő Egyház jött létre, és két évezrede az Ő tanítása szerint élünk, hirdetjük a feltámadás, a megváltás örömhírét, és már a kezdet kezdetén is ezrek és ezrek vállalták a vértanúságot Krisztus-követőként, hitükért, hangsúlyozta. Hitükért, melynek középpontja, hogy Jézus föltámadt, s ma is közöttünk, bennünk él, munkál, irányít a Szentlélek erejével.
A feltámadást, Krisztus puszta létezését tagadó felfogás a múlt században is még erőteljesen jelen volt, fűzte hozzá a főpásztor. A nyugatos költőket emelte ki példaként (Ady, Tóth Árpád, Kosztolányi, Babits…), akiknél életük, munkásságuk egy szakaszában e nézet sűrűn tetten érhető. Ady például, aki több nagyon szép vallásos költeményébe is olyan sorokat told be, hogy a Krisztus karácsonyi születése „szép rege”, vagy Jézus létezése „szent elgondolás” lett volna csupán, bizony könnyen megzavarhatja a hívő olvasót is.
Sajnos manapság is mintha újra fel-feltűnne az efféle ateista szemlélet, amely a rendszerváltozás előtt öt évtizeden át uralta az iskolai oktatást, és a „tudományosnak” nevezett ideológiai átképzést a társadalomban, mutatott rá.
Jézus hittanítása kétségtelenül megbotránkoztathatta az akkori világot, hiszen teljesen idegen volt számára, amikor például a Mester arról beszélt, hogy Ő és az Atya egy, aki Őt látja, az Atyát is látja. Joggal gondolhatták a zsidók, hogy Jézus, aki még a jeruzsálemi rabbiképző egyetemet sem végezte el, hogy merészel ilyeneket mondani. Ugyancsak botrány volt, hogy azon a földön, ahol még ma is véres események dúlnak, s a bosszúállást nemcsak nem tartják bűnnek, hanem szent kötelességnek, ott Jézus azt hirdette, hogy szeretni kell ellenségeinket is. Vagy amit a hegyibeszédben hallottunk: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Mindez botrány volt nemcsak a farizeusok szemében, hanem a nép szemében is, mutatott rá az érsek.
Mégis akkor miért volt népszerű, miért követték olyan sokan Jézust? – vetette fel. Csakis a csodáira, a beteggyógyításaira gondolhatunk. S mikor meghalt a kereszten, igazolódni látszott ellenfeleinek feltételezése: aki magát sem tudta megmenteni, hogy lehetne Isten fia. Hogy miért terjedt el mégis hihetetlen gyorsasággal a keresztény hit az egész Római Birodalomban, s aztán az egész világon, arra viszont csak az lehet a magyarázat, hogy amit Jézus megjövendölt, valóra vált: Feltámadott a halottak közül. S a Feltámadottal találkoztak az apostolok és sokan később környezetükből is. A feltámadás megtapasztalása teljesen átalakította a tanítványokat. Igazi hívővé váltak és küldetésüket felismerve hirdették Krisztus örömhírét szerte a világban. Minket is alakítson ez a tapasztalat, amely évről évre megerősít minket a feltámadott és a megváltó Krisztusba vetett hitünkben, irányítsa életünket! – zárta gondolatait a főpásztor.
Toldi Éva/Magyar Kurír