A Szentatya húsvétvasárnap, április 4-én délben, a Szent Péter-bazilikában szűk körben bemutatott ünnepi szentmiséje után hagyományos módon ünnepi üzenetet intézett a katolikus hívekhez és minden jószándékú emberhez, majd megáldotta Róma városát és a világot.

A járványhelyzet okán – tavalyhoz hasonlóan –  a szokásoktól eltérően nem a Szent Péter-bazilika loggiájáról tette mindezt, hanem a bazilika katedraoltára előtt.

Ferenc pápa teljes búcsúval járó Urbi et Orbi áldás előtt mondott beszéde:

Ma a világ minden részén visszhangzik az Egyház híradása: „A keresztre feszített Jézus feltámadt, amint megmondta. Alleluja.”

Húsvét híre nem délibábot mutat, nem varázsigét nyilatkoztat ki, nem jelöl ki valamiféle menekülőutat, amelynek révén elfuthatnánk a jelen nehéz helyzet elől. A járvány még mindig dühöng; a társadalmi és a gazdasági válság igen súlyos, különösen a legszegényebbek számára; mindezek ellenére — és ez botrány — nem szűnnek a fegyveres konfliktusok és tovább fejlesztik a katonai arzenálokat. Ez napjaink botránya.

Ezen összetett valósággal szemközt, vagy inkább benne élve húsvét híre kevés szóban foglal össze egy olyan eseményt, amely soha meg nem csaló reménységet ajándékoz nekünk: „A keresztre feszített Jézus feltámadt”. Nem angyalokról vagy szellemekről van szó, hanem egy emberről, egy hús-vér emberről, akinek arca és neve van: Jézus. Az evangélium tanúsítja, hogy ez a Jézus, akit Poncius Pilátus alatt azért feszítettek keresztre, mert azt mondta: ő a Krisztus, az Isten Fia, harmadnapra feltámadt az Írások szerint, ahogyan ő maga előre megmondta a tanítványainak.

A keresztre feszített nem másvalaki, ő a feltámadott. Az Atyaisten feltámasztotta Fiát, Jézust, mivel teljességgel betöltötte az üdvösségre irányuló akaratát: magára vette gyöngeségünket, sebeinket, még a halálunkat is; elszenvedte a mi fájdalmainkat, hordozta bűneink terhét. Ezért az Atyaisten felmagasztalta őt, és Jézus Krisztus most már él mindörökkön örökké, ő az Úr.

A tanúk beszámolnak egy fontos részletről: a feltámadott Jézus kezein, lábain és oldalán viseli a sebek nyomát. Ezek a sebhelyek jelentik az ő irántunk érzett szeretetének az örök pecsétjét. Aki testben vagy lélekben kemény próbatételnek van alávetve, oltalmat találhat ezekben a sebekben, ezeken keresztül elnyerheti annak a reménységnek a kegyelmét, amely nem csal meg.

“A feltámadt Krisztus reménység mindazok számára, akik még mindig szenvednek a járvány okán, a betegeknek és azoknak, akik elvesztették egy szerettüket. Az Úr vigasztalja meg őket és támogassa az orvosok és ápolók erőfeszítéseit!”

Mindenkinek, legfőképpen a leginkább törékenyeknek, szükségük van a segítségnyújtásra, és joguk van arra, hogy hozzáférjenek a szükséges kezelésekhez. Ez még magától értetődőbb most, amikor mindannyian meghívást nyerünk a járvány elleni küzdelemre. Az oltások pedig lényegi eszközt képeznek ebben a harcban. Az „oltások nemzetköziségének” szellemében ezért hát intem az egész nemzetközi közösséget, hogy együttesen kötelezzék el magukat az oltások kiosztása terén tapasztalható késedelmességek leküzdésére, és segítsék elő az méltányos elosztást, különös tekintettel a legszegényebb országokra.

“A keresztre feszített Feltámadott a vigasza mindazoknak, akik elvesztették a munkájukat, és súlyos anyagi nehézségeket élnek meg s nélkülözik a megfelelő szociális védelmet.”

Az Úr ösztönözze a közhivatalok viselőit cselekvésükben, hogy mindenkinek felkínálják a szükséges segítséget és a megfelelő megélhetést, különösen szem előtt tartva a leginkább szükséget szenvedő családokat. A járvány sajnos drámai módon megnövelte a szegények számát és súlyosbította sokezer ember reményvesztését.

„Szükséges, hogy a bármilyen típusú szegénységben élők újra tudjanak remélni” — mondta Szent II. János Pál Haitin tett látogatása során. Különösen is gondolok Haiti szeretett népére ezekben a napokban, és bátorítom őket: a nehézségek közepette se engedjék, hogy erőt vegyen rajtuk a csüggedés, tekintsenek reménnyel és bizalommal a jövőre. Közel vagyok hozzátok, szeretném, hogy a pronblémák véglergesen megoldódjanak számotokra. iImádkozom ezért, kedves haiti testvéreim.

“A feltámadt Jézus a reménye megannyi fiatalnak, akik arra kényszerülnek, hogy hosszú időn át távol maradjanak az iskolától vagy az egyetemtől, és nem tudnak együtt időzni a barátaikkal.”

Mindannyiunknak szüksége van, hogy valós s nem pusztán virtuális emberi kapcsolatokban éljünk, különösen abban az életkorban, amikor kiforr az egyéni karakter és a személyiség. Közel vagyok az egész világ fiatalságához, és ebben az órában különösen is a mianmariakhoz, akik elkötelezik magukat a demokrácia mellett, békésen hallatva a hangjukat, tudva, hogy csakis a szeretet oszlathatja szét a gyűlöletet.

“A Feltámadott fénye legyen az újjászületés forrása a háborúk vagy a nyomor elől menekülő elvándorlóknak.”

Arcaikban felismerjük a Kálváriára felmenő Úr eltorzult és szenvedő arcát. Ne kelljen nélkülözniük a szolidaritás és az emberi testvériség konkrét jeleit, ami az élet halál fölötti, ma ünnepelt győzelmének a záloga. Köszönetet mondok azoknak az országoknak, amelyek nagylelkűen befogadják a menedéket kereső szenvedőket, különösen Libanonnak és Jordániának, amelyek a szíriai konfliktus elől elmenekült igen sok embernek nyújtanak szállást.

A libanoni nép nehéz és bizonytalan korszakot él meg. Tapasztalhassa meg a feltámadott Úr vigasztalását, a nemzetközi közösségtől pedig nyerjen támogatást sajátos hivatásának betöltésére, lehessen a találkozás, az együttélés és a pluralizmus földje!

Krisztus, a mi békénk, vessen végre véget a fegyverek zajának a szeretett és meggyötört Szíriában, ahol sok millióan élnek immár embertelen körülmények között, ahogyan Jemenben is, akiknek sorsát fülsiketítő és botrányos hallgatás övezi, és Líbiában, ahol végre elindul az évtizedes ellenállásból és kegyetlen összecsapásokból kifelé vezető út. Minden érintett fél kötelezze el magát tevőlegesen a konfliktusok befejezése mellett, és tegye lehetővé a háborútól megkínzott népeknek, hogy békében éljenek és megkezdhessék az adott országok újjáépítését.

A feltámadás természetesen elvisz minket Jeruzsálembe. Békét és biztonságot kérünk az Úrtól ennek a városnak (vö. Zsolt 122), hogy eleget tehessen hivatásának: legyen a találkozás helye, ahol mindenki testvérként tekinthet a másikra, ahol izraeliek és palesztinok újra fellelik az erőt a párbeszédhez, hogy így eljussanak egy stabil megoldásra, ami lehetővé teszi a két ország békében és bőségben való egymás mellett élését.

Ezen az ünnepnapon visszatérek gondolatban Irakba, amelyet volt szerencsém felkeresni az elmúlt hónapban. Imádkozom, hogy folytathassa a megbékélés megkezdett útját, és megvalósuljon Isten álma egy minden gyermekével szemben vendégszerető és befogadó emberi családról.

A Feltámadott ereje támogassa az afrikai nemzeteket, amelyek azt látják, hogy jövőjüket megrontotta az országokon belüli erőszak és a nemzetközi terrorizmus, különösen a Száhel-övezetben és Nigériában, valamint Tigré és Cabo Delgado térségében. Továbbra is tegyenek erőfeszítéseket, hogy békés megoldásokat találjanak a konfliktusokra, tiszteletben tartva az emberi jogokat és az élet szentségét, testvéri és építő párbeszéddel, a kiengesztelődés és a tevőleges szolidaritás szellemében.

“Túl sok háború és túl sok erőszak sújtja még most is a világot! Az Úr a mi békénk. Ő segítsen, hogy legyőzzük a háború mentalitását.”

Adja meg a konfliktusok során fogságba esetteknek, különösen Kelet-Ukrajnában és Hegyi-Karabahban, hogy épen és egészségesen térhessenek haza a családjaikhoz. Ösztönözze a népek kormányzóit szerte a világon, hogy vessenek gátat az új fegyverkezési versenynek. Ma, április 4-én van a taposóaknák elleni világnap. Ezek alattomos és rettenetes gépezetek, amelyek évente számos ártatlan személyt ölnek vagy csonkítanak meg, és megakadályozzák, hogy „az emberiség együttesen járjon az élet ösvényein, nem félve a pusztítás és a halál fenyegetésétől”. Mennyivel jobb lenne a világ a halál ezen eszközei nélkül!

Kedves Testvéreim, sok helyen idén is szigorú korlátozások között üli meg számos keresztény a húsvét ünnepét, anélkül, hogy akár csak részt vehetne a liturgikus szertartásokon. Imádkozzunk, hogy ezek a korlátozások — ahogyan az istentisztelet és a vallásgyakorlás mindennemű korlátozása az egész világon — feloldásra kerülhessenek, és mindenki előtt megnyíljon a lehetőség az Istenhez való szabad imádkozásra és az istendicséretre.

Számos nehézséggel kell szembenéznünk. Ezek közepette soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy Krisztus sebei szereztek nekünk gyógyulást (vö. 1Pt 2,24).

“A feltámadás fényénél a mi szenvedéseink is átalakulnak. Ahol halál volt, ott most élet van, ahol gyász volt, ott most vigasztalás van. Amikor Jézus átölelte a keresztet, értelmet adott a szenvedéseinknek.”

Most pedig imádkozunk, hogy ennek a gyógyulásnak a jótékony hatásai kiterjedjenek az egész világra. Boldog, szent és békés húsvétot mindenkinek!

Az Urbi et Orbi áldás teljes búcsúval jár, ha a hívő imádságával párosul. A máskor szükséges feltételektől (gyónás, szentáldozás) most a világjárvány miatti helyzet okán eltekintett a Szentatya.

forrás: Vatican News, Magyar Kurír

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »