Udvardy György érsek a házasság hete programsorozatának befejezéseként szentmisét mutatott be február 14-én, vasárnap délelőtt a veszprémi Árpádházi Szent Margit templomban. Vele együtt koncelebrált Fodor János balatonfüredi plébános, a főegyházmegye családreferense és Tornavölgyi Krisztián plébános, érseki irodaigazgató.
A szentmise kezdetén Fodor János családreferens atya tekintett vissza a házasság hete rendezvénysorozat többéves történetére, örömét és reményét fejezve ki, hogy ez a hét is segíthet abban, hogy a családi élet értékeit minél többen fel tudják fedezni.
Szentbeszédében a főpásztor az Isten és ember között létrejött szövetségről beszélt, mely a teremtésben kezdődött, majd Jézus megtestesülésével, szolgálatával az volt az Isten célja, hogy megújítsa, beteljesítse ezt a szövetséget. Isten fölkínálja a szövetségben önmagát, kéri az ember hűségét, de biztosítja őt arról, hogy ez a hűség örök, biztosítja őt arról, hogy az Isten nem vonja vissza sohasem az Ő egyszer kimondott igenjét. Ezt kimondja egyszer, kétszer, többször, ezerszer is az embernek. Az Isten jeleket küldött Jézus tanítása, csodatételei, szenvedése, halála és feltámadása által is.
György érsek kiemelte: a házasság hetének ünnepségsorozata, eseményei, s ez az ünnepi liturgia is megengedte, hogy a házasságra is Isten országának a jeleként tekintsünk, és így értelmezzük mindazt, amit a házastársak megélnek, megéltek egymás között, ahogyan jelként élik Isten országának a megvalósulását. A házasság szentségében Isten országa valósul meg hatékonyan. Hatékony jele a szövetségnek. Hisszük azt is, hogy a házasság szentsége nem érthető, nem értelmezhető Isten országának a törvényeinek ismerete nélkül, s nem értelmezhető pusztán a természet rendje alapján. Ha a természet rendje alapján akarnánk értelmezni a házasság szentségét – mondta – , akkor sok napjainkban fölmerülő kérdést, akár igaznak is tekinthetnénk. A hűségre vonatkozóan, az egyszer kimondott és vissza nem vonható igenre vonatkozóan, az egyén és a közösség kapcsolatára vonatkozóan, a házaspárok végérvényes elköteleződésére vonatkozóan, de nem ezt tesszük. Mi nem pusztán természet síkjának, természet rendje szerint tekintünk a házasságra, hanem Isten országának a jeleként. Isten országának a megvalósulásaként. S ezért, a szövetségi hűség megújulását látjuk, mégpedig az újszövetségét. Azét a szövetségét, amiről Jézus mondotta: „új szövetséget kötök veletek.”
S Isten napról-napra a házastársak szeretete, hűsége által teremti újjá a szövetséget – amit a szentmisével, az új szövetség áldozatával ünneplünk. A házasság szentségére és a házassági hűségére úgy tekinthetünk, mint ahonnan távozni kényszerül a gonosz. A szentség ereje képesíti a házastársakat arra, hogy le tudják győzni nem csak a természetnek a rendjét, s a természetfölötti rendje szerint gondolkozzanak, hanem ki tudják zárni, el tudják űzni maguktól a gonosz lelket és annak minden csábítását.
Majd a főpásztor Ferenc pápa Szent József évet meghirdető dokumentumára hivatkozva a kölcsönös ajándékozásnak és elfogadásnak a gesztusát emelte ki. Szent Józseffel és a házasfelekkel kapcsolatban is.
Végül György érsek a nehézségekről beszélt, melyek ma érintik a családokat, érintik a házasságokat is. Emiatt kiemelte a házaspárok prófétai küldetését, mely szerint védeni kell az ember méltóságát, emberi, teremtményi mivoltát, védeni a teremtést, küzdeni az emberért, és hatékony jelként, prófétai jelként, megkérdőjelezhetetlen jelként állni a kultúra, a társadalmi ideológiákkal szemben.
Végezetül kérte a jelenlevőket és a közvetítésbe képernyőkön keresztül bekapcsolódókat, hogy imádkozzanak, hogy a családokért, a házasságért való imádságban ne szűnjünk meg, ne lankadjunk. S kérte a házaspárokat, hogy a prófétai jelet, Isten országának hatékony jelét, az élet jelét, amit napról-napra élnek nagy-nagy örömben, a prófétai tanúságtevés örömében éljék meg.
György érsek kihangsúlyozta: Isten az Ő fia által küld bennünket a világ megszentelésére. S elsőként kiemelten a házasság szentségében, a küldetés szentségében, ahol a természet rendjét Isten világába emeljük, és elérjük azt a boldogságot, amire az Isten hívott bennünket.
