Az elmúlt héten fejeződött be a Veszprémi Főegyházmegye hitoktatóinak kerületi rekollekció sorozata, amely négy helyszínen került megrendezésre: Sümegen, Alsópáhokon, Pápán és Várpalotán.
A továbbképzések szentmisével kezdődtek, majd Felker Zsolt hitoktatási referens atya köszöntője után Karáth Gábor Balatonalmádi Plébánia hitoktatója tartotta meg előadását : A hitoktató mint iránytű címmel. Az előadásának mottója: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” (Jn15,16)
Az elmélkedés kezdetén közösen imádkoztak a szinódus sikerességéért. A szinódusi úton közös célunk az Egyház megújítása, a kor erkölcsi, szociális kihívásaira valós krisztusi válasz megtalálása. A válaszuk alapja pedig a 2000 éves értékrend kell, hogy legyen. Nem baj, ha nem mindenkinek vonzó, előttük a cél, nekik felfelé kell elszámolni.
De mit is tehet a hitoktató? Az tény, hogy a hitoktató személye és tevékenysége akár az oktatás során, akár a hétköznapi életben erősen befolyásolhatja a hívők és nem hívők egyházképét. Hitoktatóként segíteni kell, hogy mindenki megtalálja a helyét. Az Egyház olyan mint a fa. Idősek: nagyon fontos az amit ők adnak az imádságukkal. Szülők: be kell vonni őket az Egyházközség életébe, szervezni kell családos napokat, férjek, feleségek imacsoportját vagy a fiatal anyáknak baba-mama klubot. Jézus választ ki minket, küldetést ad, célt és módszert ad elénk és nem ámít minket, kemény és sokszor szélmalomharcnak tűnő küldetésre hív. Nem szabad elfelejteni, hitre nevelni olyan mint olajfát ültetni. Az eredménye csak hosszú évek múlva látszik.
A hitoktató soha ne elégedjen meg a benne lévő tudással, mindig tovább kell magát képezni, önfejlesztés kell, hogy jellemezze egész életüket.Fontos, hogy helyes legyen az Egyházképünk. Ne akarjunk se többek, se kevesebbek lenni mint amire hívtak. Akkor adunk és kapunk helyes képet, ha elismerjük hibáinkat, de hangsúlyozzuk, az erényeket és eredményeket. Nem mindegy, hogy munkás vagyok , munkatárs vagy küldött. A hitoktatónak küldöttnek kell lenni minden helyzetben. Az elöljárónak mindig nagyobb a felelőssége. Az Egyház jelen helyzete felértékeli szerepünket a misszióban. -mondta el Karát Gábor.
Hangsúlyozta, a legnagyobb ajándék, amit diákjainknak adhatunk az, az idő. Mi a szó szoros értelmében padagógusok vagyunk.Vezetni kell a tanítványainkat. Sajnos a mai szülőnek egy felmérés szerint napi 7 perce van a gyermekére. Fontos, hogy legyen időnk meghallgatni a gyermekek örömeit és bánatát is. Bármiről beszéljünk velük keresztény szemüvegen keresztül. Tartsunk jó kapcsolatot az iskola munkatársaival is, fontos hogy szeretettel legyünk a munkatársaink iránt is. A válaszaink legyenek mindig tömörek és érthetőek. A kritikus diákokat sem szabad elutasítani, de lehet, hogy csak órán kívül tudjuk meghallgatni. Minden diákunkban erősítsük, hogy mindenki értékes. Legyen humorunk és a mosolyról se feledkezzünk el, hogy nagy hatalom. A hitoktató mindig rendet sugározzon magából! Személyesen nagyon sok minden hat a tanítványainkra.
Az előadás második részében a gyermekek szinodális válaszaikat elemezte ki az előadó hitoktató.
Mindannyiunknak konklúzió, nincsenek egyedül üdvözítő utak, de a kulcs a mi kezünkben van ami megnyitja a kaput tanítványaink előtt Jézus felé!
Minden helyszínen befejezésül közösen elimádkozták ”Egy Tanár Imája Diákjaiért” imádságot.
Csomay Tünde
Hitoktatási Bizottság főkoordinátora
