Október 25-én, szombaton többek régi vágya vált valóra: eljutottak Nemzeti Kegyhelyünkre, Mátraverebély-Szentkútra. Az utat a Magyarok Nagyasszonya Plébánia szervezte 25 éves jubileumának alkalmából.
Reggel 6 órakor a templomban közös imádsággal kezdtük a napot, majd 6.15-kor elindult a két autóbusz. Hideg, borongós volt az idő.
Szentkútra érkezve Lóránt atya fogadta a zarándokokat. Ismertette a kegyhely történetét, felhívta a figyelmet a mindennapi búcsúnyerés lehetőségére. Végül meghintett bennünket szentelt vízzel.
Ezután szétszéledt a csoport. Ki-ki elcsendesedett, magában imádkozva, nézelődve. Gyönyörű látvány a szabadtéri miséző hely nemrég készült mozaikjai, P. Marko Ivan Rupnik jezsuita művész alkotása. Vagy az október elején megáldott Lourdes-i barlang… Sokan várakoztak szentgyónásra is.
Lóránt atya 11.30-kor mutatta be a csoportnak a szentmisét, felajánlva a jubiláló plébániáért, mély tanítást adva a szentbeszédben. A szentmise után már kevés idő maradt, amit a Kegyhelyen tölthettünk. Bátonyterenyére mentünk, ahol a Szekér Fogadóban babgulyással és rétessel várták az addigra már megéhezett zarándokokat. Ekkorra már kisütött a nap, szép őszi időt ajándékozott az Ég.
Hazafelé megálltunk Máriabesnyőn. Amilyen örömmel láttuk Szentkúton a ferences atyákat, oly elszomorító volt a kapucinusok által elhagyott kolostor. Hivatások hiányában feladták. Óhatatlanul papi- és szerzetesi hivatásokért imádkoztunk. Már besötétedett, mire hazaértünk. Lelkünkben viszont ott ragyogott a sikeres nap öröme, hogy ismét gazdagodhattunk, és biztonságban tudhatjuk magunkat Égi Édesanyánk oltalmában.
E zarándoklat is segítsen úgy élnünk, hogy felismerjék bennünk Szűz Mária gyermekeit.
Egy zarándok
[simpleviewer gallery_id=”671″]