A keresztény hit három alapvető összetevőjéről, a józan észről, az alázattal kísért jó akaratról és a Szentlélek kegyelméről beszélt Márfi Gyula érsek a nagyszombati vigília alkalmával a Szent Mihály-bazilikában.
A szertartás első része a templomon kívül, tűzszenteléssel kezdődött, majd az ünnepélyes menet a sötét templomba vonult, ahol a fények és a gyertyák meggyújtását követően hangzott fel a húsvéti örömének. Az ige liturgiája közben megszólaló Glóriát már orgona- és harangszó kísérte.
Márfi Gyula érsek ünnepi szentbeszédben a keresztény hit három alapvető összetevőjéről beszélt.
– Az egyik a józan ész, az értelmesség, a másik a jó akarat, melyhez hozzátartozik némi alázat is, a képesség, hogy meghódoljunk az előtt, aki minket szeret és hatalmasabb nálunk. A harmadik a legfontosabb: a Szentlélek kegyelme – emelte ki a főpásztor szentbeszéde elején.
– Jézus meghalt értünk és feltámadt a halálból. Vannak, akik úgy vélik, Jézus tényleg létezett, ám nem tett csodákat és a halálból nem támadt fel. Ha egy ilyen Jézusról beszélnek, akkor az egy teljesen más személy, nem az a Jézus, akiben én hiszek. Én abban a Jézusban hiszek, aki csodákat tett és feltámadt a halálból. Tanítása egészen fantasztikus és elfogadhatatlan volt azokban az időkben, hiszen olyan dolgokat tanított, hogy „Én és az Atya egyek vagyunk”, vagy például azt, hogy „aki engem látott, az Atyát is látta”. Sokan őrültnek nézték, mások pedig haragudtak rá, amiért ez az ember istenné teszi magát. Hogy mégis voltak hívek, akik utána mentek, csak azzal magyarázható, hogy valóban tett csodákat, betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel. Amikor olyan dolgokat mondott, hogy „aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van”, az még a tanítványok számára is eszement beszédnek tűnt, de az erkölcsről szóló tanítása sem volt sokkal könnyebb. „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért”. „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen”. Nem csoda, hogy amikor Jézus beszüntette a csodáit, ugyanakkor fenntartotta a hittel és az erkölccsel kapcsolatos követelményeit, még a tömegek is kihátráltak mögüle, tanítványai is jórészt cserbenhagyták. Halálakor semmi esély nem volt arra, hogy belőle úgynevezett „szupersztár” legyen, és mégis: tanítványai elindultak, elkezdték hirdetni, hogy Isten az Úr Jézust Úrrá és Messiássá tette – mondta el a főpásztor.
A Jézus holttestét kereső asszonyok az élő Krisztus első tanúi lettek, a Jézust háromszor megtagadó Péter már pünkösdkor kiállt a nép elé, és prédikációjára több ezer ember megtér. A hitetlen Tamás elment Indiáig, ahol ma is élnek keresztények, akik magukat Tamás-kereszténynek hívják, de a hitükért életüket feláldozók tömege is Jézust igazolja, mutatott rá az érsek.
– Átlagosan ma is négy–öt percenként megölnek egy keresztényt a hitéért. Mindez csak azzal magyarázható, hogy Jézus valóban feltámadt és valóban meggyőzte övéit arról, hogy győzött a halálon. A feltámadt Krisztussal való találkozások nem az álmok világába tartoznak, sőt! A legreálisabb realitások. Ezek azok, amelyek átalakították az embereket. Ezek azok, amelyeknek az emlékét nem lehetett többé kitörölni a lélekből. Tudjuk azt is, hogy az értelmi megfontolások önmagukban nem elégségesek a hithez, kell hozzá az emberi jó akarta, kell egy kis alázat is. És mindezekhez kell még a Szentléleknek a kegyelme, hogy az ember a hitben megmaradjon, hogy a hit szerint tudjon élni, hogy önfeláldozásig tudja szeretni Krisztust és felebarátait – hangsúlyozta az érsek.
A szentbeszéd után hangzott el a Mindenszentek litániája, melyet a keresztvíz megáldása, majd négy fiatal katekumen megkeresztelése, a keresztelési fogadalmak megújítása követett.
Ezután már felajánlástól folytatódott az allelujás feltámadási mise. A szentmise végén a húsvéti örömöt kifejezendő indult el feltámadási körmenet a Szentháromság téren.
Az ünnepélyes záró áldás előtt a főpásztor megáldotta a húsvéti ételeket.
