A Katolikus Karitász október 4-én, vasárnap megemlékezést tartott Devecseren, a tíz évvel ezelőtti iszapkatasztrófára emlékezve. Udvardy György veszprémi érsek a devecseri plébániatemplomban mutatott be ünnepi szentmisét, melyben hálát adtak a Katolikus Karitász munkatársainak és önkénteseinek szolgálatáért. A szentmisében imádkoztak a tragédiában elhunyt áldozatokért, a gyászoló hozzátartozókért, és minden a tragédiában érintettért.
A szentmisén a főpásztorral együtt koncelebrált többek között Écsy Gábor atya, a Katolikus Karitász országos igazgatója, aki a katasztrófa idején is a karitatív szervezet vezetője volt.
A szentmisén koncelebrált még Szijártó László, a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász igazgatója, Nagy Nándor Richárd plébános, Tál Zoltán keszthelyi plébános és Lőrincz Pál pannonhalmi bencés karitászigazgató.
Szentbeszédében György érsek felidézte azt a döbbenetes érzést, amit a tragédia kiváltott, az értetlenséget és a bizonytalanságot. Hiszen szembesülhettünk azzal, hogy az élet egy pillanat alatt megváltozhat tőlünk függetlenül. Emlékeztetett azokra, akik elveszítették otthonukat, az összefogásra, a segítségre, azokra a napokra, amikor szinte mindent
biztosítani kellett egy olyan veszedelemmel szemben, amiről nagyon nem is lehetett tudni, hogy mivel jár, s hogy mi lesz a hosszútávú következménye. Emlékeztetett egy olyan eseményre, amikor óriási volt az összefogás, amikor a bajban a segítség gyorsan előkerült, de ez a szenvedés, ez a bizonytalanság sok-sok emberi gyengeségre is rámutatott – a félelem okán, a birtoklás okán, a jövőt féltő magatartás okán. Emlékeztett arra is, hogy miután a baj nagyrésze eltűnt, akkor volt igazán szükség azokra a munkásokra, azokra az önkéntesekre, azokra a segítőkre és arra a szervezetre, amely még akkor is jelen volt, amikor már nem tűnt úgy, hogy mindennek hírértéke lenne.
Ezután felhívta a figyelmet a napi evangélium tanítására, melyben a gondos szőlősgazda képében a gondoskodó Isten képe jelenik meg, aki elküldte Egyszülött Fiát. – “Egyszülőtt fiamat küldöm, s minden bizonnyal tisztelni fogják. S akár a saját életünkben, akár erre a fájdalmas, tragikus eseményre emlékezve is kedvünk lenne azt mondani: ne tedd, ne küldd! Tudjuk, mi a vége. Az, hogy őt is elpusztítják. Őt is elpusztítjuk. S Isten elküldi. Elküldi a Fiút.”
Sok kérdés merül fel a bajban a szenvedések során és Jézus sokszor úgy ad választ, hogy mellettünk van a bajban, mellettünk van a szenvedésben, mellettünk van amikor értelmetlennek és érthetetlennek látjuk önmagunk életét, vagy társadalmunknak, közösségünknek az életét. Ilyen az Isten- emelte kis a főpásztor. Nem oldódik meg kérdésünk sora azonnal, de megerősít bennünket Isten, hogy Ő mellettünk van, segít bennünket,
velünk szenvedi át amit szenvedünk, és úgy akar segíteni, hogy az emberek mi egymásnak legyünk Isten segítő karjai. Ez történt tíz évvel ezelőtt is. Isten gondoskodása úgy mutatkozott meg, hogy voltak önkéntesek, voltak szervezetek, kormányzat, kormányzati szervezetek amelyek hatékonyan és
gyorsan segítettek. És próbáltak nem csak bajt kezelni, nem csak veszélyt orvosolni, hanem jövőt építeni.
Isten, úgy van mellettünk, hogy átéli szenvedésünket, kitárja a segítésnek a lehetőségét, és mindig jövőt épít. Olyan jövőt, amiben benne van az Isten maga. Ezért amikor emlékezünk akkor fájdalom mellett föl-föl szakadó a kérdéseink mellett, emlékezünk és hálával mindazoknak és mind azokért akik akár saját maguk egészségét is kockáztatva segítettek azokon, akiken ott nagyon gyorsan kellett. Istennek a jósága ez, amiért hálásak vagyunk – mondta.
Beszédében kiemelte még a felelősségvállalás szükségességét, s felidézte XVI. Benedek pápa Caritas in veritate, valamint Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáit. Ferenc pápa október 4-én kelt Mindnyájan testvérek vagyunk kezdetű, legújabb körlevével kapcsolatban megjegyezte, hogy a nehézségek során is együvé tartozunk, mert életünk az irgalmas szamaritánus történetének dinamikájával is értelmezhető: hol megsebzettek, hol segítők vagyunk.
A szentmise végén átadták a Caritas Hungarica díjakat a Veszprémi Főegyházmegye díjazottainak, mivel idén nem kerülhetett sor a közös budapesti átadásra. A Katolikus Karitász 2012-ben alapított díja ezzel az önkéntesek munkájának megbecsülését kívánja kifejezni, amely a devecseri mentésben és napjainkban is kiemelt jelentőségű. A díjakat Udvardy György érsekkel Écsy Gábor országos karitászigazgató és helyettese, Zagyva Richárd korábbi Veszprém Főegyházmegyei igazgató adta veszprémi utódjával Szijártó László atyával.
Az idei díjazottak:
Körmendi Hedvig
Hédike, ahogy mindenki ismeri, a 2010-ben megújult nagyvázsonyi karitász csoport vezetője. Munkáját odaadással és szeretettel végzi, Férjét is bevonva a munkába közösen segítenek a csoporthoz forduló rászorulókon. Folyamatosan végzi önzetlen szolgálatát, saját autójával viszi az adományokat, csomagokat a családoknak és a segítségkérőknek. Őszinte odafigyeléssel ad meg minden tőle telhető segítséget a hozzáfordulókhoz. Segítőkészsége, emberszeretete példa mindannyiunk számára.
Részt vett a Vörösiszap katasztrófánál a helyszínen az élelmiszerek gyűjtésében és osztásában.
Lehel Józsefné
Az 1999-ben alakult Zirci Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Karitász alapító tagja. Krisztus tanításának szellemében fáradhatatlanul, nagy odaadással, szeretettel gondoskodik a gondozottjairól, a segítségért hozzáforduló rászorulókról. Tudják, hogy időt, fáradtságot nem sajnál, ha segíteni kell. Idős egyedül élőket gyakran meglátgat és meghallgatja őket, amiben tud segít nekik. Hite nagy erőt jelent életében. Aktívan részt vesz a karitász által szervezett programokon, mindig, mindenben lehet ár számítani.
Marczona Péter
Péter 2014-ben családi példát követve lépett be a Kislődi Markója László Karitász Csoportba, melynek azóta is egyik leglelkesebb és legfontosabb támogatója. Felajánlásának köszönhetően valósult meg az első jótékonysági disznóvágás, mellyel időseket tudnak megsegíteni, s mely azóta már hagyománnyá vált csoportjában. Adományozásaival a csoport egyik legfontosabb támogatója, csoportja közöségépítésében is elévülhetetlen érdemei vannak. Évről évre segíti az önkéntesek toborzását. Hívő keresztényhez méltó életet él.
A szentmise után fáklyás felvonulással indultak el a megemlékezés következő helyszínére, az iszap által elsodort házak helyén kialakított Emlékparkba, ahol Kovács Viktor evangélikus lelkész áldása után Écsy Gábor Országos Karitász igazgató beszédében elmondta: „A szentmisén azokért imádkoztunk, akik az összefogásban részt vettek: a közel 1000 önkéntesért, akik a Karitász hívására jöttek ide Devecserbe, hogy fizikai munkájukkal segítsenek a bajban. Imádkoztunk azokért, akik jelentős összegeket adományoztak a károsultak megsegítésére. És azokért az adakozókért, akik a világ különböző részeiről küldték el felajánlásaikat, ennek köszönhetően a Katolikus Karitász nagyon jelentős összeggel tudott hozzájárulni az élet újrakezdéséhez itt Devecserben. Hálával gondoltunk azokra is, akik tárgyi adományaikat juttatták el a Karitászon keresztül ide a helyszínre. Isten irgalmas szeretetébe ajánlottuk azokat a testvéreinket, akik a vörösiszap áldozatául estek. Az itt eltöltött másfél éves jelenlétünk igazi összefogást hozott a támogatott családokkal. A kapcsolatok messze túlmutattak a segélyezésen és adományosztáson. Megtanított bennünket arra, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk, és mennyire egymásra vagyunk utalva. Mennyire fontos az összefogás; nem csak akkor, hanem most is!”
A kolontáriak is megemlékeztek a tragédiáról október 4-én. A helyi templomban Primász Gábor Róbert atya mutatott be szentmisét, majd a megemlékezés beszédekkel és ünnepi műsorral folytatódott.
