A Szent Mihály Bazilika Főszékesegyházban a nagycsütörtökön délelőtt tartott krizmaszentelő szentmisével kezdte meg dr. Udvardy György érsek a nagyböjti időszak végét jelentő szent három nap szertartásait.
A zártkörű szertartáson vele együtt koncelebrált dr. Takáts István érseki helynök, Szabó János gazdasági helynök, Tornavölgyi Krisztián irodaigazgató, Nagy Károly c. apát, kanonok, főszékesegyházi plébános, Felker Zsolt káplán és Darnai János, a Padányi Katolikus Iskola lelki igazgatója. A szentmise bemutatásában a Boldog Gizella Szemináriumban tanuló diakónusok és papnövendékek voltak segítségére.
„Hagyományosan nagycsütörtökön örömmel készülünk arra, hogy székesegyházakban a főpásztor papjaival együtt az egyházmegye presbitériuma ünnepelni tudjon. Ünnepelje az üdvösséget, ünnepelje a szolgálatot, ünnepelje a szolgálatnak az ajándékait, és megújítsuk saját hűségünket ahhoz a Krisztushoz, aki meghívott bennünket. Lám hetekkel ezelőtt mi is így készültünk, aztán nyilvánvalóvá vált, hogy az ünneplés nagyon sajátos formában történik. Úgy tekintek most rátok, mint akik képviselitek az egyházmegye papságát az imádságban, a szolgálatban, személyetekben, elköteleződésitekben, és úgy tekintek rátok, mint akiknek a válaszában az egyházmegye papsága mondja ki az „akarom” kifejezést. Akarok szolgálni, akarok hűséges lenni, akarok nagylelkű lenni. Imádkozzunk együtt azért, hogy Istennek nagy ajándékai, a teremtett világ dolgai közül a kiválasztottak, a szent olajok, valóban az üdvösséget tudják hordozni, szolgálni. Jelenvalóvá tenni minden hívő közösségben, minden ember számára.” – fogalmazott a főpásztor a szentmise kezdetén.
Szentbeszédében a főpásztor arról elmélkedett, hogy milyen nagy ajándék a papság. Milyen gazdagságot jelent a papi szolgálat. Ajándék, amit a pap meg tud tenni az évek során. Óriási ajándék az, ahogyan a mai olvasmány fogalmaz, hogy az Úr az öröm olaját adja a pap kezébe, hogy a hamu helyett a dicsőséget hirdesse. Hogy a gyászruha helyett az öröm ruháját tudja adni a népnek. Hogy ahol szomorúság volt, oda vigasságot tudjon vinni az Isten erejéből. Az Úr Önmagát bízza a papra. Mindaz, amit hirdet, mindaz, amit mond, mindaz, ami megfogan a szívében, amit megfogalmaz az ajkával, s hirdeti a világban Isten igéjét. Az igazság szavát. Ezeknek a szavaknak isteni ereje van, mellyel újjáteremti az embert. Ezekben a szavakban benne van a pap küzdelme, élettapasztalata. Benne van a megújulási szándéka, a hite, amellyel az emberek üdvösségét segíti elő. Ajándék a szentségek ereje, mely közel visz az Istenhez.
Ajándék a papság nem csak külön-külön személy szerint, s nem csak a szolgálatban, hanem az együvé tartozásban is – folytatta György érsek. – Ennek egy egészen sajátos aspektusát tapasztaljuk meg ezekben a napokban, amikor nincs mód találkozni sem a hívekkel, sem egymással, mégis pontosan tudjuk, hogy annak idején mindegyikünk részéről kimondott igen, akarom, akarok szolgálni, egy olyan közösséget teremt közöttünk, amely semmi mással nem helyettesíthető, semmi más nem tudja felülírni, és ami elválaszthatatlanul, elszakíthatatlanul hozzá tartozik papságunkhoz. Együvé tartozunk és ez az együvé tartozás az, ami bennünket papokat testvérekké tesz.
Amikor az egyházmegye papjai saját helyükön imádkoznak, talán kétségek, bizonytalanságok is odaférkőznek a gondolataikba, a szolgálattal a papsággal, a hívek helyzetével kapcsolatban. S mégis együvé tartozunk. S ezt az együvé tartozásunkat Isten Szent Lelke teremti meg.
Felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy a papi ígéretük megújításakor hozzák ide lélekben a paptestvéreiket, akik talán a templomaik csendjében ugyanígy kimondják újra ígéreteiket. E rendkívüli körülmények között tudják azt, ami nem lényeges elengedni, ami pedig fontos, azt megújult lélekkel ünnepelni, és ragaszkodni hozzá, őrizni azt – zárta szentbeszédét Udvardy György érsek.
Krisztus az utolsó vacsorán alapította meg az Oltáriszentséget és az egyházi rendet, ezért az olajszentelési mise keretében, a szentbeszéd után a főpásztor kérdéseire válaszolva a jelenlevő papok közösen megújították a szentelésükkor tett ígéreteket.
Ezután a diakónusok bemutatták a szent olajokat a főpásztornak. Először a keresztelendők olaját, majd a betegek olaját és végül a krizmához használt olajat vitték.
A betegek olajának megáldására az szentáldozás szertartása előtt, a szentáldozás után pedig a keresztelendők olajának megáldása és a krizma megszentelése következett.
Az áldás előtt a főpásztor arra kérte, a jelenlevőket, hogy távol lévő paptestvéreikkel együtt – akik majd a későbbiekben espereseiknél tudják átvenni a szent olajokat – legyenek az üdvösség jó illatának hirdetői, felkent szolgák, az üdvösség emberei és Krisztus örömhírének hirdetői.
Azt kívánta paptestvéreinek, hogy e rendkívüli körülmények között is mindenki a szolgálati helyén méltó módon tudja a liturgiát megünnepelni, öröme teljék benne, és hogy mindaz, amit tesznek, az emberek üdvösségét szolgálja.
